Azon az estén szinte láthatatlan út vezetett a Dob utcától az öreg, Árnyas utcai ház udvaráig, ahol a fészerben egy poros bicikli sütkérezett az álmosan nyújtózkodó napsugarak fényében. Azon az estén ott volt a költő is. Elegáns volt, mint mindig. A zsúfolt olvasóterem egyik könyvszagú szegletében foglalt helyet, s csukott szemmel hallgatta az író felolvasását. A teremben persze róla is megemlékeztek. Hisz a termet is róla nevezték el: Simonyi-olvasóterem. Emlékversenyt is rendeztek a tiszteletére. Immáron tizennegyedik alkalommal.
Akik az irodalommal valamilyen közelségbe kerültek Gyulán, mindannyian Simonyi köpönyegéből bújtak elő – jegyezte meg köszöntőjében Petróczki Zoltán, a Békés Megyei Kormányhivatal főigazgatója a Karácsonyi János Katolikus Gimnázium által szervezett versmondó, versillusztrációs és versmegzenésítő verseny november 14-i, hivatalos megnyitóján a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. A rendezvény egyszerre volt irodalmi est és kiállításmegnyitó, hiszen Kiss László író felolvasott szövegei és Kliszek Antal fotós bemutatott képei egymásra vetülve értelmezték egymást.
A házigazda szerepét betöltő Tóth Kata kérdésére az író (a gyulaiaknak Kiss László író és tanár úr) elmondta: az ifjú fotós nyár elején kereste meg a rendhagyó irodalmi est ötletével, amire némi hezitálás után, ősz elején mondott igent. Mint megtudtuk, a városi könyvtár lépcsőfordulójában kiállított és a nyitóprogramon vászonra kivetített fotók két németvárosi udvaron készültek.
Kliszek Antalt, a Karácsonyi gimnázium volt diákját nem először ihlette meg irodalmi mű, tavaly a gyulai slampartin fellépő Simon Márton verseinek hangulatát igyekezett fotókon megragadni. Mint kiderült, Kliszek Antal és Kiss László között a legfontosabb kapocs a gyulai Németváros, pontosabban az Árnyas utca. Bár az író nem ott nőtt fel, nagyszüleinél annyi időt töltött, hogy „gyakorló németvárosinak” vallhatja magát. A rendezvényen egy örömhír is elhangzott: három próza- és egy irodalmi kritikákat tartalmazó kötet után, várhatón jövő tavasszal megjelenik Kiss László ötödik könyve, közelebbről novellafűzére, amit juszt is regénynek keresztel el.
Az író úgy véli, az internetkorszakban nem jelent hátrányt a vidéki írói lét, egyszerűen csak jót kell írni. Hogy mi számít elfogadottnak, az persze időről időre változik. Tizenöt évvel ezelőtt például még igen vidám volt a kortárs magyar irodalom, az újraírás, a paródia, az irodalmi hagyománnyal való játék volt a divat. Nem véletlen, hogy éppen abban az időben született meg Kiss László rövid életű – és egyesek szerint elhibázott – főhőse, Németvárosi Attila, akit az író utólag élete egyik legrosszabb ötletének, mi több, merő hülyeségnek titulált. A Gyulai Hírlap Magánbeszéd című rovatában életre keltett karakternek mindenestre egy egész ciklust sikerült kikövetelnie magának az Árnyas utcai szép napok című kötetben.
S hogy milyen a mai kor irodalmi trendje, lírai beszéde? Kiss László szerint leginkább komoly és szomorú, így nem meglepő, hogy Szilasi László irodalomtörténész az új komolyság költőinek nevezte el az elmúlt időszakban tollat ragadó költőgenerációt. Az új módi mellett az esten szó esett még arról, hogy az irodalmi tananyag hogyan tud beszivárogni az író novelláiba, s hogy Szanazug miképpen válhat motívummá, az idilli Paradicsomkert hagyományához kötődő hellyé egy adott kontextusban. Kiss László szövegeiben ugyanilyen módon telítődik tartalommal, és jut fontos szerephez a „zene Flectorja”, a metál és a foci – utóbbival kapcsolatban, szemléltetésképpen, érdemes citálni az író gondolatát: egy jó támadásnak olyan a szerkezete, mint egy jól megírt novellának. Focis írást – ízelítőként az új kötetből – a könyvtárban is hallhattunk, s nyugodt szívvel kijelenthetjük, az ízelítő jó volt.
Azon az estén a költő is jól érezte magát. Megtapsolta az írót, s a lépcsőfordulóban még egyszer megnézte a képet, amin egy poros bicikli sütkérezett az álmosan nyújtózkodó napsugarak fényében, az öreg, Árnyas utcai ház udvarán.
