• November végén vette át a köztársasági elnöktől a rektori kinevezését, január óta már működik is az az új egyetem, aminek az élére került. Ez az új intézmény miben más, mint a három volt, amiből összevonták?
• Nagyon sok mindenben különbözni fog, ugyanakkor sok dolog nem változik, és nem is szabad, hogy változzon. Három teljesen eltérő jogállású intézmény egyesül. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem korábban kétkarú, részben a honvédtiszti képzést végző egyetem, amely mostanra egykarúvá vált, és így lépett be ebbe a szervezetbe. A Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara egy másik intézményből lépett ki, és csatlakozott karként a Nemzeti Közigazgatási Egyetemhez. A harmadik intézmény a Rendőrtiszti Főiskola önálló szakfőiskola volt. Ez a három intézmény három karként alkotja az egyetemet, van egy Hadtudományi és Honvédtisztképző Karunk, egy Közigazgatás-tudományi Karunk és egy Rendészettudományi Karunk. Emellett azokra a képzésekre, amelyek kizárólagosan egyik karhoz sem tartoznak, létrejön egy Katasztrófavédelmi Intézet, egy Nemzetbiztonsági Intézet és egy Nemzetközi Intézet. Ez utóbbi nemcsak az egyetem nemzetközi kapcsolataiért felel, hanem a nemzetközi jellegű képzésekért, továbbképzésekért is.
• Mennyire ismert az ilyen centralizált közigazgatási képzés?
• A szervezeti egyesülés kétségkívül sajátos, nem nagyon tudunk Európában ilyen jellegű vegyes intézményről. Én hiszek azokban a célokban, amelyek az egyetem alapításához vezettek. Ezek a célok pedig úgy hangoznak, hogy jöjjön létre egy közszolgálati bázisintézmény, amely az alap- és mesterképzések tekintetében az állam kiemelt intézménye, hiszen bizonyos szakmákat csak itt lesz majd lehetőség megtanulni. Sok szakmában pedig ennek egy orientációs pontnak kell lennie.
• Mi az, ami nem változik az egyesüléssel?
• Vannak a képzéseknek alapvető szakmai tartalmai, amelyekbe az integráció nem nyúl bele. Így például a honvédtiszti képzés tartalmát lényegében a Honvédség határozza meg.
• Mennyiben lesz hatékonyabb az új modell?
• Több szempontot is megemlíthetek. Egyrészt a képzések összehangolása már önmagában hatékonyságnövelő. Voltak olyan tárgyak, olyan tudástartalmak, amiket mindhárom intézményben oktattak, de eltérő módon, eltérő mélységben. Itt az átoktatás lehetősége is növelheti a hatékonyságot. Az integrációnak már magában is vannak gazdasági előnyei, bár ezek nyilván nem rögtön jelentkeznek: egy szervezet racionalizálásának a hatása általában a szervezet kiépítése után csak később jelentkezik. Emellett fontosnak tartom azt is, hogy az egyetem megjelenítse a nagy közszolgálati ágak közötti átjárhatóság lehetőségét. Tehát biztosítanunk szükséges azt, hogy a katonai vagy a rendőri szolgálatból valaki – esetleg a fizikai alkalmasság megszűnése miatt – a civil ágazatba át tudjon menni. Ezt már az egyetem felépítésében, működésében és a képzések átjárhatóságában is szeretném megteremteni.
• Ön nem valamelyik elődintézmény éléről, hanem „kívülről” jött. Ezt hogy fogadták?
• Szerintem jól fogadták. Tudatos választás volt, hogy ne az elődintézmények éléről indítsa el valaki az integrációt. Én Győrből érkezem, ott voltam tanszékvezető és egyetemi tanár, ott már felépítettem egy közigazgatás-tudományokkal foglalkozó tanszéket. Emellett bíró voltam, legfelsőbb bírósági bíró. Valószínű, hogy személyem kiválasztásánál ennek is szerepe volt. A bíróságok és a bírók függetlensége jelképezhette azt, hogy ide autonóm személy került, akit egyik ágazat sem sajátíthatja ki magának, így az összegyetemi érdekeket fogja szem előtt tartani. Egyébként kedvesen és szeretettel fogadtak, talán mindenki láthatta, hogy azért kell is külső ember, hogy a részérdekek ne dominálhassanak.
• A rektorok átlagéletkorát figyelembe véve, Ön meglehetősen fiatalnak számít a maga 43 évével. Azért is esett Önre a választás, mert dinamizmusra, fiatalos lendületre van szükség?
• Valóban, egy nagymunkabírású, dinamikus vezetőt kerestek. Az, hogy életkorban fiatalabb vagyok a többi rektornál, nem jelenti azt, hogy nincs nagy munkatapasztalatom. Nálam minden munkanap duplán számít, hiszen mindig, minden hivatali teendőm mellett vállaltam egyetemi állást is. Nem is emlékszem, mikor volt olyan, hogy szombat vagy vasárnap ne dolgoztam volna. Ha nem az egyetemi előadásaimra készültem, vagy nem könyvet írtam, akkor a hivatali teendőimet ellátására készültem fel.
