A gyulai zsidók deportálásának 70. évfordulójára emlékeztek június 29-én, vasárnap 12.30-kor Gyulán, az izraelita temetőben. Az emlékezésre érkező kántor a jelenlévőket a két szempontból is különleges napon köszöntötte. A zsidó naptár szerint most kezdődő tamuz hónapja, a másik, hogy 70 éve érkezett meg a gyulai mártírokat szállító vonat Auschwitzba. Mindkét alkalom gyászra ad okot, de minden gyászból vigasztalásra kell lelni.
A tamuz Jeruzsálem lerombolásának kezdete, aminek első 17 napját 3 gyászhét követ, amely során az Első és Második Szentély elpusztulására emlékezünk. Ez az időszak arra tanít, hogy a szemünkkel látott fizikai világ mögött meglássuk a valódi isteni forrást. Jeremiás próféta siralmaiból idézve: „Üljön hát egyedül és csöndben, mert az Úr tette rá!” Az elvesztettek hiánya okozta egyedüllét fájdalmas csenddel jár. De az egyedüllét, az elkülönülés segíthet a vigaszlelésben, mert bár látszólag elvág a társadalom többi tagjától, valójában összeköt velük, mert ez a csend és egyedüllét felépít, segít feldolgozni a tragédiát. Mert amikor a többi emberrel vagyunk kapcsolatban, elvonhatja figyelmünket ezekről a gondolatokról.
„Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” – hangzott a Zsoltárok könyve 118. részéből arra utalva, hogy amikor az ember az egyedüllétben megerősödik, megérezheti azt, hogy nincs mit féltenie, mert ami számára igazán értékes, az belül van.
- Ez segíthet megerősödni a tragédia után 70 évvel is, amikor még mindig van ok a félelemre, mert nem olyan gondolatok hallhatók, amik arra utalnának, hogy az ember megváltozott. És ha a test el is pusztul, de a léleknek nem árthatnak – mondta a megemlékezést tartó kántor, ki beszédét a 121. zsoltár idézetével zárta: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.”
Ezt követően dr. Diósi Lajos, a Gyulai Zsidó Alapítvány kuratóriumi elnöke szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva, hogy ezzel a megemlékezéssel sikerült egy lépést tenni annak érdekében, hogy a gyulai zsidók emléke bekerüljön a város köztudatába.
- Abban bízunk, hogy elegen vannak Gyulán olyan tiszta szívű, jóakaratú emberek, akiknek ez a példátlan és hasonlíthatatlan tragédia fontos. Magyarázás és sulykolás nélkül állítható, hogy a török idők óta Gyulán ilyen tragédia civileket nem ért. A 70 évvel ezelőtti eseményt nincs mihez hasonlítani, ezért fontos minden gyulainak tudni, hogy mi történt hét évtizeddel ezelőtt. Sokszor mondják, hogy a nemzetnek fel kell emelnie a fejét. De az ember csak akkor emelheti fel a fejét, ha előtte le is tudta hajtani – mondta a Gyulai Zsidó Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A megemlékezésre más településekről is érkezők az ünnepség után privát beszélgetésekben tisztelegtek a mártírok emléke előtt.
