„Egyenesen szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.”
Első gondolatunk az, hogy ez valahogy nincs rendben, erre a tragikus tényre egyszerűen nincs magyarázat. A betegség feltartóztathatatlanul és kegyetlenül érkezett, aminek erős lénye nem tudott megálljt parancsolni. Mi, a Törökzugi Óvoda és Mágocsi Úti Óvoda dolgozói szorosan hozzátartoztunk az életéhez, életének részei voltunk. Az intézményeinkben eltöltött 24 év hosszú idő ahhoz, hogy könnyen el tudjuk őt engedni, azt, aki méltó a tiszteletünkre.
Életünk során sok-sok búcsúzás emléke rakódik le bennünk, mely gyászos és szomorú, sajnos ez szintén egy ilyen érzés. Vannak, akik tovább is hatnak ránk, ilyen az ő személye is. Egy ember életét nem lehet pár leírt gondolattal összefogni, emléket állítani és emlékezni rá, igen.
Habóczky Sándorné Biros Mária 1947. október 29-én született Gyulán. Az általános iskola befejezése után az Erkel Ferenc Gimnázium diákjaként végzett 1966-ban. 1973-ban képesítés nélküli óvónőként helyezkedett el a békési Szécsény-kerti Óvodában, s ekkor döntötte el, hogy szívesen választja hivatásának az óvónői pályát. 1976-ban szerzett diplomát Szarvason. 1977-ől a Mágocsi Úti Óvodában dolgozott. 1980. augusztus 16-án kinevezték a Törökzugi Óvoda vezető-helyettesi pozíciójára, mely akkor a Kun Béla Úti Óvoda csatolt intézménye volt. 1986. augusztus 16-ától óvodavezetői állást töltött be ugyanebben az intézményben, majd 1994-től a Mágocsi Úti Óvoda munkáltatói és szakmai feladataival is Őt bízták meg. 1984–86-ig vezetőképzőt végzett. Erre építve 1987-ig még egyéves vezetőképzésben vett részt.
Óvodán kívül más társadalmi megbízásokat is ellátott. Az akkori 5. Számú Általános Iskolában éveken keresztül tagja volt az iskolaszéknek, s részt vett az iskolát, gyermekeket érintő kérdések eldöntésében. 8 éven át kulturális bizottsági tag volt. A város nevelési-oktatási intézményei az ott végzett eredményes munkájának köszönhették, hogy megfelelő ranggal kezelték problémáinkat, és az ott született döntések elsősorban a gyermekek érdekeit helyezték előtérbe. Külső munkatársként dolgozott Békéscsabán, a Humán Fejlesztési Központban.
Addigi munkásságáért 2003-ban „Gyula Város Közszolgálatáért” kitüntetést kapott. 1999-ben saját Óvodai Nevelési Programot írtunk, ami megtartotta az addigi pedagógia gyakorlat igazolt értékeit, és figyelembe vette az óvoda sajátos társadalmi helyzetét.
Szintén az Ő vezetése alatt kezdtünk ismerkedni a Comenius I–II. programmal, mely az óvoda minőségbiztosításának első lépése volt. Neki köszönhető a pályázati rendszer, és hogy ez által fejlődhetett óvodánk eszközellátottsága. Az Ő kezdeményezésére jöttek létre a kislétszámú csoportok, az egyéni fejlesztési tervek, a fejlesztő játékeszközök vásárlása. Ő volt az a pedagógus, aki az általános elvárás helyett az egyént, a személyiséget helyeztette velünk a nevelés középpontjába.
Földi vándorlásának vége lett, de vezetőként, kollégaként, jó példát adott arra, hogyan végezzük precízen, pontosan mindennapi munkánkat. Megtanulhattuk, hogy eredményeket csak következetességgel lehet elérni. Marika szilárd és következetes volt, aki hatalmas munkabírással rendelkezett. Naprakész szaktudással, példaértékű szakértelemmel, gyermekszeretetével vezette az óvodát. Mind e mellett kaptuk tőle a megjelenés, a viselkedés, a modor eleganciáját, és azt, hogy mindenek fölött önmagunkkal szemben van elsősorban kötelezettségünk. A tekintély, ami nem tanulható, nem erőszakolható ki, nem függ az ember külső megjelenésétől, hangerejétől, hatalmától, hanem az egyéniségünkben rejlik, benne ez megvolt, a sok-sok pedagógiai tapasztalattal, emberi bölcsességgel, melyet birtokolt. Ezért volt hiteles minden megnyilvánulása. Egész életéből ránk maradt a következő példa, hogyan kell tartalmasan élni, szépen idősödni, méltósággal távozni.
Sajnos megint hiányzik valaki. Ilyenkor újra számba vesszük, kik voltak az elődeink, s kik vagyunk még együtt. Becsüljük az olthatatlan lángot, mely benne lobogott, tiszteljük a végsőkig feszített akaratot és az elszántságot. Családjával, gyermekeivel, unokáival mélységesen együttérzünk! Búcsúzását kísérje igazi méltóság!
Emlékét megőrizzük!
Az Egyesített Óvoda egykori és jelenlegi dolgozói nevében:
Dr. Becseiné Lock Gabriella és András Anna
