Néhány nappal ezelőtt olvastam azt a történetet, amelyben a következő mondatok szerepeltek: „A pap olyan, mint a gyertya. Ha meggyújtják, akkor fényt, meleget ad a környezetének, de eközben egyre inkább fogy. Ez az ő hivatása. A pap élete is ilyen, ő Krisztus szeretetét árasztja a világba.”
Ekkor kaptam éppen meg azt a meghívót, amely papszentelésre hívott. Eszembe jutott, hogy különös színfoltja volt a Gyulai Római Katolikus Egyházközség életének 2008. december 18-án a Belvárosi templomban tartott diakónusszentelés. Akkor Mgsr. Kovács Péter esperesplébános elmondta, hogy az elkövetkező esztendő júniusában Szegeden történik meg majd a „folytatás”, amikor a Dóm lesz a helyszín. Igen, ez az az esemény, amelyre hívnak! 2009 júniusát írjuk, a holnapi napon, június 20-án kézfeltétele és imádsága által áldozópappá szentelik Roland atyát.
• Milyen lesz az ünnepi szentmise? Mit kell tudnunk a papszentelésről?
• A szentelési szertartás alatt Dr. Kiss-Rigó László püspök úr és a paptestvérek előtt térdelve fogadalmat teszünk társaimmal a tiszteletre és az engedelmességre, majd leborulunk Isten elé, hason fekve, a közösség könyörgést mond értünk. Dr. Kiss-Rigó László püspök úr, majd az összes paptestvér megáld minket kézrátétellel. Az oltár mögül közös áldást mondanak ránk, felöltöztetnek bennünket fehér áldozópapi miseruhába, a püspök úr olajjal megkeni a kezünket, és kezünkbe adja az áldozókelyhet. Kézfogással és fejösszeérintéssel jelzik ezután nekünk paptestvéreink, hogy közösségükbe fogadnak bennünket.
• Még nincsen huszonnyolc éves, nem régen volt gyerek. Meséljen magáról!
• 1981 novemberében születtem, Győrben. Édesanyám az egészségügyben dolgozott, édesapám pedig tervezőmérnökként. Az általános iskolát Sokorópátkán kezdtem, majd tízévesen Sopronba, a „hűség városába” kerültem. Zenei tanulmányaim Győrhöz és Sopronhoz köthetők. Első orgonatanárom Együd Veronika orgonaművész volt. Érettségi után jött a teológia. Sokat köszönhetek professzoraimnak… A filozófia és a dogmatika tárgyak mindig fontosak voltak számomra. Két évig voltam a főduktori tanács tagja, több mint három évig cantus magister, illetve a Veszprémi Szent Mihály-bazilika helyettes orgonistája. Ugyancsak Veszprémben végeztem az Orgona Tanszéken Mali Katalin orgonaművész vezetésével.
• Hogyan lesz valakiből pap? Miért vállalja a papságot?
• Ezekre a kérdésekre csak egy válasz lehetséges. Az Úr szeretetből választja ki azokat, akiket meghív papságába. Ezért mondhatjuk, hogy minden hivatás az Ő ajándéka. Így az enyém is. Nekem papnak kell lennem, mert az Úr abban a kegyelemben részesített, hogy meghívott. Istennek ez a végtelen szeretete adta és adja mind a mai napig az erőt és a bátorságot. Ő végtelen szeretetével halmozza el azokat, akiket meghív. Papságában akarja részesíteni meghívottjait, hogy Lelke erejében menjenek, és teremjenek gyümölcsöket. Felszentelt szolgáinak igéjét kell hirdetni, kegyelmeit osztogatni, halálának emlékét megjeleníteni és az emberi szíveket az Ő végtelen irgalmáról meggyőzni. Már gyermekkoromban vallásos nevelésben részesültem. Első osztályos koromtól jártam hittan órákra. Az elsőáldozás szertartása közben – harmadikos voltam éppen – tudatosodott bennem, hogy pap szeretnék lenni. A hivatás ily módon történő kialakulásában döntő szerepe volt Dr. Tóth Antonin (OSB) bencés atyának, akitől nemcsak a hit alapjait tanultam meg, hanem a zene szeretetét is. Antonin atya kisugárzása , belső fegyelme, bencés karaktere nagyon vonzó példa volt számomra. Szigorúsága és következetessége nagyban meghatározta későbbi utamat is. Neki köszönhetem orgonatanulmányaim kezdő lépéseit.
• Bencések… Kik is ők? Mit kell tudni a XXI. század emberének róluk, az általuk közvetített értékekről?
