A Gyulai Várszínház, a Boróka Magyar-Székely Kulturális, Közhasznú Egyesület, valamint gyulai cégek és magánszemélyek összefogásának köszönhetően ezúttal a kézdivásárhelyi Macskakő Színjátszó Csoport előadását láthatta a közönség a városi teátrum kamaratermében. A 2008 óta működő, diákokból álló amatőr társulat Csehov Medve című egyfelvonásos komédiáját dolgozta át A Nagy Medve címmel.
Az előadás után Bokor Ildikót, a Boróka Egyesület elnökét, a gyulai vendégjáték megálmodóját kérdeztük a szervezőmunka részleteiről. Mint mondta, a darabról Kolcsár Józseftől, a színjátszó csoport vezetőjétől és egyesületük tiszteletbeli elnökétől hallott először. A színpadon olyan fiatal diákok játszottak, akik még soha nem voltak Gyulán, sőt Magyarországon sem – tette hozzá.
Bokor Ildikó kiemelte, a darabot civil összefogással, segítőkész emberek és cégek által tudták elhozni Gyulára. Fő támogatójuk a Gyulai Várszínház volt, mely nemcsak a termet bocsátotta a rendelkezésükre, hanem anyagilag és egyéb módon is segítette a gyulai előadás létrejöttét – tudtuk meg az elnöktől, aki azt is elárulta, hogy az egyesület úgy döntött, a közeljövőben szeretnék újra Gyulán látni a kézdivásárhelyi színjátszókat.
Kolcsár József, a csoport vezetője és a darab rendezője lapunknak elmondta, a 9.–12.-esekből álló amatőr színjátszó csoport tagjainak elsősorban az önmagukhoz való közelebb kerülés a célja, s ennek az önmegismerési folyamatnak évente egyszer egy előadással „adnak hangot”. A rendező kifejtette: olyan előadásokat választ, amelyek értéket jelentenek úgy a színházi palettán, mint mondanivalójukban.
– Nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon örülök annak, hogy sikerült eljutnunk egy olyan városba Magyarországon, ahol van színházkultúra – nyilatkozta Kolcsár József, aki nem mellesleg a Kézdivásárhelyi Városi Színház művészeti igazgatója és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze.
A telt ház előtt bemutatott előadást ötletes rendezői megoldások jellemezték, s a társulat tagjai – fiatal koruk ellenére – derekasan helyt álltak a színpadon. A színjátszó csoport az eredetileg háromszereplős Csehov-drámát tizenegy szereplővel adta elő. Popova Jeléna Ivanovnát és Lúkát, az öreg lakájt is négy fő alakította egyszerre az előadáson. A különböző karakterű, gyászruhába öltözött, „klónozott” özvegyek – akik egyként vettek rész a párbeszédekben – egy-egy női archetípust testesítettek meg. A színpadon, fehérre maszkírozva, megjelent a halott Nyikolaj Mihájlovics is, aki szellemként csak némán tudott perlekedni feleségével, s hol szotyolázva, hol sörözve sétált fel-alá a szereplők között.
A színpadképet hatalmas, mozgatható, fekete paravánok uralták, melyek a darab elején szűk térbe zárták a szeretett férfi képét bámuló, önmagába zárkózó, önsajnálatba merülő feleségeket. Kolcsár rendezésében Popova nem az új szerelem hatására, hanem a csalódás által szabadult ki önmaga és férje emlékének a fogságából. A darab leglátványosabb része a zárójelenet volt, melyben a Szmirnov Grigorij Sztyepánovicsot ütlegelő asszony zsákjából felszálló liszt fehér ködbe burkolta a színpadot.
A komédia végének megváltoztatásával a rendező egész más színezetet és interpretációs keretet adott a darabnak. Kolcsár József a színjátszó csoport adottságaihoz igazodva, modern felfogásban dolgozta át Csehov drámáját. A színészi játék apróbb hiányosságai ellenére a kézdivásárhelyi amatőr társulat előadása szórakoztató volt a közönség számára, s talán nem túlzás azt állítani, a diákok közül akadnak olyanok, akiket láthatunk még színpadon.
