A 20. század zeneóriásáról, Bartók Béláról tartott előadást Kertész Lajos gyulai származású zongoraművész hétvégén a városháza dísztermében. A budapesti Bartók Béla Konzervatórium zongora tanszakának vezetője, egyben a Magyar Kodály Társaság alapító és tiszteletbeli tagja ezúttal is a Wenckheim Krisztina Közalapítvány és a Gyulai Protestáns Kör meghívására érkezett szülővárosába.
Dr. Pocsay Gábor, a közalapítvány elnöke köszöntőjében felidézte: az értékek megmentésére létrehozott szervezet néhány évvel ezelőtt örömmel támogatta Kertész Lajos Bartók-CD-jének elkészültét. Kósa Ferenc, a Gyulai Protestáns Kör jegyzője a lemez kísérőszövegét idézve arra mutatott rá, hogy Kertész Lajosnál a zeneművészet-pedagógia és a zenei ismeretterjesztés mindig is szerves egységet alkotott.
Az állítást igazolva az előadó értőn és nagy lelkesedéssel mutatta be a bartóki életpályát a közönségnek. Az érdekes és jól nyomon követhető előadásnak köszönhetően az életút legfontosabb állomásai mellett a magyar zeneszerző, zenetudós és zongoraművész jelleméről és személyiségéről is képet alkothattunk.
A zeneszerző 1881-ben született a történelmi Magyarország területén, a Torontál megyei Nagyszentmiklóson. Édesapja a helyi földműves iskola igazgatója volt, ügyesen zongorázott, csellózott. Édesanyja – aki szintén jól zongorázott – okleveles tanítónő volt. Bartók zenei tehetsége korán megmutatkozott, már gyermekkorában komponált. Az édesapa elvesztése után a család az eleven zenei élettel rendelkező Pozsonyban vert gyökeret. Itt Bartók komoly tudású zenetanárt kapott: Erkel Ferenc fia, Erkel László tanította zongorára és zeneelméletre. A tehetséges ifjú felsőfokú zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián kezdte meg.
„Bartók abból az emberfajtából való, amely örök elégedetlenségtől hajtva mindent meg akar változtatni, mindent szebbé-jobbá akar tenni, amit csak a Földön talál” – idézte az előadó Kodály Zoltán, a nagy ikertárs 1955-ben elhangzó emlékbeszédét. A két zeneszerző életre szóló, kikezdhetetlen barátságot kötött, Kodály vezette be Bartókot a népzenegyűjtés gyakorlatába, tudományába, és tanította meg a fonográf használatára.
– A nép zenéjében való elmélyedés megmutatta Kodálynak és Bartóknak, hogy él még egy nagyon értékes, régi, eredeti, fejlődésében azonban megrekedt zenekultúra, amelyet ki kell emelni a rárakódott törmelékekből – fogalmazott a gyulai származású zongoraművész. Bartók Béla 1906-ban Békés megyében, Gyulán kezdte el korszakos jelentőségű népdalgyűjtő munkásságát. Itt gyűjtötte egyebek mellett az Által mennék én a Tiszán ladikon, az A gyulai kert alatt, a Szánt a babám csireg-csörög és az Elindultam szép hazámból kezdetű dalokat is.
Kertész Lajos szerint Bartók akkor talált rá igazán a saját útjára, amikor megismerte a népdalt. A hangzásában új muzsika valósággal sokkolta a magyar társadalom egy részét, a zeneszerzőnek külföldön már komoly sikerei voltak, amikor itthon még nem értették meg. A jég 1917-ben tört meg, amikor egy olasz karmester elvállalta A fából faragott királyfi betanítását és bemutatását. Az egyfelvonásos táncjátéknak átütő sikere volt.
Bartók összesen 650 alkalommal lépett fel. Húsz országban szerepelt, négy országgal tartotta a kapcsolatot a népzene területén. A zenetudós második feleségével, Pásztory Dittával 1940 októberében mondott búcsút Magyarországnak egy hangversennyel. A házaspár Amerikában telepedett le, Bartókot itt érte a halál 1945-ben. A leukémiás művész kezelőorvosának annyit mondott: csak azt sajnálom, hogy teli poggyásszal kell elmennem.
A visszaemlékezések szerint Bartók csak csendben tudott komponálni. Rendkívül zárkózott, megközelíthetetlen ember volt, szerette a természetet és a gyerekeket. Egyszerűen élt, táplálkozása mértéktartó volt, nem fogyasztott alkoholt, de cigarettázott. Bár a tanítás teher volt számára, mert elvonta a zeneszerzéstől, növendékeivel mindig lelkiismeretesen foglalkozott. A vallással való kapcsolatáról megtudtuk: felnőtt fejjel kiiratkozott a katolikus vallásból, és az unitárius hitet vette fel. New York-ban unitárius szertartás szerint temették el.
– Rendkívül fontos, hogy megbecsüljük értékeinket, legyünk büszkék egy olyan óriási szellemre, mint amilyen Bartók, ismerjük meg életét, előítéletektől mentesen próbáljuk megszeretni zenéjét – zárta családias légkörben megtartott előadását Kertész Lajos, aki a koncert másnapján a református templomban szolgált igehirdetéssel.
