•Azt beszélik, hogy a te színpadi jelenléted az előadás fénypontja.
• Ezt azért mondják, mert mindössze egy jelenetem van, így ez számít az este egyik érdekességének. Mivel legfeljebb 10 percet vagyok színpadon, nem oszlik el az előadás teljes idejére az energia, abba az egy dalba kell beleadni apait-anyait. Nagyon élvezem, még maradnék tovább a színpadon, mert nekem ez egy teljesen más világ. Attól, hogy prózai szövegem is van, kicsit színházi, ami azért nagy kihívás, mert nem vagyok színésznő. Épp ezért minden fellépésen tanulok valami újat, mert a csapatszellem, a gyakorlás és az alázat mind nagyon fontos dolog.
•Pedig már jócskán van színpadi rutinod, és azt is elég gyakran el szoktad mondani, hogy a színpad a te természetes közeged, az az a hely, ahol igazán önmagad vagy.
• Abban változtatnék ezen - hiszen az ember évről-évre változik és időnként felülírja a korábbi kijelentéseit -, hogy a természetes közeget igazából bárhol ki lehet alakítani. Minden nőnek több arca van, több területen kell helytállni: jó szerető, jó háziasszony, jó munkaerő, ami nekünk kiegészül azzal, hogy még dívának is kell lenni, mert meg kell felelni a közönségnek, ami csak akkor lehetséges, ha saját magunknak is megfelelünk. De ahhoz, hogy mindezt fenn lehessen tartani, harmonikus életet kellene élni. Azt csakugyan jól mondod, hogy a színpad az a hely, ahol teljes egészemben ragyoghatok, miközben a színpadi teljesítményhez szükséges idegállapotot sem lehet állandóan fenntartani, mert akkor meg abba halnánk bele.
• Ezt a sok megfelelési kényszert a színpadra lépve ki tudod zárni?
• Muszáj. Amíg a színpadon vagyok, semmi bajom. De ezt lehet tudatosan kezelni. Ott soha semmi nem látszik rajtam, pedig nagyon sokszor volt olyan, hogy egészen a lépcsőig rossz kedvem volt. Mostanra megtanultam azt, hogy amint ki vagyok sminkelve és felveszem a fellépő ruhát, attól kezdve csak az előadásra koncentrálok. Azt kell tudatosítani, hogy ha tudok rosszkedvű lenni, akkor tudok jókedvű is lenni, lehet, hogy nehezebb, pedig nem, mert ugyanolyan nehéz. Ezt mostanában kezdtem el gyakorolni, hogy milyen az, amikor nem megyek bele a rosszkedvbe. Ma reggel is, amikor elég nyűgös voltam, mert éjszaka fellépésem volt és keveset aludtam, és mindenhez lett volna kedvem, csak ahhoz nem, hogy elinduljak és 3,5 órát autózzak, bekapcsoltam a Blues Brothers zenéjét és Ray Charles hallatára beindult bennem az őrületes bugi, azonnal jobb lett a kedvem. Ez működik, csak sokkal nagyobb erőfeszítés, mint leengedni. És az sem mindegy, hogy mit hallgatsz, mert a zene nagyon nagy úr.
• Az ember folyamatosan változik, folyamatosan felülír dolgokat, meghoz olyan döntéseket, amikhez korábban nem volt bátorsága, ezt nálad is látni mostanában: egyre karakánabb vagy.
• Igen, meg merek hozni döntéseket. Sokkal jobb az életem, amióta próbálom magamnak kivívni azt a minimális tiszteletet, amit nagyon sokáig nem tudtam a közvetlen környezetemnél elérni. Nem vettek komolyan, mert nem voltam következetes, velük sem és saját magammal sem, ami nem csak az emberi kapcsolatokban volt így. Ma már a zenében is keményebb vagyok. Ami nem tetszik, azt nem csinálom, és nem érdekel, ha elesek a fellépésért járó gázsitól, mert nem az motivál. Viszont hogy valahova elmenjek, annak megvan az ára, amiből nem fogok engedni, sőt, kifejezetten megsértenek azzal, ha ebben alkudozni kezdenek.
