A sok szemét látványa is fáj
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Amint lapunkban is megírtuk, a legtöbben arra hivatkozva csitították le a felhördülő helyieket, hogy Gyula elsősorban az idegenforgalomból él. Legyünk tehát kedvesek az idelátogatókkal, mutassuk meg nekik, tudunk viselkedni, vendégszeretők vagyunk.
Nincs ezzel baj, ez így helyes, hisz aki gyakran járja az országot, már biztosan megtapasztalta, hogy a házigazda modora meg tudja szerettetni, de meg is tudja utáltatni az emberrel magát a települést is.
Visszatérve az illendőséghez: igen, legyünk mi az okosabbak, a jól neveltebbek, mutassuk meg, viszont várjuk el cserébe, hogy a másik fél is ugyanezt tegye. Viselkedjen.
Mielőtt kifejteném, mire gondolok, bevallom, kétlem, hogy a Gyulára életében először érkező fürdővendég a Facebook említett csoportjában szeretné megtudni, merre van a hétvégén is nyitva tartó dohánybolt. Valami miatt nem jön, hogy elhiggyem, hogy megérkezése után az az első dolga, hogy regisztrálja magát a csevegőben. Honnan is tudna róla? Hisz a dohányboltot sem találja… Pedig mennyire egyszerű. Még egy sétát sem kell tennie, megmondanák neki a recepción, a strandon, mi, hol, hogyan. Tehát nem hiszem, hogy valódi turisták lettek volna a tudakozók.
Ami pedig a kölcsönös tiszteletet illeti: szomorú, hogy nyaranta, a lubickolós-napozós szezon végéhez közeledve egyre szemetesebbek az utcáink, köztereink, parkjaink, és ez nem azért van így, mert júliusban és augusztusban a közüzem összes munkatársa szabadságon van, és azért sem, mert sepregetés helyett az árnyékban lustálkodik a köztisztasági alkalmazott, hanem azért, mert akik idejönnek, hazaiak és külföldiek egyaránt, nem hajlandók hozzáidomulni az itt felállított rendhez. Azzal vannak, hogy a mi nem az övék, arra nem vigyáznak. Ha véletlenül olyan helyre tévednek, hogy nincs a közelükben szemetesláda, biztosan nem „cipelik” el a fagyis papírt és a flakont a tőlük csak néhány lépésre lévő kukáig, inkább ott helyben „leejtik”, arra bazírozva, hogy a házigazda majd úgyis összeszedi. Az sem tántorítja őket vissza, hogy az általuk okozott mocsokban elsősorban nekik kell átgázolniuk.
A Szent László út elején, a híd környékén például annyi volt az eldobált cigarettacsikk és egyéb kacat a hétvégén, hogy már a látványa is fájt. Ám az Élővíz-csatorna partján is napról napra nagyobb lett a hulladékmennyiség, ami ősszel, télen és tavasszal sosem fordul elő.
Amennyiben ez így folytatódik, ki fog még idejárni? Hát csak az az egy: az igénytelen.
