Tóthné Rákóczi Mária (zálogházi becsüs):
– A régi postásunkkal nagyon jó volt a kapcsolatunk. Ő húsz évig dolgozott a körzetünkben. Úgy gondolom, hogy a postás, aki évtizedekig bejár a lakásunkba, olyan, mint egy családtag. Mi így tekintettünk rá, ha hideg volt, megkínáltuk meleg teával vagy kávéval, a nagy melegben pedig üdítővel. Bejáratos volt hozzánk, mindig elbeszélgettünk vele. Karácsonykor és szilveszterkor is köszöntöttük egymást, év végén megtiszteltük egy üveg pezsgővel. Az új postásunk is szimpatikus, de vele csak egyszer találkoztunk, mivel nem vagyunk otthon.
Oláh Norbert (vagyonőr):
– Nem ismerem személyesen a postásunkat. Nem szoktam vele találkozni, mivel mindig akkor jön, amikor dolgozom, ráadásul mindig cserélődnek a postásaink. Ha hivatalos levelet küldenek hozzánk, akkor azt a párom veszi át. Mivel ő van otthon, ő találkozik a postással. Gyerekkoromból nagymamámék postására emlékszem, hiszen ő a legjobb barátomnak volt az apukája. Általában azok tartják a kapcsolatot a postásukkal, akik mindig otthon vannak. Én mindent csekken fizetek, ezért a számlabefizetéseimet a postán intézem. A hivatalos levelezést szintén a postán intézem, de a személyes levelezést szerintem már mindenki e-mailben oldja meg. A postát ma már csak a hivatalos ügyek intézésére használjuk.