•Nem félsz attól, hogy van vesztenivalód?
• Mi lenne?
• Nem hívnak legközelebb.
• Ilyet úgy sem tennének. Mindig megpróbálok kompromisszumot kötni, hogy azért mindkettőnknek jó legyen, csak a korábbinál sokkal jobban kitartok az elhatározásom mellett, és most mindent magamtól tartok be úgy, ahogy azt előre bekódolom. Már látszik is az eredménye, mert kezdek átváltozni az emberek fejében, akik eddig nem is igazán tudtak hova tenni magukban. Egy bulvár valaminek tartottak, egy másolt nőnek. Mostanra pedig már az is lekopott a nevem mellől, hogy Megasztáros énekesnő - ezt már nem kell a hozzábiggyeszteni, anélkül is tudják, ki vagyok.
• A bulvárt is lehet tudatosan kezelni?
• Nyilván nem tudom őket megállítani, meg fogják írni azt is, amit csak kitalálnak, de már tudom kontrollálni. Csúnya dolgokat megcsináltak velem, de mind kellett ahhoz, hogy az legyek, ami most vagyok. És a mostani önmagamat kezdem kedvelni. Mint mindenki másnak, nekem is vannak démonjaim, én is érző ember vagyok és nekem is fontos, hogy minden harmóniában legyen.
• Különben nem is tudnál alkotni.
• Alkotó emberként muszáj érzékenynek lenni, ha el akarok érni valamit, akkor pedig muszáj keménynek lenni. Az is egyértelmű, hogy vannak belehalások, meg vannak szárnyalások is, mert egyik sem lehet a másik nélkül. A halál adja az életet, az élet pedig a halál értelmét. De ezen a pályán az énfeladás nagyon fontos. Az, hogy feladd önmagad és adj esélyt egy hozzáállásnak. Az én korábbi személyiségem tavaly meghalt. Vége lett, kész. És nagyon jó volt, hogy megtörtént.
• Ha az ember folyamatosan több szinten van jelen, előbb-utóbb felőrlődik.
• Mert nem adsz magadnak semmit. Nem sportolsz, nincsenek barátok, nem jársz el… Most pedig isteni. Életem legjobb nyara volt ez az idei.
• Az emberek is megváltoztak körülötted?
• Teljesen. Akikről azt hittem, hogy életem végéig megmaradnak mellettem, úgy mentek el, hogy csak néztem. Csak azért, mert megbántottam őket egy pillanatra. Egy picit megbántottam őket, miközben ők évekig bántottak. Érdekes dolog ez.
• Jöttek helyükbe újak?
• Érdekes, hogy most épp olyan emberekkel barátkozom, akikről nyolc év alatt azt gondoltam, hogy soha nem fognak befogadni, mert túl intelligensek, túl iskolázottak, közben pedig tök jó fejek. Nem afféle fáradt, szomorú zenészek, hanem olyan értelmiségi muzsikusok, akik közben lazák is tudnak lenni. Engem pedig nagyon boldoggá tesz, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik értékelnek, és megtisztelő az, hogy épp ők azok.
• Ezen az új életformán még napi szinten kell dolgoznod?
• Most már kezd automatikussá válni, és már el is tudom magam engedni, mert tudom, hogy felépítettem magamban egy szilárd bázist. Ez olyan, mint amikor megtanulsz egy szöveget, amit magadtól tudod akkor is, ha éjszaka felkeltenek. Már nem kerülsz bajba, mert megtanultad. Ez nagyon jó dolog. Az önismereti út rettentő nehéz, de a nehézségeivel együtt nagyon megéri rámenni. Azért nem vagyok ám még készen, és szerintem nem is leszünk sosem készen. De nagyon jó érzés az, hogy már alakulgat.
