„Legyen belőle tisztes hivatalt viselő honpolgár, aki a muzsikával csupán a jó műkedvelő módján foglalkozik”. E - pusztán atyai féltésből mondott - szavak szerencsére nem váltak valóra, és így a 2010. esztendő ma hazánkban az Erkel bicentenárium jegyében telhet el.
Erkel Ferenc 200. születési évfordulója az egész magyar kultúra ünnepe. Éppen ezért megtiszteltetés számunkra, hogy a balatonfüredi sérült- és ép gyermekek társadalmi integrációjáért létrejött „Disznóláb” Alapítvány a 2009. november 7-től 2010. augusztus 2-ig tartó balatonfüredi művészetterápiás foglalkozássorozatával és gyulai táborával bekapcsolódhatott az ünnepélyes megemlékezésbe.
Sajnos a múltban rátelepedett politikai csengése miatt kevesen tudják, hogy november 7-e a nemzeti imánk zeneszerzőjének a születésnapja. Kétszáz éve ezen a napon látta meg a napvilágot Erkel Ferenc Gyulán egy tízgyerekes család második gyermekeként. Ahogy egyik életrajz írója írta: „Erkel azok közé a művészek közé tartozott, akik az őket körülvevő társadalom haladó mozgalmaiból táplálkoztak. Ezért élete és művészete tükör. Az évszázad társadalmi fejlődése látszik meg benne”.
Az említett szerző, Szerdahelyi István kiváló gyulai Erkel-kutató. Erkel Ferenc című könyvét Erkel szülőházában őrzik. Ott jártunkkor - a sok egyéb Erkel relikvia mellett - ezt is láttuk. Nem véletlen, hogy az idén erre a könyvre esett a választásunk. Tavaly jártunk már Gyulán a Himnusz megzenésítésének 165. évfordulója alkalmából. Akkor Zsigray Júlia Sugár úti palota című regényét dolgoztuk föl biblioterápia keretében. A Szerdahelyi könyvben tárgyilagosabb ismereteket és jellemrajzot kaptunk Erkel Ferencről. Idei tíz napos táborunk alatt is nagyon sok Erkel operarészletet hallgattunk. Erkel Ferenc tehetségét mutatja, hogy dallamvilágával meg tudta érinteni a serdülők lelkét olyannyira, hogy sokan a foglalkozásokon kívül is dúdolták Erkel zenéit. Sőt olyan értelmileg sérült fiú is volt, aki külön zenehallgatásra jelentkezett…
Programunk gerincét a művészetterápiák jelentették. Éppen ezért a gyulai tábor első három napját a komplex művészetterápia jegyében szerveztük: Lázár Péter előadóművész-drámapedagógus és Madaras Judit biblioterapeuta kínált közös tevékenységet a résztvevőknek. A sűrű – számunkra, foglalkozásvezetők számára is fárasztó – napirend ellenére mindannyian feltöltődtünk a játékkal, irodalommal és zenével. Legszebb emlékünk a csoportos tevékenységből fakadó öröm maradt, melyet a kreatív írás során az egyik – mentálisan elmaradott- és ép fiúból álló – pár, haiku formájában így örökített meg: „Jó dolog Gyulán / mert együtt van a csapat/ és ez így van jól”.
A művészetterápiák sorában kézműves foglalkozásokat is biztosítottunk a csoport tagjainak: A tábor ideje alatt a helyi fazekas, Faragó Ágota műhelyében születtek egyedi alkotások. Továbbá Madarné Szőke Erzsébet csuhéfonó és Szabó Sándorné Jurcsek Emília szalmafonó vezetésével két valóban ritka mesterség fortélyaiba pillanthattunk be. A foglalkozásvezetők is csodálkoztak azon, hogy a kamasz tanulók mennyire kitartóan és érdeklődve dolgoztak végig. Sok sérült társunk okozott meglepetést manuális teljesítményével: Nagyon szép munkákat készítettek.
