Az Ünnepi Könyvhét alkalmából Görgényi Tamás békési festő- és szobrászművész pasztellképeiből nyílt kiállítás június 12-én a Mogyoróssy János Városi Könyvtár előadótermében. A július 5-ig látható tárlatot Turai G. Kamil nyitotta meg. A művészetfilozófus, amellett hogy felvillantotta az alkotó művészi útjának legfontosabb állomásait, az alkotások mögöttes tartalmára is rávilágított. Az irodalmi idézetekkel tarkított műértelmezések nyomán igen sokrétű pálya bontakozott ki a szemlélődő előtt.
– Görgényi Tamás karrierje igen impozánsan gördült előre – fogalmazott a szakember. A művésznek a szegedi főiskolán egyebek mellett Vinkler László, a képzőművészeti főiskolán Patay László volt a mestere. Művésztanárként a csabai és a szarvasi főiskolán, illetve erdélyi egyetemeken is tanított. Idén életmű-kiállítással ünnepelte 70. születésnapját.
– Minden technikában otthon van, noha ide csak pasztelljeit hozta el. Metsz és szobrászkodik is, méghozzá profi szinten, szívszorító autenticitással. Tudományos képzettsége nehezen überolható, amiként fél évszázados, gondos elméleti felkészültsége és gondolati világra való nyitottsága sem mindennapi – mutatta be az alkotót Turai G. Kamil.
– Egy absztrakt művész esetén elszórakozhatunk azon, mit is ábrázol a mű, hogyan is fordítsuk le vizuális nyelvre. Itt ellenkezőleg, a nyilvánvalót, a manifesztélményt kell visszametszenünk a szellem boldogító színelátásának szintjére – hangzott el a beszédben.
A kiállításon javarészt Bugacon készült tájképek és csendéletek láthatók. A művészetfilozófus külön is felhívta a figyelmet a festő már-már antropomorfizált faábrázolásaira, faarchetípusaira. Mint mondta, azok hűségesen demonstrálják a világról és a társadalomról gyűjtött tapasztalatok összességét.
– Görgényi Tamás faábrái arculatosabbak a legpontosabban átspiritualizált emberábrázatainál. Nemcsak egyéniség nála a fa, de a világfa, az Istentől rendelt paradicsomi jó és rossz, valamint a tudás titkának megtestesítője is. Ágain át a napig, a csillagokig lehet hatolni – ecsetelte a szakember.
A festőművész úgy fogalmazott: az erdő a szíve csücske, s azon belül is külön jelentősége van az egyéni karakterrel bíró fának. A farajzok szinte portrénak tekinthetők – tette hozzá Görgényi Tamás.
