A gyulai székhelyű, de országos szervezésű Erkel Társaság évente rendez tudományos Erkel-konferenciát városunkban és szervezője a hagyományos, március 15-i történelmi hangversenyeknek, melyeken gyakran zendülnek fel nem, vagy alig ismert Erkel-művek.
Az európai hírű Gyulai Várszínház Erkel összes operáját bemutatta nyaranta a kolozsvári operatársulattal, 2008 óta pedig új Erkel operasorozat indult, immár a debreceni szimfonikusokkal és operával. Hosszú ideje kétévente megrendezésre kerül városunkban az EDÜ (Erkel Diákünnepek), az Alföld-szerte ismert és kedvelt diákfesztivál. Évek óta lebonyolításra kerül az Erkel sakkverseny, s immár hagyományos lett a születésnapi, november 7-ei nagyzenekari Erkel-koncert is. Végül, de nem utolsósorban a németvárosi szülőház évtizedek óta emlékház és múzeum, az Erkelt tisztelő magyarok zarándokhelye.
Az említett 2008. évi operabemutató: a debreceniek Bánk bánja már tervezett átvezetés volt a 2010-es Erkel bicentenáriumi eseménysorozathoz. Még 2008-ban városunk a Kohán Képtárban Erkel ária- és dalversenyt rendezet, a zsűri elnöke Misura Zsuzsa volt. A szervezés zömét végző Kepenyes Pál (akkori gyulai zeneiskolai igazgató, a lassan már országosan elismert Gyulai Big Band vezetője) is kellemesen lepődött meg, hiszen több mint 50 fiatal énekes vett részt a versenyen, s az első 5-6 kifejezetten nagy tehetségnek bizonyult. (Kár, hogy a teljes média egyértelmű közönye fogadta és kísérte a színvonalas versenyt, amiben valamely része lehetett csak a városi sajtó- és marketingmunka hiányosságainak.) 2009. március 15-én a nemzetközi hírű és elismertségű, „Csillagszeműek” gyermek- és ifjúsági táncegyüttes Gyulán mutatta be „Hódolat Erkelnek” c., Erkel műveire írt tánckompozícióját, amit azóta bel- és külföldön is, számos helyen előadtak. Az együttes koreográfusa az Állami Díjas Tímár Sándor volt, fő segítője pedig felesége, Tímár Böske. A Gyulai Várszínház ez év nyarán „Best of Erkel” címmel Erkel operáinak kiemelkedő nyitányaiból és áriáiból adott válogatást a debreceni opera közreműködésével. Nagy örömünkre szolgál, hogy ezt a programot 2010. október 5-én (az aradi vértanúk emléknapja előestéjén) Aradon – testvérvárosunkban –, november közepén pedig Bukarestben, a rádió nagyszerű koncerttermében is előadták; a koncertet a román rádió felvette és más európai rádióknak is átadja. A bukaresti koncert nem kisszámú közönsége – számos fiatal is – felállva tapsolt, s többen is megdöbbentek, hogy e remekműveket korábban nem hallhatták. A produkciót hamarosan Erdély több városában is bemutathatja a Gyulai Várszínház debreceni barátaink segítségével. A nagysikerű „Best of Erkel”-ben szerepelt énekesként Kiss B. Attila, Wágner Lajos, Bazsinka Zsuzsa, Tokody Ilona, Kassai István zongoraművész (aki fél életét Erkel és magyar kortársai műveinek ismertetésére, bemutatására áldozta – több alkalommal is fellépve pl. a gyulai március 15-i koncerteken). A program sikeréhez hozzájárult a debreceni Kodály-kórus és természetesen a karmester: Kocsár Balázs is. A bukaresti siker jelzi: lenne komoly érdeklődés Erkel zenéje iránt Európa-szerte, ha ismernék. Ehhez viszont magyar állami akarat és komoly támogatás szükséges.