A tábor ideje alatt a művészetterápiák mellett számos látnivaló és kirándulási lehetőség várt ránk - Evlia Cselebi török világutazó szavaival - a „Keres folyó” városában és környékén. Említettük már, hogy mintegy tábornyitóként megtekintettük Erkel Ferenc szülőházát, mely éppen 40 év óta működik emlékházként. Jártunk a Gyulai Várszínházban is, mely sok minden mellett arról is híres, hogy Magyarországon ez az egyetlen egy színház, amely Erkel valamennyi operáját bemutatta már. Mivel tavaly a Tószínpadon láttunk egy előadást, az idén szerettünk volna egy olyan darabot választani, melyet az ódon várfalak tövében adnak elő. Így esett a választásunk Vörösmarty: Csongor és Tünde színművére. A Nemzet Ébresztője, akinek Keserű pohár című versét Erkel zenésítette meg, az idén lenne 210 éves. A Várfürdő, mely több mint fél évszázada nyitotta meg a kapuit, igazi kikapcsolódást jelentett ezúttal is. Öröm volt számunkra, hogy az Erkel-fa tövében készíthettünk egy csoportképet emlékül. A fürdőzést követő napon Szabadkígyósra utaztunk. Már önmagában is romantikusnak találtuk, hogy az Alföld ilyen gyönyörű kastélyt és ősparkot rejteget. Még a hirtelen ránk zúduló nyári zápor sem zökkentett ki bennünket az ábrándvilágból. Bényei Ilona magyar-történelem szakos tanár idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a kastély építtetőinek az volt a kérése, hogy a kastély legyen romantikus. Elvárás volt, hogy a négy épület ne legyen egyforma, legyenek különleges építészeti megoldások. Ybl Miklós – aki az Operaház kapcsán Erkellel is szoros kapcsolatban állt – eleget tett a kívánságnak: Az esztendő 4 évszakának, 52 hetének és 365 napjának megfelelően a kastélyt úgy tervezte, hogy annak 4 bejárata, 52 szobája és 365 ablaka van. A kastély könyvtára egyedülálló szépsége, atmoszférája mellett azért is érdemel külön figyelmet, mert a mocsári tölgyből készült, több mint száz éves bútoraiba a szú a mai napig nem tudott belemenni. Idegenvezetőnktől a sok más mellet arról is hallottunk, hogy b és Frigyes házasságából született gyermekek zenei nevelésével Erkel felesége, Erkel Adél zenetanárnő foglalkozott. A következő napon elénk tárult az Alföld igazi arca: A buszmegállónál lovas-kocsi várt ránk, hogy elvigyen a rónák végtelenjébe. A Tanyamúzeum gazdag programmal szolgált: Régi magyar állatfajtákat láthattunk, futószáron lovagolhattunk. Megtekintettük a gyulai parasztok önkéntes adományából létrejött gyűjteményt is, melyet a Mezőgazdasági Múzeum 1979. óta védetté nyilvánított. Kedvünkre bolyongtunk a hatalmas pusztán. Csak a bográcsban főtt paprikás krumpli illata csalt be mindannyiunkat a tanyára. Aznap délután már vártak bennünket a Nívó-díjas Mogyoróssy Könyvtárban. Kisné Czeglédi Márta gyermekkönyvtáros szívből szólóan mesélt nekünk Erkel életéről. Megosztotta velünk azokat a bicentenáriumhoz kapcsolódó programjaikat is, melyeket ők szerveztek. Láthattuk Erkel eredeti kézírásának másolatát is. Kirándulásunk utolsó napjaira esett Gyula egyik legnagyobb rendezvénye, az idén már XX. alkalommal megrendezett Végvári Esték. A XV. századi gótikus Gyulai Várban végigsétálva testközelből élhettük át a történelmet. A vár tövében lévő Honvédtiszti Emlékhelyet is megtekintettük. Voltunk a gyulai bolhapiacon is. Itt mindenki talált valami kedves emléket , ajándékot magának vagy szeretteinek. A piacra menvén, a Körös parton fedeztük fel Dózsa Görgy emléktábláját, akiről megtudtuk, hogy egykoron járt Gyulán is. A parasztvezér alakja Erkelt is megihlette. A Várszínház Kamaratermében tekintettük meg az „Erkel az operaszínpadon” című kiállítást. Magasztos érzés volt minden olyan Erkel operához kapcsolódó fotót, plakátot, színlapot, jelmezt és díszletet együtt látni, melyeket a Kárpát-medence magyar színpadjain nézhetett meg a közönség. Megkerestük Erkel orvos öccsének, Erkel Rezsőnek a házát is. Balatonfüreden nagy kultusznak örvendő Jókai Mórt ő fogadta be Világos után. Ez a ház nincs messze a Göndöcs Benedek Középiskola konyhájától, ahol nagyon finom és bőséges kosztot kaptunk. Ezt, továbbá, hogy helyet biztosítottak számunkra ezúton is köszönjük Gedeon Éva igazgató asszonynak. Jártunk a Százéves Cukrászdában is, ahol nagyon kedves vendéglátásban volt részünk. A finom fagylalt mellé szellemi útravalóval is szolgáltak.
Táborunkat búcsúesttel zártuk le. Közösen megnéztük azokat a felvételeket, melyek a tábor alatt készültek. Kiderült, hogy a bő választékból mindenki talált kedvére valót. Végül valamennyi résztvevő kapott egy névre szóló ajándékcsomagot. Bízunk benne, hogy a történelmi fürdővárosban töltött napokból a tárgyi emlékek mellett a szellemiek is megmaradnak, hogy Erkel zenei nagysága mellett példaértékű emberi magatartása is nyomot hagy a gyermekek szívében: „Az elnyomatás éveiben egyetlen Erkel operát sem játszhatott a Nemzeti Színház. Erkelt súlyos gondok gyötörték. Anyagi nehézségekkel küzdött, ám elsősorban nem önmagára gondolt, hanem másokon akart segíteni. S bár szegényesen keresett, a legsúlyosabb esztendőkben mutatkozott meg igazán emberi nagysága. A keveset is szívesen osztotta meg művésztársaival…Hálásan gondolt mindig szülővárosára, igyekezett rajta segíteni, amikor csak tudott. A város lakói szívesen emlékeztek rá, hogy 1855-ben, az egyik nagy gyulai árvíz idején bajbajutott földijei megsegítésére hangversenyt rendezett Pesten. Jövedelmét a gyulaiaknak ajánlotta, pedig a pénznek maga is szűkében volt”.
Az Erkel bicentenáriumhoz kapcsolódó pályázatunk megvalósításáért az Új Európa Alapítványnak tartozunk köszönettel. Örülünk, hogy támogatásukkal Erkel Ferenc személyében egy olyan embert ismerhettünk meg, akivel nemcsak a kerek évfordulók kapcsán, hanem a jövőben is szívesen találkoznánk újra, akár Gyulán - ebben a vendégszerető és egyedülállóan szép városban is.
Tisztelettel: Madaras Judit
