Az EPOXI-űrszonda mindössze 700 kilométerre haladt el a Hartley 2-üstökös magja mellett 2010. november 4-én magyar idő szerint 15:01-kor. Az ekkor készült képeken nagyon jól látszanak a felszíntől kiinduló anyagsugarak, azaz más néven a jetek. Ez volt az első alkalom, hogy sikerült megfigyelni az anyagkiáramlások forrásait és útjukat egészen a felszínig visszafele követni. A korábban meglátogatott üstökösmagoknál ezt eddig még nem sikerült megvalósítani. A felvételek részletes elemzését követően választ kaphatunk majd arra a kérdésre, hogy pontosan milyen felszíni forrásokból indulnak ki a jetek. Az első vizsgálatok alapján már egyértelműen látszik, hogy a Hartley-2 esetében az ilyen anyagkiáramlások egyenetlen területről származnak. Az EPOXI-űrszonda képein még az is jól látszik, hogy jetek nemcsak a mag Nappal szembeni oldalán, hanem az ellenkező oldalán is vannak. Feltehetőleg a mag Nappal szembeni oldalának felszíne annyira felmelegszik, hogy még az után is szublimál róla az anyag, miután már nem azt az oldalát mutatja a központi csillagunknak. Az anyagsugarak által kilövellt anyagból álló kóma, azaz a mag körüli ködös burok megfigyelése rámutatott arra is, hogy benne a CO2 gáz koncentrációja erősen változott, míg a H2O molekulák gyakorisága alig módosul a mag forgásával együtt. A jelenség oka egyelőre nem ismert, de az infravörös mérésektől sok eredmény várnak még a csillagászok.
A Hartley-2 üstökösmag volt az ötödik, amelyet az EPOXI-űrszonda közelről meglátogatott, viszont mindegyik nagyon különbözik. Az égitest magja két nagy részből áll. Ez a két nagy egység egyenetlen, rücskös felszínű, illetve a közöttük lévő összekötő nyereg felszíne viszont sima, amelyet feltehetőleg finomszemcsés por borít. A nyergen lévő finom por eredete még nem tisztázott, de a két nagy részből álló objektumot összekapcsoló nyereg gyakran úgynevezett gravitációs potenciálgödör, amelynek köszönhetően fokozatosan töltődik porszemcsékkel. Az üstökösmagok első ránézésre nagyon hasonlítanak a kisbolygókra, de mégis sok mindenben jelentősen eltérnek tőlük. A Hartley-2 üstökösmag kettős kisbolygókra emlékeztető alakja nem lágy ütközéssel tapadt össze, mint ahogyan a kettős kisbolygók, hanem más mechanizmusok alakították ki a mogyoró szerű alakját. Sőt, a mag felszínén látható tömbök sem sziklatömbök, hanem egész más jellegűek, anyagúak és eredetűek.
Mikor egy üstökös a Nap közelébe ér, kómája és csóvája képződik. Mivel az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak, méretük pedig néhány kilométertől néhány tíz kilométerig is terjedhet. S mikor a Napközelbe ér egy, akkor az üstökösmagot érő napsugárzás hatására a megfagyott víz, gázok és más illékony anyagok párologni kezdenek és kiáramlanak a magból. A már korábban beléjük fagyott szilikátok, szulfidok és más szerves vegyületek részecskéit is magukkal viszik. Az így kiáramló por és gázok egy hatalmas, ritka légkört alkotnak az üstökös körül, melyet kómának neveznek a csillagászatban. A porrészecskék hamar elszakadnak a gáztól, és a napsugárzás nyomásának hatására egy óriási csóva alakul ki, amely a Nappal ellenkező irányba mutat.
A Hartley-2 kométája október 20-án volt legközelebb a Földhöz, ekkor mintegy 18 millió kilométer távolságra haladt el bolygónktól és tovább haladt a Nap felé. Így az űreszköz mikor megközelítette az üstökösmagot , akkor 21 millió kilométerre volt bolygónktól, ezért a jelei mintegy 20 perc alatt értek a NASA irányító központjába. A Hartley-2 magja az eddigi mérések alapján közel 2 kilométer átmérőjű és 18 óra alatt fordul meg a tengelye körül, porcsóvája pedig mintegy 2 millió kilométer hosszú. Az űrszondán kívül az arecibói rádiótávcsővel is végeznek radarméréseket az üstökösmagról. Mivel az üstökösmagok fizikájáról, felszíni folyamataikról és belső szerkezetükről kevés ismeretünk van, így az EPOXI-űrszonda a közelítés során rögzített, mintegy 1,5 gigabyte adatmennyiség elemzése után remélhetőleg közelebb kerülünk majd az üstökösök megismeréséhez.
