1975. április 4-én leplezték le az emlékkövet
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
– Építkezés a hósivatagban. Lovas szánok és emberek, a háttérben út, mindent behálóznak a távíró- illetve telefonpóznák – olvasom a Magyar Fotógráfiai Múzeum portálján Reismann József Épül az új Kuznyeck című, 1931-ben készült fényképének digitalizált leírókartonján. És nézem a fotót, és látom, hogy tényleg épül valami a semmi közepén, Szibériában. Emberek építik, építik a nagy fagyban, köztük magyarok, hadifoglyok.
És látom, hogy Gyulán is kinőtt a földből valami, egy konzervváros majdhogynem a település közepén, ami annak idején sokak számára jelentett örömöt, mert volt a házban fürdőszoba, angolvécé, konyhabútor, ajtó, ablak. A boldog tulajnak csupán egyetlen dolga akadt, hogy beköltözzék a négy fal közé. Aztán idővel észrevette, mindene megvan, tévé is került a szobába, csak éppen levegője, élettere, intimitása, szabadsága nincs. De akkor már késő volt.
Ki törődött ilyen feltételek mellett azzal, hogy miféle helynek a nevét is viseli az a kerület, amellyel összekötötte az életét, és amely egészét nézve sem nagyobb egy kiterjedtebb város nagyobbacska terénél.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A volt Honvéd utcai lakótelep Gyula város szovjet testvérvárosának a nevét vette fel elsőként, azét a települését, amelyet (többek között) magyar hadifoglyokkal emeltettek fel mínusz 40 fokos hidegben. Ennek tiszteletére az új gyulai városrész központi mezején 1975. április 4-én ünnepélyesen, ahogyan kell, leleplezték Bányai József budapesti szobrász emlékkövét (a korabeli megyei pártlap szerint művészi kivitelezésű emlékművét!), amely edzett teremtmény módjára azóta is állja a sarat, és kőkeményen figyelmezteti az arra járót Szibériára. Állítólag nem politizál, nem uszít az ilyen-olyan rezsimek ellen, és nem több egy rossz emlékű szabadtéri műtárgynál (bár arra nem jöttünk rá, mit is ábrázol: fogaskereket?, napkorongot?, hópihét?, lánctalpat?, a munkatáborban meghaltak sírjára tett koszorút?).
Valóban?
Őrültség volt ilyen nevet adni egy magyar lakótelepnek, de ha már megkaptuk, és alkalomadtán átkereszteltük Honvédre, vigyünk rá időnként egy-két szál virágot a Kuznyeckben életüket vesztett hőseink iránti tiszteletből.