A Bárdos-ér a Fehér-Körös mellékága, Gyulavarsánd és Gyulavári között szakadt ki a Körösből, és Gyula délnyugati részén, nagyjából a Virág és a Kosár utca között folyt vissza a Körösbe. Rosenfeld 1722-es Gyula-térképén németesen „Partosch”-ként szerepelt. 1784-ben Vári lakosai panaszkodtak a megyének, hogy Vári határának nagy részét elöntötte az árvíz, emiatt egyes földeken már szántani sem lehetett. Megoldásként a varsándi határon lévő Bárdos-kiszakadás betöltését kérték. Gyulán is sok gondot okoztak a Bárdos árvizei, főként a kosároldali házak voltak kitéve az árvízveszélynek. Egy 1825-ös megyei közgyűlési határozat nyomán eltömték a Gyula alatti Bárdos-fokot. Ez azonban nem szüntette meg a problémát, 1827 elején újabb árvíz fenyegetett. Ezért 1827-ben Arad és Békés vármegyék közös erővel eltömték a Bárdos-ér gyulavarsándi kiszakadását. Ezzel megszűnt a Bárdos élővízzel való táplálása, környéke nádas, mocsaras terület lett.
A Bárdos-meder és környéke rendezését 1934-ben kezdték el, az 1930-as évek elejétől folytatott ínségmunkák keretében. Első lépésként lebontották a Bárdos körüli gátat, majd a területet megtisztították a nádtól, feltöltötték, a mederben egy nyolc méter széles csatornát, a Bárdos végében pedig 2000 négyszögöles tavat létesítettek. Érdekesség, hogy 1934 augusztusában Stéberl András vásárolt a várostól 169 négyszögölnyi területet a már rendezett Bárdos-mederből üzeme bővítése céljára.
A Békés 1935. április 14-i számában számolt be a munkálatokról. A cikk írója szerint e nagyszabású városrendezési munkálat – mely közegészségügyi szempontból is jelentős volt – teljesen átalakította a környéket. „Eltűntek a nádrengetegek, eltűnt a mocsár, egészségtelen kipárolgásaival és rajzó szúnyogjaival, melyek a környéken nem egy emberbe oltották be a váltóláz betegségét.” Ezután a kórház szennyvizét sem közvetlenül vezették a Bárdosba, hanem az új körgát zsilipjein keresztül, tartós oxidáció után került vissza a szennyvíz a Bárdos vizébe. Az új körgátat, amely a régi körgáton kívül eső galbácskerti városrészt védte 1933-ban, államsegélyből kezdték el építeni. A lebontott körgátak földjéből töltötték fel a Vég (Cinka Panna), a Keskeny (Ince pápa) és az Enyves utca (Rákóczi) felső szakaszait, valamint a Kulcs utca rendezetlenül álló részét.
A Bárdos rendezésekor kiegyenesítették a Szent Imre (Október 6.) térről a Bárdos-hídon átvezető utat. Ennek érdekében lebontották a Csonka János-féle házat, melynek építési anyagát a Hősök ligeti kertészház építésénél használták fel.
A Bárdos-meder rendezése következtében 10 521 négyszögöl terület vált használhatóvá. Eredetileg nyárfával szerették volna beültetni, azonban módosítva a terven elhatározták, hogy gyümölcsfákkal ültetik be a területet, „mivel azok nemcsak, hogy frissítik majd a levegőt, hanem egyben majd hasznot is hoznak”. Ehhez azonban a feltöltést mintegy 30 centiméterrel meg kellett magasítani, amihez a földet a már kiásott halastó medréből termelték ki. A területet bekerítették, kertészeti művelés alá vették, majd 1937-ben közel ezer darab szilvafával ültették be. Ezzel fejeződött be a Bárdos-meder rendezése, amely a – Békés szerint – „ma már nem hogy nem ékteleníti, hanem valósággal megszépíti a városrészt”.
