A Vöröslámpás ház című előadáson
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Combvillantásokban és finoman erotikus jelenetekben bővelkedő színdarabot láthatott a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ nézőközönsége május 21-én, az Erkel-bérlet utolsó, A vöröslámpás ház című előadásán. Ezen azonban egy cseppet sem lepődhetett meg a nagyérdemű, ugyanis a történet helyszínét egy kolozsvári bordély adta. A vígjátékot Hunyady Sándor műve alapján Topolcsányi Laura írta.
A titokzatos férfi és Terka, a cselédlány
A Gerendás ház néven ismert kupiban a férfiak négy kéjhölgy – Szidónia (Nyírő Bea), Darinka (Bódi Barbara), Mata Mari (Vásári Mónika) és Vilma (Germán Lívia) – szolgálatait vehették igénybe, akiket a Keresztes Ildikó által alakított madám terelgetett a „helyes úton”. Ebben a bordélyban dolgozott cselédlányként Terka (Rárósi Anita), aki rögvest egy bimbózó szerelemben találta magát. A történet elején ugyanis egy titokzatos férfi tűnt fel a színen, aki hol szabónak, hol nyomozónak, hol pedig öregasszonynak öltözve ment a Gerendás házba, csakhogy láthassa a „kisasszonyt”.
Időközben egy fiatal egyetemista is tábort vert a vöröslámpás házban, ami végül teljesen összekuszálta a szálakat. A fiú mamája, „Kelepei mutti” (Somfai Éva) ugyanis úgy döntött, meglátogatja kisfiát, ezért a lányok kénytelenek voltak átalakítani a bordélyt, s egy idegszanatórium szakképzett orvosainak kiadni magukat. Tovább bolondította a történetet, hogy Csontteleky Szigfrid (Kurkó József), a magyar Casanova – akinek látogatásáért imákat zengtek a madámok – épp ekkortájt toppant be a szalonba.
Az érdekes történet mellett, a megbabonázó, karakterisztikus szereplők jelenléte is nagyban emelte az előadás színvonalát. Ilyen volt például Cinke (Topolcsányi Laura), a madám húga, aki bár egyszer sem szólalt meg a színdarabban, gesztusaival mégis tökéletesen testesítette meg azt a lelkileg sérült személyt, akit gyermekkorában molesztáltak. De hasonlóan sajátos karakter volt a vak zongorista is, akit a darab zeneszerzője, Berkes Gábor formált meg.
A legkacagtatóbb színészi alakítás képzeletbeli díját talán Győri Péter „képviselő úr" kaphatná meg, aki „kellő ügyetlenséggel”, s így rendkívül mókásan adta az elmebeteget, miközben egy szál pizsamában, gyermekien tapsikolva rohangált a színpadon, s örömittasan hangoztatta, hogy: „Én egy lélek vagyok!”
A szoknyák alól gyakorta előbukkantak a női a combok
Az előadást zenés betétek és táncos koreográfiák is tarkították. A zene és a tánc mellett azonban valami más is felkelthette figyelmünket. A férfiszereplők belépése után jónéhány finoman erotikus megmozdulás színesítette az előadást, és persze összesimuló testekből sem volt hiány. A szoknyák alól gyakorta előbukkantak a női combok, a férfiszínészek pedig serényen fogdosták partnereiket.
A produkció után bizonyára elégedetten tért haza a gyulai közönség, hiszen A vöröslámpás házban nem csak egy érdekes történetet kísérhettek figyelemmel, de jókat derülhettek, és persze látnivaló is akadt jócskán.