• Az egyetem, ahogy mondta is, január 1-jétől működik. A végzősök még a régi intézmény diplomáját kapják?
• Nem. Ezt a tanévet komolyabb változtatások nélkül zárjuk majd le, de már NKE-ként adunk diplomát. Az első új NKE-s hallgatóink viszont szeptemberben kezdik meg a tanulmányaikat nálunk.
• Az egyetem mennyire segítheti, hogy kialakuljon egy stabil közigazgatási életpályamodell?
• Többször megpróbáltak már egy ilyen karrierpályát felépíteni, eddig nem sok sikerrel. El kell fogadnunk, hogy a közigazgatási pályának van egy természetes kötődése a kormányzáson keresztül a politikai szférához. Amikor a demokratikus választásokat követően változások következnek be, ezek személyi hatása megjelenik a közigazgatásban is. Úgy érzem, most sikerülhet lépésről lépésre egy igazi, közigazgatási karrier-modellt kiépíteni: kormányhatározattal, életpálya-programmal, erre épülő törvényekkel és szabályozásokkal. Nyilván ezek az intézkedések változásokkal járnak, ami bizonytalanságot okozhat.
• Ötéves a rektori megbízatása, így adja magát a kérdés: milyen lesz ez az egyetem 2016 végén?
• Jó. Legalábbis azon dolgozom, hogy jó legyen. Ez az intézmény a jó állam megteremtésének az egyik alapköve. Én azt szeretném, ha magas színvonalú képzés folyna az alap- és a mesterképzésben, legalább négy doktori iskola működne, kiterjedt és megerősödött nemzetközi kapcsolataink lennének, és egy olyan megbízható tudáshátteret jelentenénk a mindenkori kormány számára, hogy az alapvető stratégiai döntések hatásvizsgálata esetén bátran fordulni lehetne az egyetemhez. Nem akkor lennék elégedett, ha minden közszolgálati képzés nálunk folyna, hanem akkor, ha a mi képzéseink a legjobbak között lennének.
• Az közismert, hogy a közszférának nagyon nehéz a versenyszférával versenyezni, már csak a fizetések vagy a multiknál kiépíthető nemzetközi karrierlehetőségek miatt is.
• Ha sikerül kiépíteni azt a karrierutat, amely már a mi egyetemünkön elkezdődik, az egy átlátható, biztos pályát kínál majd. Ez egyébként bizonyos esetekben már most így van: a honvédtisztjelöltek például már az egyetem alatt hivatásos jogviszonyban állnak, tudják, hová kerülnek szolgálatra, azt is, hogy onnan hová vezethet tovább az út, milyen előrelépési lehetőségeik vannak. Hasonló módon meg lehet tervezni a közszolgálati karriert is. Komoly vonzerő lehet, hogy már az egyetemi évek alatt lehet tudni azt, hogy biztosan lesz munkám, hová kerülök, hogy kiszámítható lesz az életem. A biztos munkahely nagyon komoly érték, hiszen a versenyszektorban könnyen és gyorsan lehet csökkenteni a létszámot.
• Említette, hogy Győrből érkezett az egyetem élére. Diplomát ennél Gyulához közelebbi helyen, Szegeden szerzett. Mi vonzotta a JATE jogi karára?
• Engem mindig minden érdekelt. Kitűnő tanuló voltam, széles érdeklődési körrel, de azt sejtettem, hogy a természettudományi tárgyakhoz nem igazán van érzékem. A történelem vonzott, nyitott voltam a bűnügyi nyomozói pályára is ekkor kaptam azt a tanácsot, hogy végezzem el a jogi kart. Aztán végül is mégsem lettem büntetőjogász.
• Ez az Erkel gimnáziumban történt?
• Igen. Békéscsabán születtem, gyermekkoromban került családunk Gyulára. Az Erkelben érettségiztem, akkor még úgy hívták, hogy Erkel Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola. Egyébként azért költöztünk át Gyulára, mert a szüleim a remetei gyermekotthonban dolgoztak, amit sajnos időközben bezártak: édesapám volt az otthon utolsó igazgatója. Sajnálom, hogy az intézmény épületegyüttese a mai napig ott áll üresen… De visszatérve a pályaválasztásomra: miután az Erkelben leérettségiztem, azonnal felvettek a szegedi állam- és jogtudományi karra, ezért rögtön be is hívtak katonának.
• Ezzel végleg elkerült Gyuláról?
