A Band of Gypsys Reincarnation zenekar Jimi Hendrix halálának négy évtizedes évfordulójára emlékezett a várszínház kamaratermében. Ha valaki azért nem jött el, mert nem szereti Hendrix zenéjét, az sajnálhatja, ugyanis a magyar jazz kiemelkedő alakjai csak utalásszerűen adták a klasszikus riffeket, és azokból sem a legismertebbeket. Ha valaki jazzért ment, az nemcsak hogy megkapta, amit várt, de sok szempontból többet is. (Szakavatottaknak mondom: már a hangszerválasztás is metaforaértékű volt, hiszen a Hendrix által favorizált Fender Stratocaster gitár helyett itt egy átalakított Fender Jazzmaster típusú gitár szólalt meg.)
Halper László gitáros 3 éve alapította ezt a tribute zenekart, és ki lehet jelenteni, hogy igazi, színes egyéniségekkel alapozta meg hangzásvilágukat. Kőszegi Imre dobost a jazz-rajongóknak nem kell bemutatni, hozzá hasonlóan a jazz klasszikus felfogásában egy fiatal bőgős, Oláh Péter adja még rajta kívül a ritmust. Kivételes, hogy a további felhozatal egy virtuóz roma cimbalmosból, Lukács Miklósból áll, aki jazzben jártas, vérbeli népzenészként finomítja és gondolja tovább az ismert dallamokat, sokszor szinte éteri zongorahangokat kicsikarva hangszeréből. És ez még nem minden! Egy kifinomult stílusú trombitás, Fekete István is a zenekar exkluzivitását erősíti. A fúvós dinamikus, magasságokba emelő játéka alkalmas volt a nem bekövetkezett jövőn való elmélázásra, tekintve hogy a „kétjobbkezes” gitáros, halála előtt Miles Davisszel kívánt közösen zenélni.
A több stílusra is nyitott Halper László nem hagyja skatulyába zárni játékstílusát. Felvonultatta a zenei panelek széles skáláját - a nyugodtabb, mély tónusú jazz-szólóktól, a ritmikus-funkys groove-okon keresztül egészen a torzított, wah-pedálos rockzajokig, hogy ezek variációit egyéni stílusával kiegészítve tisztelegjen a zene, és azon belül a korszakalkotó zambó gitáros dallamai - például a Manic depression, vagy a Fire számok – előtt. Kár, hogy a dob kihangosítatlan mivolta és produkció általánosan konszolidáltra, „színházira” kevert hangereje csökkentette a zene dinamikájának átütő erejét.
Instrumentális előadásuk végén a gitáros énekhangját is megtapasztalhattuk, mert a zenekar egy vokális hendrix-adaptációval honorálta a közönség vissztapsát. A különleges koncert – az igényes szórakoztatás mellett – méltó megemlékezés volt egy olyan kísérletező gitárosra, aki maga is számos újítást vezetett be a könnyűzenébe. Rest in peace James Marshall Hendrix!
