Szép, kora őszi időben emlékeztek az aradi vértanúkra ma délelőtt Gyulán, az 1848/49-es Honvédtiszti Emlékhelynél. A Honvédelmi Minisztérium, Gyula Város Önkormányzata, valamint a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. közös, október 6-ai rendezvényén a díszszakasz bevonulását követően a Himnusz dallamai csendültek fel, majd Hende Csaba honvédelmi miniszter mondta el emlékbeszédét.
Amikor legnagyobb szabadságharcunkra és benne az aradi tizenháromra emlékezünk, a magyar történelem egyik legfontosabb pillanatára gondolunk. Egy olyan pillanatra, ami a mai napig velünk van, és összekapcsol bennünket, magyarokat, határon innen és határon túl – kezdte beszédét Magyarország honvédelmi minisztere.
Hende Csaba hangsúlyozta, március 15-én és április 11-én, a szabadságharc megannyi csatájában és a leveretésben egy új nemzet született a régiből. Ez az, amit a súlyos harcokat hozó másfél esztendő, a sok-sok feláldozott és elvesztett emberélet mindörökre hozzátett évezredes történelmünkhöz.
Ha csak a száraz tényeket vesszük alapul, ennek a szabadságharcnak nem szabadott volna kitörnie, és nem lehetett volna ennyire sikeres. Az újonnan felállított honvédsereg ugyanis kezdetben hatalmas anyagi és szakmai hátrányban volt a Habsburg-monarchia méltán világhíres hadseregével és csapataival szemben. A számadatokon, a puskák és az ágyúk statisztikáján az ember kerekedett felül, a honvédsereg vezetői emberségben, szakmai tudásban, kitartásban és lelkesedésben múlták felül a velük szemben állókat – fejtette ki a miniszter.
– Nem féltették magukat, és nem kímélték magukat, mert tudták, hogy mindaz, amit szolgálnak, amiért harcolnak, vagyis a nemzet jogai és a magyar szabadság ügye megéri az áldozatokat. Szakmájukat értő emberekként állandó harcok közben faragtak a rendkívül lelkes, de egyben rendkívül fegyelmezetlen önkéntesekből mintaszerű hadsereget – hangzott el az ünnepi megemlékezésen.
Hende Csaba kiemelte, a szabadságharc végső vereségének alapvető oka nem valamilyen katonai mulasztás volt. Az, hogy ez a küzdelem egy, a nemzetet szabadságában és jogaiban megerősítő hatalmas élmény lett, elsősorban a honvédsereg érdeme. Azé a honvédseregé, amelyben a nemzet különböző társadalmi osztályaiból származók együtt harcoltak a közös ügyért. Ezért nem arathatott végső győzelmet a Haynau-féle katonai diktatúra, ezért bukott meg Bach, s ezért vezetett el a nemzet passzív ellenállása végül a kiegyezésig.
– Egy régi mondás szerint a halál az a sötét bevonat, ami nélkül semmit sem látnánk a tükörben. Az ilyen megemlékezések, mint a mai, az élet értékére, egyszeri és megismételhetetlen voltára és egyben nagyszerűségére figyelmeztetnek bennünket. A katona, a honvéd az az ember, aki tudja, hogy életének, egyetlen és megismételhetetlen életének önmagán túlmutató értelme van. Az ő feladata és hivatása nemzetének fegyveres védelme. Azért harcol, azért dolgozik, mert mindennél nagyobbra tartja azt, amit meg kell védenie. A katona nem azért harcol, mert gyűlöli azt, ami előtte van, hanem mert szereti azt, ami a háta mögött van, amit védelmez – emelte ki a honvédelmi miniszter.
Gyulán vezetett át az az út, amin a honvédtábornokoknak, az aradi tizenháromnak végig kellett mennie. Haynau parancsára Gyulán fosztották meg őket az orosz ellenfelük által meghagyott katonai becsületük jelvényeitől. Itt kezdődött meg pokoljárásuk utolsó szakasza, melyet ekkor még enyhíthetett a gyulaiak tüntető szeretete. Ez a híres történet valójában csak egy apró epizód, de méltó a figyelmünkre, mert megmutatja nekünk a legfontosabbat. Azt az igazságot, ami ma is érvényes: nem lehetséges a honvédelem az emberek támogatása nélkül. Gyula városa őrzi ennek az epizódnak az emlékét. Nem véletlenül rejti a gyulai emlékjel az aradi honvéd emlékmű márványtalapzatának egy darabját. Azért gyűlnek itt össze évről évre, mert tudják, hogy közös történelmünk egy igen fontos darabját tartják a kezükben. A történelmünkre azért van szükségünk, hogy belőle is megtudjuk és megtanulhassuk: összetartozunk – hangzott el a beszédben.
Hende Csaba kifejtette: közös történelmünk legfontosabb tanulsága, hogy mindenkinek van egy része a hazából. Mindenkinek van otthona és családja, közössége és feladata, munkája és hivatása, amit be kell töltenie. Mindenki része fontos, és mindenkire egyaránt szükség van, különben nem egész a nemzet, és nem egész az ország.
– Azért jöttünk el, mert emlékezni akarunk, mert tudjuk, hogy napról napra, tégláról téglára a mi életünkből is épül Magyarország. Igaz ez akkor is, ha az a munka, amit most végzünk, Magyarország megújítása nagyon nehéz feladat. Nem élünk könnyű időket, rengeteg gond és nehézség szorongatja mindennapjainkat. Ilyen időkben különösen fontos, hogy figyeljünk az aradi tizenhárom példájára, hiszen az ő történetük, az ő mártíriumuk, az ő áldozatuk és az ő helytállásuk olyan gránit alapkő, amelyre fel lehet és fel is kell építenünk közös jövőnket. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy járjunk sikerrel ebben a küldetésben – zárta gondolatait a miniszter.
Az beszédet követően Benkő Péter, Jászai Mari-díjas színművész és a Regélők Énekegyüttes adta elő ünnepi műsorát, majd az őrségváltás után az emlékezők helyezték el koszorúikat és virágaikat a Honvédtiszti Emlékhelynél. A rendezvény végén a jelenlévők a Perlaki Attila által vezényelt Erkel Ferenc Vegyes Karral közösen énekelték el a Szózatot.
