Évek óta követjük nyomon a kisgyermek életének alakulását. Nyomon követtük nehéz születését, heroikus küzdelmét a rákkal, remélt gyógyulását és mindazt, amivel szülei igyekeztek, igyekeznek megszépíteni a kis srác ifjú életét. A minap ismét szóba került Gábris és anyukája, aki bár szerelme miatt rég elköltözött városunkból és legfőbb vágyát betöltve anya lett, mégis megőrizte magát mindannyiunk szívében.
Megrendítő, amikor egy kisember szenvedéseiről hallunk,még akkor is, ha nem tartozik ismeretségi körünkbe, hát még akkor, ha egy közelebb álló személy gyermekének betegségéről értesülünk. Gábris erős krapek, de sajnos alig kezdte meg életét, máris szembe kellett néznie a rettegett kórral. Műtétek, kemoterápia, alig három éves koráig ...
- Többet szenvedett már ez a gyermek, mint sokan egész életükben - beszélik - hát még az anyja!
Egy időre azt gondoltam, fellélegezhetünk, de most úgy tűnik újra baj van, újabb küzdelem előtt áll a fiatal család.
Miért írom, hogy feltehetően? Gábris anyukája eddig napi rendszerességgel közölte Facebook-oldalán vagy éppen a blogján kisfia aktuális állapotát, örömeit. Ódákat írt foci iránti rajongásáról és a gyerkőc legújabb házi kedvenccel ápolt barátsága sem maradt el a napi poszttémák közül. Majd a kedves képek és híradások után újra aggodalmat keltő írások érkeztek: hasi csomókról, professzorokról, kételyekről kaptuk a híreket. Mostanra csend lett. Elmaradnak a bejegyzések.
Kedves Anyuka! Sokan, sok módon kívánnak erőt, kitartást, gyógyulást és küldenek sok erőt nektek. Én és kollégáim e sorokkal és szeretettel biztatunk benneteket, hogy sose adjátok fel a küzdelmet!