• Lényegében igen, és bár a szüleim Gyulán élnek még, sajnos nagyon ritkán tudok hozzájuk hazamenni. Azt látom, hogy a város az utóbbi időben sokat fejlődött, bár szerintem mindig is szép volt. Ismerőseim, kollégáim mondják, akik jártak ott, hogy igazi kis gyöngyszem. Utaznak az Alföldön, és egyszer csak a semmiből felbukkan egy szép, virágos városka, egy kedves település, sajátos hangulattal. Nem tudom, hogy milyen a közhangulat, van-e munkalehetőség, vagy egyáltalán milyen a közélet, de szeretek hazamenni, beszippantani a város levegőjét, sétálni, piacra menni, eltölteni pár órát a fürdőben. Az a város egyetlen balszerencséje, amit mindannyian tudunk, hogy pont ott húzták meg a trianoni határt. Talán most, a schengeni határok megnyitásával, Gyula is kiszabadul lassan ebből a szorításból – az biztos, hogy megérdemelné.
• Visszatérve a pályafutására: ott tartottunk, hogy felvették az egyetemre, így katona lett.
• Igen, és az akkori szokásoknak megfelelően, a talán legtávolabbi helyőrségbe, Nagykanizsára kerültem. A leszerelésem után kezdtem meg az egyetemet, ahol 1993-ban doktoráltam. Akkor még kilenc féléves volt a jogtudományi kar, így miután februárban végeztem, még félévet tanultam az amszterdami jogtudományi egyetemen. Innen hazatérve kerültem az Alkotmánybírósághoz.
• Miért éppen a közigazgatási joggal kezdett foglalkozni? Ezt a választást az egyetem hozta meg?
• Egy igen szigorú, nagyon sokat követelő egyetemen igyekeztem mindennek megfelelni. Szerencsére minden érdekelt, és a tanáraim is jók voltak. Több lehetőség is nyitva állt előttem, de én szerettem volna a közjoggal foglalkozni, tulajdonképpen ezért kerültem az Alkotmánybíróságra.
• És mikor kezdett tanítani?
• Már az alkotmánybírósági gyakorlatom mellett elkezdtem másodállásban tanítani Szegeden, a közigazgatási jogi tanszék vezetőjének a hívására: itt lettem tanársegéd 1994-ben. Közben az Alkotmánybíróságon elindultam felfelé a köztisztviselői ranglétrán, majd átkerültem az újonnan alakult Országgyűlési Biztosi Hivatalba, a kisebbségi ombudsman mellé: az egyik érdeklődési területem ugyanis a nemzetiségi és kisebbségi helyzet volt. Viszonylag fiatalon, 28 évesen neveztek ki jegyzőnek az akkor hetvenezer fős XII. kerületbe. Kilenc évig ott voltam hivatalban, és mellette folyamatosan tanítottam. Miután megszereztem a doktori fokozatot, meghívást kaptam akkor alakuló győri egyetem állam- és jogtudományi intézetébe, közigazgatás oktatására.
• Amelynek hamarosan nemcsak oktatója, hanem vezetője is lett.
• Igen, 2003-tól tavaly év végéig vezettem a győri közigazgatási jogi tanszéket. A jegyzői székből közben visszakerültem az Alkotmánybíróságra, ahol három évig dolgoztam. Ekkoriban kaptam meghívást a Legfelsőbb Bíróságra. Ez azt jelenti, hogy lehetőséget kaptam és pályázhattam: ugyanis az LB alapvetően a bírói karból fogadja az új bírákat- az én esetemben viszont egy bírói karon kívüli jelöltről volt szó. 2009-ben tehát az Alkotmánybíróság Hivatalából kerültem át a Legfelsőbb Bíróságra bírónak, a közigazgatási kollégiumba. Tudományos kutatásaim középpontjában a magyar közigazgatási bíráskodás állt, így elmondható, hogy azt kezdtem el csinálni, amiről 15 éve írtam. Ebből a kollégiumból lépek át most a rektori székbe. Most azonban már „csak” a rektori és egyetemi tanári feladatokat viszem a vállamon.
• Visszatérve a gyulai indíttatásra, említette, hogy a választását egyebek mellett a bűnügyi nyomozói szakma iránti vonzalma indokolta. Sok krimit olvasott, vagy a dolognak a tudományosabb dimenziója vonzotta?
• Ez talán inkább egy kamasz igazságkeresése volt, hogy minden bűn elnyeri-e büntetését. Ezek után mégis úgy alakult, hogy büntetőjoggal nem foglalkoztam. Én a jogrendszer működésében rejlő szépségeket keresem, de ez a szépség csak akkor mutatkozik meg, ha a rendszer rendesen működik. Én azon dolgoztam hosszú évekig, hogy így működjön.
• És működik? Milyen állapotban van a magyar jogrendszer?
• Erről mindenféle adatok, statisztikák, tudományos vizsgálatok, jogági összefoglalók készültek. Igazság szerint, nincs túl jó állapotban a magyar jogrendszer. Ennek számos oka van: az egyik, hogy nagyon sokszor és gyorsan változik az írott jog. Így pedig nagyon nehéz stabil jogrendszerről beszélni – ami azért lenne fontos, mert a jogrendszer fontos értékeket közvetít.