Visszatérve 2009-hez: november 7-én a születésnapi, nagyzenekari Erkel-koncertet (miként már 2007-ben is) az aradi filharmonikusoknak köszönhettük, akik Erkel művek mellett Dvořak „Új Világ” szimfóniájával örvendeztették meg a művelődési ház nagytermét teljesen megtöltő közönséget, régi jó barátunk Frandes karnagy úr vezényletével.
2010. március 15-én lényegében Gyulán volt az országos Erkel-év nyitó hangversenye, amit a Duna Televízió is közvetített. Közreműködött az Erkel alapította Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara és a Nemzeti Énekkar Kovács János vezényletével. A méltató és üdvözlő szavakat Bónis Ferenc, az Erkel Társaság elnöke mondta, egyben ő volt a műsorvezető is. Szólista énekesként Fodor Beatrixet, Wiedemann Bernadettet és Fekete Attilát hallhattuk.
Májusban zajlott le Gyulán (az EDÜ keretében) a Kárpát-medencei középiskolások számára meghirdetett Erkel műveltségi vetélkedő döntője, amit internetes selejtezők előztek meg. A versenyt az aszódi evangélikus gimnázium 4 fős csapata nyerte meg, kiérdemelve ezzel a kereszténydemokrata párt európai uniós és hazai parlamenti képviselői által biztosított 4 napos brüsszeli utat. E nagyvonalú első díjat és a győztesek szíves és tartalmas vendéglátását Surján László uniós képviselőnek, Latorcai János parlamenti alelnöknek és Rubovszky György frakcióvezető-helyettesnek köszönhettük. (Kár, hogy a kitűnő kezdeményezés, a jó szervezésű verseny a sajtó elől részben elzárva, részben figyelemre sem méltatva, szinte titokban zajlott le…). Az viszont nagy öröm, hogy a versennyel sikerült a teljes Kárpát-medencei középiskolák egy részét Erkel jegyében megmozgatni.
A Gyulai Várszínház 2010-ben kiemelten kitett magáért az Erkel év jegyében is. Bemutatta a „Sakkjáték” c. tánckompozíciót, amely az 1853. évi táncjáték felidézése volt s egyben emlékezés a kiváló sakkjátékos Erkelre is. A Hunyadi László bemutatón ismét a debreceniek működtek közre – nagy sikerrel. Sikert aratott a várban bemutatott „Hommage á’ Erkel” gálaest is, melyen 24 Erkel-díjas zeneszerző 3-3 perces Erkel emlékének szentelt kis zenekari művei hangzottak el, Márta István sikeres szvitté szerkesztésében. A Gyulai Várszínház még Erkel jelmez-, díszlet – és plakátkiállítást is rendezett – az Operaház, a Színháztörténeti Intézet, az MTA Zenetudományi Intézete, a kolozsvári opera és mások segítségével.
Szeptemberben ismét megrendezésre került az Erkel Társaság tudományos konferenciája, jeles előadókkal, mint Bónis Ferenc, Dombóvári János, Gombos László, Sirató Ildikó, Erkel Tibor és mások. (Remélhető, hogy az elmúlt évek konferenciáinak legjobb előadásai emlékkötetben is megjelennek majd.) Október elején a gyulai román gimnázium és kultúrközpontban Erkel-kórusok mutatkoztak be Gyulán. Itt volt a Kispesti Erkel Diákkórus, a szombathelyi és a budapesti Erkel- kórusok, valamint a házigazda Gyulai Erkel Vegyes Kar is. Ezzel a programponttal emlékeztünk a magyar kórusmozgalomban is elévülhetetlen érdemű Erkelre.
A programok sorát megszakítva említendő meg: az Erkel Társaság és Gyula város kérésére a Magyar Posta a bicentenáriumra alkalmi Erkel bélyeg-blokkot adott ki, a Magyar Nemzeti Bank pedig ezüst Erkel-érmét (díszpolgárunk, Kiss György alkotása) bocsátott ki, amely hamarosan Gyulán is megismerhető lesz (a példányszám meglehetősen korlátozott), e mellett az MNB kis arany Erkel pénzt is kiadott megemlékezésül. Öröm, hogy a két nagy, országos intézmény szívesen lett partnere városunknak. Szintén városunkkal együttműködve kapható volt Erkel címkés bor (a Tokaj-hegyaljai tállyai, illetve a ménesi borvidékekhez tartozó ó-pálosi pincészetből), valamint a Kis Kézműves Cukrászda jóvoltából Erkel bonbon is.
