Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Mindennek van határa

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Tóth PéterKULTÚRA • 2020. november 06. 15:00
Mindennek van határa
Az Orlai Produkciós Iroda Határátlépések című darabját mutatták be a Gyulai Várszínházban

Mindennek van határa, ahogy szokták mondani, ezzel együtt pedig mindenkinek vannak határai. De mit jelent ezeknek az átlépése? Hogyan hat a határok leküzdése a saját életünkre, mások sorsára? Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott az Orlai Produkciós Iroda Határátlépések című előadása, amelyet november 3-án állítottak színpadra a Gyulai Várszínház Kamaratermében.

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A Dömötör András, Deés Enikő, Benedek Albert, valamint az előadó színészek, Járó Zsuzsa, Péter Kata, Mészáros Máté, Ötvös András és Schruff Milán által írt, Dömötör András által rendezett darab az előadók személyes történeteiből építkezik.

Ahogy írtam, mindenkinek vannak határai, ezeket ki könnyebben, ki nehezebben – vagy egyáltalán nem – lépi át. Az előadáson látható sztorik pedig a színészek olyan történeteit villantják fel, amikor akarva vagy akaratlanul, de megtették a „határátlépést”.

Az előadást átszőtte a humor, és mindenki magára ismerhetett bizonyos részek alatt: a koronavírus-járványra reflektálva Járó Zsuzsa bemutatta az otthontanulás viszontagságos menetét, láttuk azt, amikor szerelmet vallunk valakinek, aki nem viszonozza az érzelmeinket, és Ötvös András történetén keresztül bepillantást nyerhettünk egy kezdő színész megpróbáltatásaiba egy tűzoltósági gyakorlaton. Emellett persze torokszorító pillanatokból sem volt hiány.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Schruff Milán története bemutatta, hogy egy egyszerű, vicces – vagy éppen csak annak gondolt – mondattal az ember milyen lavinát indíthat el, amely megváltoztathatja a kapcsolatát a gyermekével. Péter Kata egy korábbi színházi élményt idézett fel, amely meghatározta a politikailag ellentétes oldalon álló apjával való kapcsolatát, zárásként pedig azt is átérezhettük, hogy milyen, amikor a demens nagyszülő már csak ritkán ismeri fel az unokáját.

A darabban játszó színészek egytől egyik kiválóak voltak, a humort, a bánatot, a szorongást és minden egyebet olyan természetességgel varázsolták a színpadra, hogy a nézőnek fel sem tűnt az átmenet. Történeteik tanulságosak, a végkövetkeztetés, hogy megéri-e, át kell-e lépnünk a határokat, pedig teljes mértékben ránk van bízva, hiszen, ahogy az előadás is sugallta, mindenkinek máshol vannak a határai, ezek feszegetése pedig mindannyiunknál máshová vezet.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)