• Azt kell mondanom – teljesen meggyőződve – , hogy a bencések a jelenlét eszközei a mai világban. A jelenlét a pap számára a szüntelen odaadást és a szolgálatra való készséget jelenti. A világ sodrása, szekularizált rendszertelensége minduntalan a stabilitás hiányában szenved. Egyre jobban elhalványul a stabilitás fogalmának helyes értelmezése. Ezt hivatott jelképezni a „hegyre épült városként” létrehozott monostorok összessége. A stabilitás a mai világban az oázist jelenti a világból, önmagával zajt hozó ember számára. Ugyanez a feladata a plébániának is: jelen lenni az emberi életben és az egyházközség vérkeringésében. A bencés szellemiség további jellemzője a szabadság helyes értelmezése. A pap személye akkor lehet igazán szabad, ha tudatosan és módszeresen képes munkája mellett lekötni önmagát. Ezt a folyamatot nem lehet külső kényszer hatására tenni, teljesen belülről kell, hogy fakadjon – Isten szeretete által. Szent Benedek Regulája nemcsak a szerzetesek szabályzata, hanem minden papságra készülő, papságát gyakorló egyén „könyve”kell, hogy legyen.
• Roland atya a Dunántúlról érkezett ebbe az alföldi városba. Az elmúlt hónapokban bepillantott nemcsak az egyház életébe, de – ha jól tudom – tanított is a Karácsonyi Gimnáziumban. Hogyan emlékszik vissza az Ön gimnáziumi éveire?
• Nyolc évfolyamos gimnáziumba jártam Sopronban, a Szent Orsolya Rend iskolájába. Tanulmányi eredményem végig jeles – kitűnő volt. Szerettem tanulni!!! Többségében nővérek oktattak, nagy szigorúság és következetes pedagógiai irányelvek mellett. Tudásom igen nagy részét áldozatos munkájuknak köszönhetem. A tanulás szeretete, a kitartó, küzdeni akaró, életet szerető emberkép állt előttem, és erre is neveltek. Alapvető sajátossága egy szerzetesi iskolának abban áll, hogy a konkrét oktatási folyamat mellett jelen van a nevelés is. Sajnos, sok iskolából ez hiányzik, és ennek következtében számos hiányossággal bírnak ezek az intézmények. Fontos meglátni a növendék életében a tehetséget, amely nélkül lehetetlenség vállalkozni az értékrendeket hitelesen felmutató keresztény életvitelre. Külön kegyelemnek tartom, hogy a Karácsonyi Gimnáziumban dolgozhattam, Gyula városában Mgsr. Kovács Péter atya a principálisom, Apor Vilmos vértanú püspök szeretett helyén részesülhettem az egyházi rend első fokozatában, a diakonátusban. Az ő élete, Istennek való odaadottsága és papi szolgálata nagy hatással volt lelki életemre.
• Mit választott papi jelmondatának?
• „Nagy a mi Urunk, Istenünk, mindenható az Ő ereje…” – így szól a 147. zsoltárból vett idézet. Eddigi életem során sokszor megtapasztaltam e szentírási mondat végtelen igazságát, és egész életem mottójául tűzöm ki magam elé. Hiszem azt, hogyha e szerint élek, akkor életemben lelkesen és hűségesen tudok munkálkodni saját magam és a rám bízottak lelki üdvösségén. Az a csodálatos, hogy a katolikus egyházban a papi szolgálat ennyire a Jézus Krisztussal, a Föltámadottal való személyes találkozásból fakad. Ez a „Kövess engem” életformában - cölibátusban, - igehirdetésben, engedelmességben, áldozatban valósul meg, hogy Isten országának örömhírét meghallja a világ. Az elmúlt hat évben igyekeztem erre a tőlem telhető legjobban felkészülni. Most nagy örömmel várom, hogy e szent szolgálatokat Anyaszentegyháza küldő szava szerint végezhessem. Bátran indulok, mert az Úr hívott meg, Ő vezérelt eddig is minden utamon, és bízom abban, hogy továbbra is mellettem áll.
• A papszentelést az újmise követi. Az a szokás, hogy az első miséjét az áldozópap szülőfalujában tarja. Ez az Ön esetében másképp lesz…
• Igen. Nagyon nagy a távolság Gyula és Sokorópátka nevű szülőfalum között, ötszáz kilométer. Azonban nemcsak a távolság, hanem a Gyulai Katolikus Egyházközség iránt érzett szeretetemből fakad ez a döntés. Nagyon sokat köszönhetek Péter atyának, Cibián Miklós káplán úrnak, valamint a plébánia munkatársainak. Ezért szentelésem után, vasárnap a gyulai Belvárosi templomban misézek, délután a Te Deumon hirdetem Isten Igéjét, majd Veszprém és Városlőd következik. Július 5-én lesz Sokorópátkán az a nap, amikor szeretteim és a falu közössége előtt papként bemutatkozok.
• Örülök, hogy megismerhettem Önt! Kívánom, hogy Isten gondviselő szeretete és kegyelme kísérje életét, és majd megérezhesse szolgálatában azt, hogy : „Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik!” (Róm 8,28)