November 6-án az Erkel Társaság által Gyulának adományozott (a Kossuth- és Herder-díjas) Varga Imre Erkel domborművet tartalmazó emléktábláját avathattuk, majd a városháza dísztermében következett az Erkel kamarazenei műveiből összeállított koncert-program „Az ismeretlen Erkel” címmel. A házigazda Bónis Ferenc volt, fellépett Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű, brácsa) illetve zongorán Kassai István. Egyebek közt elhangzott Erkel legkorábbi hegedű-zongora darabja, „Mezei bokréta” címmel: a remekművet bravúros játékkal adta elő Kelemen Barnabás. Kassai István Erkel „Hunyadi László- cselvariációk” c. darabját mutatta be- kiválóan. (A közönség a várszínházi bemutatás után itt találkozhatott másodszor a 3 millióért felújított, korábban az Erkel-házban kiállított 1910-es Steinway zongorával; kiváló hangszer, még sok öröme lesz benne városunk érdeklődő polgárainak.)
November elején az évente szokásos Erkel sakkverseny is lezajlott, ám kiemelendő, hogy ezúttal több mint 10 nemzetközi nagymester is részt vett, a verseny védnöke pedig Portisch Lajos nagymester, a Nemzet Sportolója volt, aki szimultánt is adott 26 ellenfelének. A Corvin János Múzeum pedig meglepetéssel szolgált november 13-án, megrendezte az „Erkel ex libris” c. kiállítást, a múzeumi Lajos Ferenc- gyűjtemény remek miniatűr grafikáiból, melyek az 1993. évi ex libris pályázat résztvevőinek Erkel előtt tisztelgő munkáit tartalmazzák.
Jó lenne az Erkel ex librisek javát kötetben kiadni; lenne rá vevő a múzeumokban.
Ki ne felejtsük: az Erkel születésnap előtt felújításra került az Erkel-szobor és talpazata. Így e téren lerótta városunk adóssága egy részét. Sajnos az Erkel tér szobor körüli burkolatának, parkjának rendezése elmaradt, mivel pályázati támogatást nem kapott (a bicentenárium évében…), 15 milliót pedig most nem lehetett erre belső forrásként biztosítani.
A bicentenáriumi év gyulai és lényegében országos záró eseménye a debreceni opera és a Kodály Kórus közreműködésével november 19-én volt a művelődési ház nagytermében. Kocsár Balázs vezényletével előbb Erkel műveket hallhattuk, majd ősbemutató következett: Tóth Péter Erkel-díjas zeneszerző „Magnificat Hungarorum” c. oratóriuma, amit Gyula város felkérésére és Erkel tiszteletére írt. A nagyzenekarra, felnőtt- és gyermekkórusra írt 35 perces kompozíció szép sikert aratott; remélhetőleg hamarosan nagyobb városokban is megismerkednek a művel, amely több zenei korszak dallamvilágából is felvillantva motívumokat, de mégis modern alkotásként az „egyszerű” hallgatóság számára is követhető és élvezetes.
A programok, események mellett kiemelendő, hogy városunk három jeles kiadvány megjelentetését is vállalta, ill. egészben vagy részben finanszírozta. A Bónis Ferenc szerkesztésében és bevezető tanulmányával másodszor, de bővített tartalommal került kiadásra Kölcsey és Erkel eredeti Himnusz kéziratainak hasonmása, és ugyancsak 2., jelentősen bővített és átdolgozott formájú és tartalmú kiadásban látott napvilágot D. Nagy András munkája: Az Erkel család krónikája (az 1. kiadásban még Márai György is közreműködött). Bónis Ferenc e kötetnél is jelentős szerepet vállalt, mint szerkesztő. Mindkét kötet a Balassi Kiadó gondos munkáját dicséri.
