Kacsmarik Mónika (könyvtáros):
– Egy SMS-t küldtem, ennyi, amit adakoztam. Úgy gondolom, hogy ennyi még belefér. Fontos, hogy segítsünk egymáson, azon, aki bajban van, hiszen nem tudhatjuk, hogy nekünk mikor lesz szükségünk segítségre. Lehet, hogy nekem is szükségem lesz rá valamikor. Ez a minimum, amit megtehetünk a másikért, úgy gondolom, hogy ennyit bárki megérdemel az országban. Ugyanígy, SMS-ben már korábban is segítettem. Mivel egyelőre munkanélküli vagyok, sajnos annyi pénzem nincs, hogy számlaszámra tudjak utalni pénzt, de ha megtehetném, szívesen segítenék így is.
Koppányi György (nyugdíjas villamos-üzemmérnök):
– A feleségemmel nem vagyunk abban az anyagi helyzetben, hogy mecénásnak nevezzük magunkat. Mi a munkánkkal igyekszünk segíteni minden rászorulónak. Szervezőként már jó tíz éve segítjük Gerhard Stengelt a kamionszállítmányok szétosztásában. Anyagi helyzetünk miatt nagyobb összeggel nem tudtuk támogatni az árvízkárosultakat, az adományvonalat azonban nagyon sokszor felhívtuk, így néhány ezer forinttal segítettük a rászorulókat. Együtt érzünk a károsultakkal, napok óta nézzük a hírműsorokat. Amennyiben van rá igény, és találunk egy szállítót, a megmaradt édességadományt szívesen eljuttatjuk a legrászorultabbaknak.
