a kelemen-kvartett a gyulai várszínház kamaratermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A virtuóz négyes 2010-ben alakult, azóta több nemzetközi versenyt nyert meg, és bejárta a leghíresebb koncerttermeket a világ szinte összes kontinensén. Legutóbb Németországban, valamint az Amerikai Egyesült Állomokban turnéztak, utóbbi koncertsorozat záróakkordja a Carnegie Hallban zajlott. A Kossuth-díjas Kelemen Barnabás (hegedű), felesége, a Liszt-díjas Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (viola) és Fenyő László (cselló) hangversenyét átélve nemcsak a zeneértők, de a laikusabbak is tanúsíthatják, milyen elképesztő lendülettel és fiatalos vehemenciával zenélnek.
Kelemen Barnabás és Kokas Katalin
Ezen túl az sem mellékes, hogy a hozzáértő kezekben milyen instrumentumok szólaltak meg. A zenészek a koncert végén bemutatták hangszereiket. Kelemen Barnabás a magyar államtól kapott egy 1742-es Guarneri del Gesú-mesterhegedűt, amelyen mintegy negyven évig Kovács Dénes játszott. Kokas Katalin mesterhangszere 1697-ben Milánóban, Fenyő László csellója 1695-ben Velencében készült, és Homoki Gábor violája is válogatott darab, amelyet a velencei Fabricius készített.
Műsoruk első tételeként Henry Purcell Fantáziáiból három került a hallgatóság elé. A fiatalon elhunyt, XVII. századi angol barokk komponista súlyos és könnyed érzelmeket, illetve sötét és játékos dallamokat is felvonultató zenéje jól illett a kvartett fiatalos dinamizmusához, de legalábbis 3-4 vonósnégyes előadásában kellene meghallgatnia annak a zeneműveket, aki el szeretné dönteni, melyik állítás a helytállóbb: a Kelemen Kvartett játszotta el kitűnően a darabot, vagy éppen általuk váltak ennyire impulzívvá Purcell fantáziái.
A megérdemelt vastaps alatt több száz évet utaztunk az időben: Bartók Béla 1. vonósnégyese nemcsak újabb keletű, de sűrűbben is hallható a kamarakoncerteken. Zeneszerzőnk egyik mesterműve, annak vidám, „dúros” népzenei hangulata és a mesterre jellemző feszes-feszült témák váltakozása passzolt az előző tételekhez. Mint kiderült, jelenleg három Bartók-vonósnégyes van a kvartett tarsolyában, de a közeljövőben mindegyikre sor kerítenek.
A koncert első részében égett minden villany, a szünetről visszatérő koncertlátogatók viszont éjszakai sötétben folytathatták a zenei utazást R. Murray Schafer 3. vonósnégyesének magyarországi bemutatójával. Fenyő László egymagában tűnt föl a színpadon, és disszonanciákat sem mellőző kettőshangzatokkal indította a zeneszámot. Valós „surround hangzás” alakult ki, amikor Homoki Gábor a színfalak mögül, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin pedig a közönség mögül csatlakozott játékához. (Mint a koncert utáni közvetlen beszélgetésből megtudtuk, korántsem volt ritka a zeneszerzők ilyen instrukciója az előadást illetően, többek között már Beethoven is alkalmazott efféle ötleteket.)
Homoki Gábor és Fenyő László
De a „muzikális performansz” különösebb része csak ezután következett. Miután mindannyian elfoglalták eredeti helyüket, üvöltésekkel, vihogásokkal és sóhajtozásokkal kísért vad zenei vágtába kezdtek, ami érdekes zavart keltett: egyszerre váltott ki feszültséget és vidámságot a széksorok között. Később az előadók elárulták, minden egyes megnyilvánulás – sőt, a zenekari együttzenélés látványa is – pontosan le van jegyezve a partitúrában! A több szempontból is hátborzongató, kortárs zenei előadás mély benyomást tett a jelenlévőkre, de többet mondani róla nem érdemes. Hallani és látni kell, ha lehet, személyesen.
Hangolás, majd feloldás is kellett, nem vitás. Tökéletes befejezésnek bizonyult Joseph Haydn d-moll „Kvinten” vonósnégyese (Op. 76.), amelyet a szerző Erdődy grófnak ajánlott a XVIII. század utolsó esztendeiben. Az fülek megpihenhettek – pláne, hogy a gyulaiak a négyestől már egy korábbi esten is hallhatták a Boszorkány-menüettre is keresztelt tételt –, hiszen a klasszikus darab az előbbihez képest megszokott vágányra terelte (vissza) a koncertet, ugyanakkor megmaradt a sorozat egyedisége, dinamizmusa is a szokatlan hangzású menüett alatt. A Kelemen-kvartett aznapi repertoárja nemcsak számtalan érdekességgel szolgált az ínyenceknek, hanem ízlésesen, hatásosan felépített mivoltával is egyértelműen a fellépők profizmusát dicséri. Jó hír, hogy márciusban újra hallhatjuk-láthatjuk Gyulán a világszintű virtuózokat, ahogyan gyermekké válva örömzenélnek.