A harmadik kötet a Mogyoróssy János Városi Könyvtár szép és gondos munkája, az Erkel-lelőhely bibliográfia – Szőke Margit összeállításában. A testes kötet teljes Erkel bibliográfia: szakirodalom, kották, zenei felvételek, szövegkönyvek stb. – az Erkel-kutató hiánytalanul megtalál mindent az Erkel életmű tanulmányozásához. Megtisztelő volt Gyula város számára, hogy a gyulai bicentenáriumi program-sorozat, és általában a városi emlékév fővédnökségét Sólyom László köztársasági elnök úr volt szíves vállalni (vő. az éves programfüzetbe írt megemlékező soraival).
Ami a költségeket illeti: városunk 2009-ben 14 millió, 2010-ben kb. 25 millió Ft-ot fordított az Erkel-programokra, kiadványokra, nem számítva a Gyulai Várszínház költségeit, melynek zöme minisztériumi, részben városi, ill. pályázati forrásokból lett fedezve. A város maga 2010-ben mintegy 10 milliós pályázati pénzből is gazdálkodhatott – ami a már említett 25 milliós saját forrást egészítette ki, illetve növelte.
Gyula nehéz költségvetési helyzetében, a nem jelentéktelen hiány és hitelállomány mellett, lehetősége határáig elment, de ezt szívesen tette. Minden közreműködőt és az ügyet támogatót szíves köszönet illet. Külön elismerés jár azoknak az intézményvezetőknek és intézményeiknek, akik munkája, lelkesedése, ügyszeretete nélkül nem zárhattuk volna eredményesen a bicentenáriumi eseménysorozatot. Köszönet az önkormányzat vezetőinek, a polgármesteri hivatal munkatársainak, kivált a kulturális osztálynak, a Gyulai Várszínháznak, a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft.-nek, a Corvin János Múzeumnak, az Erkel Gimnáziumnak és a Mogyoróssy János Városi Könyvtárnak. Külön emlékezzünk meg a Bónis Ferenc vezette Erkel Társaságról, melynek támogatására, segítségére, közreműködésére mindig számíthatott a város.
Sajnálatos, hogy ez a gazdag esemény-füzér, számos jeles alkalom igen csekély méltatásra, említésre került az országos, de a megyei sajtóban is. Bizonyára része van ebben a „hagyományosan” (sajnos) gyengélkedő marketing-munkánknak, a manapság alig nélkülözhető rámenősség, erőszakosság hiányának is, de vitathatatlan a magyar sajtó, média közömbössége: számukra (tisztelet a kivételnek), ami nem Budapesten van, az nincs, Erkel pedig különben sem gyakorolt rájuk vonzerőt.
Városunk ettől függetlenül nyugodtan tekinthet vissza: amit megtehetett, azt jórészt megtette, szívesen és áldozatkészen. A központi, kormányzati kultúrpolitikáról ez már nem mondható el: a kormányzati szervek nem kezdték el időben az országos emlékév szervezését, a koordinációt, az erők és források kellő ütemű biztosítását. A gyenge kezdetet gyenge folytatás követte. Itt-ott, egy-egy kezdeményező, Erkelt tisztelő kisebb közösség csinált valamit (néha nem is keveset), ám központi összefogottság híján az emlékév gazdátlan lett és széteső, mélyen alulfinanszírozott. Városunk még 2008 közepén kezdeményezte a kultusz-tárcánál – tervezett programjait is mellékelve – Erkel Emlékbizottság alakítását. Ez megtörtént s az Erkel ügyben közelről érintettek (Zeneakadémia, Operaház, MTA Zenetudományi Intézete, Gyula város, Erkel Társaság s folytathatnánk a sort) egy asztalhoz ülve tervezni kezdték az emlékév programjait s azok