Felemelő zenei élményben volt részük azoknak, akik a belvárosi római katolikus templomban hallhatták Liszt Ferenc Krisztus című oratóriumát. A Gyulai Várszínház ezzel a monumentális művel tisztelgett a kétszáz évvel ezelőtt született nagy zeneszerzőnk emlékének.
Az előadásában közreműködő Debreceni Filharmonikus Zenekart, a Debreceni Kodály Kórust és a Lautitia Gyermekkart, a finnországi programja miatt távol maradt Kocsár Balázs helyett „beugrott” Antal Mátyás, a Nemzeti Énekkar karigazgatója dirigálta. Szólisták voltak: Balczó Péter, Bazsinka Zsuzsanna, Wagner Lajos, Francesca Provvisionato, Massányi Viktor és Schök Atala. A hibátlan produkciót a szép hangzás és a minden tekintetben professzionális színvonal jellemezte. Külön ki kell emelnünk azt a nagy zenei elmélyültséget, amellyel Antal Mátyás dirigált, az ő közreműködésének értékét növeli, hogy a felkészülésre nagyon kevés idő állt rendelkezésére.
Liszt oratóriumának gyulai előadása azért is figyelemreméltó, mert hasonlóan más, nagy egyházi művekhez, ritkán adják elő. Az igen hosszú mű ugyanis jelentős számú előadót és rendkívüli szervezési gyakorlatot igényel, ezen túl, főleg a kórusok számára nagy szakmai kihívást jelent. Bár a mester már 1866-ban befejezte alkotását, a teljes művet csak 1873-ban mutatták be Weimarban, öt hónappal később pedig a pesti Vigadóban. A vállalkozás nagyságát jelzi, hogy az ősbemutató kivitelezésében közel háromszázan működtek közre. A gyulai produkció létszámban elmaradt ettől a számtól, de a katolikus templom méretei nem is kívántak többet. Az eredetileg három tételből és tizennégy részből álló három órahosszát kitöltő zenemű Gyulán néhány rész elhagyásával két tételre és két óra időtartamra rövidítve került előadásra. Liszt e művének hallgatásakor jó tudni, hogy a librettót a biblia, a katolikus liturgia és néhány régi latin himnusz alapján a mester saját maga állította össze. A Krisztus oratóriumot Liszt Ferenc hitének zenei eszközökkel történt megfogalmazásaként is említik, elég ennek alátámasztására a befejező rész, a Resurrexit! (Feltámadott!) hatását felidézni, ahol a kórus a zenekar támogatásával énekel. A közönség méltán részesítette lelkes ünneplésben a művészeket. A debreceniek meghívásáért elismerés illeti a várszínházat, hiszen ilyen méretű és minőségű zenei mű ilyen magas színvonalú előadása ritka esemény városunk kulturális életében. Elgondolkoztató, hogy ennek ellenére – ha nem is jelentős mértékben – de maradtak üres helyek a templom padsoraiban.
