Sokszor bele sem gondolunk, mi minden változik meg, amikor egy, a világ végén lévő közösség életébe belép egy új lány, aki messziről jött, ezáltal izgalmas, és aki tesz is azért, hogy a rá irányuló érdeklődés fennmaradjon, sőt, nem várt irányba fokozódjon.
Babett (Császár Réka), az álmos település életében meghatározó szerepet játszó sportcentrum építési vállalkozójának lánya elit magániskolája után új közösségbe kerül. Osztálytársai, a jó családi háttérrel rendelkező Nina (Sipos Viktória), annak aktuális szerelme, Simon (Márkus Sándor) és a botrányos Karin (Makra Viktória) életét színesíti meg különc viselkedésével, vesébe látó véleményeivel és provokatív nézeteivel. A tizenévesek életében két szerepet játszó felnőtt – egyikük Babett anyja (Kolti Helga), valamint a rendőrnő (Tari Teréz) – pedig a hangot igyekszik megtalálni a külön világot alkotó kamaszokkal.
Játszmák, sorsok, életek. Félelmek, vágyak, remények.
A minden pillanatában izgalmas történet cselekménye hat pontosan megalkotott karakter párbeszédeiből bontakozik ki, amelyekből nem csak a szereplők múltja, hanem társadalmi helyzetükből, lehetőségeikből fakadó determinált jövőjük is megismerhető. A 14 éves Babett ügyesen méri fel valamennyiük félelmeit, és azokat a jó ízlés tartományán belül maradva, ám annak határait feszegetve veszi rá őket a komfortzónáikból való kilépésre. Az amúgy is feszült helyzetek izgalma jelenetről jelenetre fokozódik, bár a cím alapján a nézők már várják, mikor és miről derül ki, na és persze milyen következményekkel jár az a bizonyos hazugság, de amikorra ez megtörténik, akkorra Babett hazugsága már eltörpül a többiek életében generált problémák mellett, hisz ő inkább csak katalizátorként működik, igazán nem vesz részt a történésekben, csak generálja azokat.
A fordulatos cselekményt feszesre írt történetet Vidovszky György rendezése felolvasószínházként is nagyon izgalmassá teszi, a téma pedig mindenképp további gondolkodásra készteti a nézőt. Hisz olyan kérdéseket boncolgat, hogy vajon mennyire ismerjük a mai tizenévesek világát, miként viszonyulunk hozzájuk, mit kezdünk a hazugságokkal, a félelmekkel, meddig megyünk el céljaink eléréséért? Na, és hogy milyen célok ezek? A töprengéseknek is jó felütést ad az is, hogy vajon honnan indulnak ki a hazugságok, és miben gyökerezik a gonoszság? Emberi kapcsolatok, kommunikációs zűrzavarok, ráadásul mindez a ma annyira jellegzetes technológiai eszközök bevetése nélkül.
Kegyetlen kijelentések és gonoszságnak bőven minősülő tettek hallhatók-láthatók a szerepük szerint 14 éves karakterektől, akik nem csak komolyan veszik saját szenvedésüket, de mozzanataik és szavaik mögött saját igazságuk is felismerhető. Míg az előadás során valamennyi szereplő fejlődéstörténete jól nyomon követhető, Babett már e folyamat után, mondhatni „készen” érkezik, és bár fiatal kora ellenére átlát az embereken és a helyzeteken, tapasztalatlansága miatt máshová teszi a hangsúlyokat, és minden problémára véresen komoly megoldást javasol.
A Gyulai Várszínház programjában már hat éve a kortárs magyar drámákat bemutató felolvasószínház is helyet kap, olyan művekből összeállított sorozatként, amelyeket még nem láthatott színpadon a közönség. Ezúttal Németh Ákos Babett hazudik című vadonatúj, lengyel megrendelésre készült munkáján volt a sor, amivel a hazai közönség augusztus 6-án, a várszínház kamaratermében találkozhatott először, októberben azonban az újvidéki Magyar Színház műsorán lesz látható.
A sikeres előadás után Lőkös Ildikó, a Bárka Színház dramaturgja a közönség bevonásával beszélgetett a fiatal közönség előtt gyakran játszó szereplőkkel és a szintén jelen lévő Németh Ákos szerzővel, aki főként a darab témáját feszegető problémakörről beszélt.
- Ebben az életkorban minden „nagyon” megtörténik, nekem pedig önmagammal szemben támasztott alapkövetelményem volt, hogy minden jelenetben, minden karakternek megmutatkozzon a maga igazsága, mégpedig úgy, ahogy azt már sehogy sem lehet megrengetni – mondta Németh Ákos.
A tervezettnél hosszabbra sikerült beszélgetés végül a szereplők és a nézők közös gondolkodásává alakult, a mű újabb és újabb rétegének kibontásán túl, azok jelentőségét a mindennapi tapasztalatokra is lefordítva. Ezáltal az alkotók és a nézők is élmények és gondolatok gazdagságában térhettek haza.