felelőseit, gazdáit. Ezt követően aztán semmi sem történt. Az Erkel Társaság és Gyula szorgalmazására még volt egy nem hivatalos egyeztetés a HUNGAROFEST-nél, azután – kormányzati akarat híján – végképp atomizálódott, minden kohézióját elvesztve az emlékév program- szervezése. Jellemző példák a szomorú történethez: tervezve volt – Marton Éva zsűri-elnökletével – Erkel dal- és áriaverseny. (A győztesek Gyulán is felléptek volna.) Állítólag érdeklődés híján maradt el, ám kérdés: ha a minisztérium, a HUNGAROFEST, a Zeneakadémia és az Operaház vezetése igazán akarta volna, ha komoly lett volna a szervező munka, elképzelhető-e, hogy meghiúsul ez az ünnepi verseny? (Érintettem: 2008-ban Gyulán, kisvárosi szervezés mellett – több mint 50 jelentkező volt az Erkel-versenyen…) Az Operaház nem vállalkozott Erkel operabemutatóra (!), semmit nem tervezett november 7-re, Erkel, a magyar opera megteremtője születésnapjára… Végül, már az új parlament egy-két kormánypárti képviselőjének jutott eszébe: valaminek csak kellene történnie az Operában Erkel 200. születésnapján. De ekkor már csak kb. 6 hét volt hátra, ennyi idő alatt természetesen méltó nívójú előadás nem szervezhető, a legjobb énekesek pl. nem kaphatók már meg ennyi idő alatt. Így aztán lett egy Bánk bán koncert-előadás, november 6-án még jó közepes szereposztással, ám november 7-én már csak a „tartalékcsapat” állt ki. Szegény Kocsis Zoltán szép, magvas Erkelt méltató bevezető szavai után bizony gyengécske előadás következett a köztársasági elnök, számos képviselő, közéleti és művészeti jeles személyiség előtt… Az aznap délelőtt, Erkel sírjánál tartott ünnepi megemlékezéskor a kormányzatot egyébként egy helyettes államtitkár képviselte, az sem a kulturális vonalról. A nap folyamán közszolgálati televíziók sugároztak egy-két, a megemlékezést szolgáló műsort (főként régebbi filmek, felvételek ismétlésével), ám az emlékév során a sajtó szinte egésze gyengén vizsgázott: Erkel kiemelkedő és páratlan magyar művelődéstörténeti teljesítménye, életútja alig-alig kapott hangot, a tervszerű felkészülésnek, az ügy szolgálatának nyoma sem volt. A Duna TV és a Magyar Rádió egy-egy műsora üdítő, ám ott is csak ritka kivételnek számított.
Az Erkel- évvel összefüggő pályázatokat szétaprózva, szervezetlenül és későn írták ki. Jellemző példa az Erkel-szülőház esete. Az ehhez mellőzhetetlen pályázatot 2010. május végén bírálták el, nyilvánvaló, hogy így a tervezett november 7-i avatásról szó sem lehetett. A közbeszerzési eljárások után csak nemrégiben indulhatott el a munka, s remélhetően 2011. május végén lesz felavatható a teljesen felújított, kívül-belül, kertjében is rendbe tett, sőt bővített emlékház, a Corvin Múzeum munkatársai által megálmodott, a 21. sz. minden múzeumi lehetőségével, technikai megoldásával gazdagított állandó kiállítással. (A teljes költség kb. 180 millió Ft lesz, ebből a városi önerő: 25 millió, ami már a 2011-es évet terheli.)
A méltatlanra sikeredett emlékévért az előző kormányzat a felelős, hiszen neki kellett volna (2009 elejétől) kézben tartani az ügyet. Az új kormány pedig az átadás-átvétel során és közvetlenül utána nem a kultúrára s azon belül az Erkel-évre koncentrált jórészt érthetően.
