A címben idézett kérdést, a válasszal együtt, Petik Ambrus Geographia a ’vagy Tekéntetes Nemes Békés Vármegye Tartománya Földének Le-írása című munkájának Gyuláról szóló fejezetében olvashatjuk. A kántorként és orgonistaként is működő katolikus tanító 1784-ben vetette papírra a Gyulának nagy teret szentelő megyeleírását. A leírást „a maga tsekély tapasztalásából Kérdések és feleletekre osztva” szerkesztette egybe, és „a maga Oskolabéli Tanítványinak nagyobb világításokra” adta elő.
Az első XVIII. századi Gyula-leírás tehát kérdés-felelet formájában megfogalmazott kéziratos iskolai tankönyv részeként született meg. A mű szerzője, Petik Ambrus 1744-ben – 33 éves korában – lett tanító Gyulán. A később gyakran idézett írást itteni működésének 40. évében vetette papírra. A mű másolatokban terjedt, de még így is jelentősen hozzájárult Békés megye és Gyula megismertetéséhez. S ez nagy jelentőséggel bírt, hiszen a hosszú török uralom alatt nemcsak a lakosság nagy része, az épített környezet pusztult el, hanem feledésbe merült a Gyulára vonatkozó tudás is. A korabeli lexikonok és szakkönyvek szerzőinek gondot okozott a város földrajzi elhelyezése is.
Petik Gyulát mint a vármegye legnevezetesebb mezővárosát mutatta be, kiemelve, hogy itt van a megye székhelye, itt zajlanak a megyegyűlések, innen hirdettetnek ki az uralkodótól érkezett parancsolatok, és itt van a megye tárháza. Nagy teret szentelt a vár leírásának, a hozzá kapcsolt és a maga korában is használt épületek bemutatásának. Tőle tudjuk, hogy ekkor a korábbi külső vár területén gabonás házak álltak, szép mulató gyümölcsös és vadaskert szolgálta a földesúr szórakozását.
A címben szereplő kérdésre a válasz így hangzik: „A Város két részbe vagyon ugy mint: Magyar és Német Város, kiket a körös Vize békerít, és az egész Város – mármint Németváros – Szigetben vagyon.” A leírásban sok szó esik a településen élő különböző nemzetiségű és vallású lakosokról, templomaikról, iskoláiról, a nevezetes épületekről. Jelentős forrásértéke van a város korabeli vízrajzi helyzetét bemutató résznek. A folyókat és egyes ágaikat ismertető válaszok az egykorú vízrendezési munkákra is utalnak. Elejtett mondatokból következtethetünk a korabeli mezőgazdasági ágakra, pl. a fejlett szőlőkultúrára.
Az évente ismétlődő nevezetes városi események között beszámolt a három országos vásár rendjéről. Az akkori városhatáron kívül, de a Bárdos vizén belül rendezett vásárokon állatot, vas- és faárut, szerszámokat, mindenféle e földön megkívánható „sátorbéli portékát” – azaz használati cikket – meg lehetett venni. Petik Ambrus leírásából ismerjük a tavaszi „favásár” lefolyását, mikor is a vár előtt lévő fapiacon a Körösökön leúsztatott épület- és más faanyagot árulták. A nehezen elérhető kéziratot – éppen ötven éve – 1961-ben Dankó Imre, akkori gyulai múzeumigazgató jelentette meg. A szerző nevét egy törökzugi utca őrzi.
