Párhuzam és ellentét, vízió és valóság, bezártság és elvágyódás; a szeretetből épülő katedrális beláthatatlan tornya. A másfajta élet melletti döntés, mi nem enged visszautat, de végleges elszakadást sem. Az első generációs életútváltás sokarcú és sokhangulatú dilemmája és drámája, egy vers szimbólumokkal örvénylő, lángoló látomása a vásznon: filmre vitt költemény. Vidnyánszky Attila előbb a színház, majd a film eszközeivel írta újra Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú című versét. A sok szempontból gyulai vonatkozású alkotást március 5-én a rendező jelenlétében vetítették le a Gyulai Várszínház kamaratermében.
A mű a gyulaiak számára különösen ismerős lehet, hiszen a beregszászi társulattal immár 17 éve nyaranként rendszeresen itt szereplő Vidnyánszky Attila által rendezett darab a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójaként először 2003. július 2-án épp a gyulai színpadon volt látható. A Törőcsik Mari és Trill Zsolt főszereplésével készült mű azóta szép karriert futott be, hiszen még abban az évben elnyerte a Bárka Színházi Fesztivál fődíját, a kisvárdai Magyar Színházak Fesztiválja nagydíját, a férfifőszerepet játszó Trill Zsolt pedig a 2003-as gyulai Nyári Játékok Fesztiválján a legjobb férfi színészi alakításért járó díjat vihette haza.
A szarvassá változott fiú azonban nem csak a rendező pályájának lett meghatározó mérföldköve, hanem a magyar színháztörténet elmúlt éveinek egyik maradandó darabja is. Felújított változatát a Bárka Színházban vitték színre, és jelenleg is szerepel a Nemzeti Színház repertoárján.
A Juhász Ferenc által 1955-ben írt versből készített előadáshoz Vidnyánszky Attila idővel újabb, a vershez méltó álomképeket szőtt, és 2011 szeptemberében 21 forgatási nappal Debrecenben és környékén (a Csokonai és a Latinovits színházban, egy debreceni lakásban és a város környéki tanyavilágban) filmre vitt misztérium látomást alkotott. A producer Ozorai András, az utómunkálatokat végző producer pedig Jantyik Csaba volt. A megannyi viszontagság után elkészült filmet az alkotók jelenlétében – köztük Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze - 2014 novemberében mutattak be Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A szarvassá változott fiú - kiáltás a titkok kapujából című Juhász Ferenc-versen alapuló történetben a Trill Zsolt által alakított fiú elszakad a vidéki háztól, ahol idős édesanyja, Törőcsik Mari folyton hazavárja. "Kettőjük nagy duettje a film" - fogalmazott róla korábban a rendező. A több szálon és síkon futó alkotásban a nagyvárosban színházi rendezővé vált fiú visszautasítva anyja újabb és újabb hívásait járja az ismeretlen vonzotta utat, hogy „a titkok kapuján” belesve értse meg döntése kényszerűségét. A szülői háztól, a falusi gyökerektől való elszakadás, a másfajta élet választása és a két világ közt folyamatosan táguló szakadék, vagyis az első generációs életútváltás dilemmájából és drámájából adódó folyamatos feszültség, valamint az alkotói válság és annak önemésztő, izzó folyamatát bemutató misztériumjátéka lett ez a mű. „Még ma is túlságosan illetlen feltárulkozásként élem meg” – fogalmazott Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója a gyulai vetítést követő beszélgetésen. A téma is régóta foglalkoztatja, és maga a vers is szerves részévé vált, hiszen 16 éves kora óta ismeri, húszévesen megtanulta, amikor pedig a Kijevi Állami Színház- és Filmművészeti Egyetemre járt, harmadévesként már rövidfilmet is akart készíteni belőle - emiatt még oroszra is lefordította -, ám a Dovzsenko stúdiónál nyert pályázat nem valósult meg, de másfél évtizeddel később, 2003-ban A szarvassá vált fiú életre kelt Gyulán.
A balladai-mitikus hangvételű látvány oratórium már akkor színpadi költemény volt, mostanra azonban olyan sokarcú és sokhangulatú film vált belőle, melynek koncentrátum sűrűsége lehetetlenné teszi az első látásra történő teljes befogadást. Az olykor kevéssé hiteles gesztusokat ellensúlyozzák a gyönyörű képek, a mesteri vágás, a burjánzó szimbólumok látványvilágát határozottan megsegíti a zene, a vers szövege pedig hol szavalva, hol recitálva, ritmusával dallá válva szövődik be a költői szertartásjátékba, amit Horváth Csaba koreográfiája tett igazán teljessé.
Az öntörvényű (és olykor önmagába feledkező, néhol saját hatása alá kerülő), nagyon belülről dolgozó filmre vitt látomásfolyam kevésbé az értelemre, mint inkább az érzelmekre hat. Ott azonban kérés és akarat nélkül is működik, valósággal – jó értelemben véve – sokkolva a nézőt. Vidnyánszky Attila a népballadák és görög tragédiák orosz lélek által megfogalmazott, mozgásszínházba vegyített vallomását tárja a nézők elé. „Költészetet csinált a költészetből filmen, ami a legritkább dolog” – ahogy a film női főszereplője, Törőcsik Mari Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet színésze és a nemzet művésze korábban meghatározta.
A manapság ritkán készülő (1 óra 40 perc játékidejű) művészfilmet a díszbemutató óta vidéki városok közül először Gyulán láthatta a közönség Vidnyánszky Attila rendező, Jantyik Csaba producer, a színészek közül pedig ifj. Vidnyánszky Attila jelenlétében a Várszínház kamaratermében.