Természetesen az elkötelezettek azért tették, amit tudtak. Így az MTA Zenetudományi Intézete igényes és elegáns Erkel kiállítást rendezett várbeli székházában, a debreceni opera városában is műsoron tartja a Gyulán, a Várszínházban bemutatott Hunyadi Lászlót, Tatabányán Erkel-szobrot avattak. Bizonyára történt még helyi szinteken számos esemény, megemlékezés, de ezek nem pótolhatják a kormányzati támogatással, odafigyeléssel szervezett, koordinált programokat, azok fájó hiányát. Úgy tűnik számunkra, van a fővárosban egy igen befolyásos, véleményformáló értelmiségi kör, amely számára minden, ami a magyar nemzeti érzést ápolja, ami nemzeti kultúrtörténeti, felemelő eseményeinkre, példás, európai rangú személyes teljesítményekre emlékeztet, azt úgy utasítják el, mint ördög a tömjénfüstöt. Az ő hatásukra lett gyengécske nemrégen a Kodály, a Batthyány Lajos s idén Erkel mellett a Széchenyi István (150 éve halt meg) emlékév is. Közülük valók, akik kitalálták, hogy 2010 legyen Erkel-Mahler emlékév (semmi bajom az Operaházat 2-3 évig vezető kiváló zeneszerzővel, de Magyarországon Erkel önálló és szívvel-lélekkel szervezett emlékévet érdemel); az nem fogadható el, hogy Mahler ürügyén egyesek lenullázzák Erkel ünneplését. Akadt fővárosi vezető hetilap- munkatárs, aki leírta: Erkel jelentéktelen volt, az olasz operák megkésett utánzója, semmi más. Kérdezem: írhatna-e valaki hasonlót Prágában Smetanáról?!
Egy másik fővárosi kulturális vezető pedig nem kevesebbet mondott: Erkel, sőt Liszt sem érdekli a közönséget, koncertek és megemlékezések helyett csináljunk inkább multikulturális, sokszínű rendezvényeket… Kérdés: vajon hogyan áll a 2011-es Liszt bicentenárium programja, tanult, (tanul-e) a kultúrpolitika az Erkel év kudarcából?
Csoda e ezek után, ha Erkel nemzetközi megismertetésért sem történt szinte semmi, jóllehet 60-80 év mulasztása terhel minket, magyarokat. Nem valósult meg pl. az az Erkel- vándorkiállítás sem, amit a tervek szerint számos európai nagyvárosban, főként ott, ahol magyar intézetek működnek, kellett volna bemutatni, koncert és az Erkel életművet ismertető előadás kíséretében. Némi vigasz, hogy a gyulai Corvin Múzeum megcsinálta ezt a kiállítást, amit nemrégen a Balassi Intézet Szófiában mutatott be s remélhetőleg lesz folytatás is.
Azt ne feledjük: a brüsszeli, a Corvin Múzeum rendezte Kohán kiállítás megnyitóján, a gyulai Perlaki Attila vezetésével a Békéscsabai Bartók Vegyeskar Erkel műveket adott elő. Ez szép, de országos szinten kevés.
Alighanem az olvasó is érzi a teendőket. Nem csak gazdaságilag és erkölcsileg áll romokban országunk, de a nemzeti kulturális tradíciók ápolása terén is. Általános iskolától – érettségiig és a rádiókig, televíziókig, újságokig gyökeres szemléletváltás kell. A kádárista korszakban Aczél György és emberei által módszeresen pusztított, a nemzeti identitás, hazaszeretet gyökérzetét vagdosó, negatív hatását máig kifejtő politika helyett a még létező gyökerekre építő oktatási-, nevelési- és kulturális politika szükséges és módszeres, tervszerű munka a kozmopolita-liberális kultúrpolitika leküzdéséhez és az immár sürgetően fontos –átgondolt, minőséget is szavatoló- személycserék és kellő pénzügyi alapok. A nagy kultuszminiszter, Klebelsberg, aki a Trianon utáni, megcsonkított, lélekben, gazdaságilag is szétesett, gödörbe süllyedt országot sikeresen regenerálta – Bethlen Istvánnal, Teleki Pállal együtt – alig egy évtized alatt. Tudta: minél nagyobb a baj, annál többet kell – koncepciózusan, átgondoltan – oktatásra, kultúrára áldozni, mert a jövő ott dől el. Mentálisan és testben – lélekben egészséges, művelt, felkészült emberekkel lehet csak előrejutni. A csak pár hónapban, egy költségvetési évben gondolkodó könyvelői szemlélet jövőépítésre alkalmatlan.
