Harangozó Imre a mogyoróssy jános városi könyvtárban
Fotó: Gyulai Hírlap – Fekete Cintia
Nagy László, az egyesület elnöke kiemelte, Harangozó Imre kötetei – köztük a Radna fényes csillaga – mind azt a fajta nosztalgikus vágyat keltik az olvasóban, hogy milyen jó is lenne úgy élni, ahogyan eleink. Nagy László szerint azonban legalább száz esztendeje már más életfelfogás jellemzi az embereket, mégpedig egy olyan individualista látásmód, mely szerint én, az egyén több a közösségnél - régen ez másként volt.
A köszöntő után Nemcov Anna, a békéscsabai Evangélikus Gimnázium tanulója békés megyei népdalokkal kedveskedett a hallgatóságnak, majd kezdetét vette az utazás. Harangozó Imre kedves, humoros történetein, múltidéző meséin keresztül egészen a teremtés pillanatáig pörgettük vissza óráinkat.
Harangozó Imre: A búcsújáróhely kapu ég és föld, valamint a különböző tájak között
Harangozó Imre dédszülei révén ismerhette meg a szegedi nemzet régi búcsújáró hagyományait, lévén szülővárosa, Újkígyós – mint fogalmazott – „szegedi kirajzás”. Harangozó Imre szerint Radna a szegedi nemzet szellemi, lelki forrása. A kutató kifejtette, a régi időkben Békés megyéből is sokan zarándokoltak el a romániai kegyhelyre, a gyulaiaknak pedig külön kegykápolnájuk is van a hegyen.
Harangozó Imre arról is beszélt, hogy Máriaradna eredetileg egy magyar dominanciájú búcsújáróhely volt, de Trianon megtépte a vidéket. A kegyhely egyébként a legarchaikusabb búcsújáróhelyek sajátosságát hordozza, hiszen a tájak, az Alföld, Erdély, az Aradi Hegyalja és a Maros folyó találkozásánál helyezkedik el. Kapu ég és föld, valamint a különböző tájak között.
- A mi vidékünk, különösen a Bánát, az egyik legtarkább etnikai képű terület. Radna pedig ezen sokszínűség lelki közös nevezőjét jelenti. Azt mutatja meg, hogy ez a sokféle népesség, mondhatni Európa teljes tarkasága, hogy fér meg egy ilyen kis helyen – tette hozzá Harangozó Imre.
Az összejövetelen legtöbbször fogadott nagyanyjától, Csatlós Gyuláné Molnár Matild nénitől idézett a kutató, de egyéb gyűjtések, személyek történetei is előkerültek az előadás során. Az egyik ilyen volt Dumitru bácsi, aki egy román hegyi faluban élt, és egy feketéllő kőemlék eredetének mondáját osztotta meg a szerzővel. E szerint Isten járt azon a helyen, amikor a világot teremtette. Ott leült szalonnát sütni, a kövön rakott tüzet, „és az Isten segge martja tetsződik a sziklában”. A monda bogdánfalvi változatában Szent László király szerepel. A kutató szerint ez a magyarság etnospecifikus sajátossága, hiszen a szlovák vagy román elbeszélések mindig Istenhez kötik a teremtés pillanatát, vagyis azt, amikor még a kő lágy volt, a magyar mondákban viszont szentelő hősök szerepelnek.
- Egy kis fakápolna állt a radnai hegyen, és amikor Lippa várát ostromolták a törökök, akkor felgyújtották a kápolnát is. Minden porig égett, csak a kápolnában lévő papír kegykép maradt érintetlen, épp csak kicsit megfeketedett. Meglátta ezt a gyújtogató „főtörök”, átúsztatott a Maroson, és a túloldalon a török lovának a patája, mint a lágy viaszba, sippadt bele a sziklába. A török lova elesett, a török nyakát szegte – mesélte el a teremtés pillanatának radnai történetét Harangozó Imre.
A híres máriaradnai búcsújáróhely kapcsán a néprajzkutató végül kifejtette, a búcsújárás lényege az alaphelyhez, a forráshoz való elzarándokolás, ahol személyesen találkozhatunk a teremtés pillanatával, ott ahol még Mária szíve dobogását is hallani lehet.
