Jubileumi játékkal tisztelgett a Vígszínház a színpadán negyven évvel ezelőtt óriási sikerrel bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical egykori diadala s a zenés darab megszületésében közreműködő művészek előtt. A Popfesztivál 40 produkció Déry Tibor sokat vitatott kisregényének, Pós Sándor színpadi adaptációjának és korabeli dokumentumok felhasználásával készült, s szándéka szerint múltat jelennel összefonva a mai fiatalok szemén keresztül láttatja a történetet és szereplőit, felelevenítve az 1973-as legendás előadás hangulatát.
Elavult, de mégis varázsa van, nyilatkozik Presser Gábor a darabban bemutatott egyik archív felvételen, amely a Képzelt riport háromszázadik bemutatóján készült. Elavult, mondja a zeneszerző a hétesztendős sikertörténet és a közönség lankadatlan érdeklődése ellenére. Elavult, fogalmazták meg a darab bírálói is időnként. Igen, talán, na de ott a varázs. Ezért várakozott türelmesen, tömött sorokban az előadás előtt egy szűk órát a Gyulai Várszínház publikuma, hogy bebocsátást nyerjen a tószínpad nézőterére augusztus 8-ának estéjén. Ezért lett mindkét gyulai est telt házas, pótszékekkel. Déry Tibornak a pop és a rock zenei világát elutasító, a hippikultúrát negatívan ábrázoló, propagandaműnek is titulált kisregénye egyszerre mutatja meg az ifjúságra máig ható értékválság erejét és tüneteit, a valóságos és szimbolikus útkeresés elengedhetetlen, ugyanakkor mindenkor eredménytelen, éppen ezért értelmét veszett voltát.
A gyilkosságba torkolló altamonti rockfesztiválon egymást kereső József és Eszter körül az alkohol, a drogok, a határok nélkül megélt szexualitás pokla kavarog, mely végül magába szippantja s elpusztítja őket. Ahogy a mű, úgy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musical változata is számos kritikát megélt, s egy-egy bemutató kapcsán ma is viták kereszttüzébe kerül. A színpadi mű letisztult dalszövegeit Adamis Anna szerezte, zenéjét Presser Gábor, s a dalok musicaltől függetlenül önálló életet is élnek: a Ringasd el magad, a Menni kéne, a Valaki mondja meg vagy az Arra születtem dallamai az LGT koncertjei mellett a rádiókban, lemezeken kaptak helyet. Jó ismerőseiként a darab mindenkori közönségének.
Eszenyi Enikő rendezésében a Popfesztivál 40 jubileumi estjén az egykori ifjú, tehetséges szereplőgárda két tagja, Almási Éva, Eszter szerepében és Tahi Tóth László, József szerepében lépett színpadra. Játékuk negyven esztendő távlatából is visszaidézte a valamikori ízeket, hangulatot és érzéseket, egymásra feszítve múltbéli és jelenben születő pillanatokat a kortalanná váló musicalben. A jubileumi feldolgozás szándéka ellenére sem képes a mai fiatalok szemszögéből tekinteni, láttatni vagy akár megszólítani Déry jeleneteit, szereplőit, viszont az emlékezés-koncepció remekül építkezik. Balázsovits Edit alakításában a "mai" Eszter és a Telekes Péter által életre hívott József találkozásai évtizedekkel ezelőtti önmagukkal, az archív felvételeken megelevenedő Képzelt riport előadásrészletei, a rockfesztivál elringató pillanatai, Jagger arca, a Pokol Angyalainak széles vállai, a meggyilkolt Meredith Hunter utolsó percei sűrűsítik a csendet a közönség soraiban.
A modernségében is klasszikus díszlet, a fém rácsok, pallók ketrecüzenete a darabban lobogó szabadságvágy bezárása, ahogy negyven évvel ezelőtt szalmabálák közé szorult az ifjúság szenvedélye, duzzadó életereje. A szín nélküli, fekete-fehér jelmezek egy jövőbeli rockfesztivál képeit is sejtet(het)ik, szemben Almási Éva és Tahi Tóth László letisztultságot, a lezárás nyugalmát sugalló jelmeztelenségével. Mert ifjakból vének leszünk, múlik a szenvedély, csak a szerelem örök, és a rock and roll.
