Az országban, fővárosunkat kivéve vidéken, immáron egyedül Gyulán létezik nagypályás bajnokság tucatnyi csapattal, őszi-tavaszi kétfordulós rendszerben. A második világháborút követő esztendőkig kell visszalapoznunk. Elődeink az inflációs, ínséges időkben összefogva, a városi sporttelep elhordott kerítését és a megrongált öltözőket három mázsa morzsolt tengeriből és néhány százmillió pengőből és kétkezi munkával hozták rendbe.
Az akkori ifjúsági szervezet, a MADISZ, városrészek közötti „mezítlábas” labdarúgó-bajnokságot indított. Bár a tradicionális sportegyesületeket a politika megszüntette, de más szervezeti formában működtek tovább 1947–1950 között. Intézmények, vállalatok és minden munkahelyen a Munkára-Harcra-Kész (MHK) sportmozgalom keretében szerveződtek sportági csapatok, így a labdarúgás is előtérbe került. Majd az állami Testnevelési Sport Bizottságok szervezésében 1950-től már a „mezítlábas” bajnokságot szervezett Városi Bajnokság váltotta fel. Korabeli szemtanú és játékos, majd szervező, a közelmúltban 80. esztendejét betöltő Pálfi Árpád – mellesleg kiváló szalon-zenész – elevenített fel néhány emléket a VB-ről.
– Szerettem sportolni, és jártam ki a sporttelepre, ahol láttam az 1940-es évek végén a vállalati, intézményi meccseket, és én is beszálltam, ritmusérzékem és gyorsaságom révén meg is álltam a helyemet. Vendéglátós munkahelyeim révén szerveztem csapatot is, „Lira”, majd „Vendéglátó” néven. Később a Járási Sportbizottságot vezető – a mostani VB nevét viselő – Hargitai Józsi bácsi a Labdarúgó VB szervezői közé is bevont, ahol évtizedeken át, most is, társadalmi munkában tevékenykedem. Természetesen irányítok csapatot is, közel két évtizede „Attila” néven, változó szerepléssel, de volt bajnok és ezüstös is ez az együttesünk. Amíg pedig egészségem engedi, mindkettőt szeretném egy ideig folytatni.
A VB-t irányító jelen bizottsági vezetőt, Kurta Jánost is játékosként „fertőzte meg” a Városi Bajnokság, a VÍZGÉP csapatában, még a ’80-as években, amiről így emlékezik. – Amikor egészségi állapotom leparancsolt a pályáról – közel húsz esztendeje – kapcsolódtam be az irányításba, és öt éve vezetem a bizottságot. A nagypályás program mellett még kispályás téli terem- és nyári tornákat is szervezünk a játéklehetőség bővítése céljából, vagyis folyamatos a társadalmi munkánk az albizottságainkkal együtt. Saját igazolási rendszerünk van, fegyelmi bizottság is dolgozik a sportszerűség betartásáért. Valamint díjazzuk is a legjobbakat. Nem csak saját véleményként állíthatom, miszerint töretlen népszerűségnek örvend a bajnoki rendszerünk, hiszen a most induló bajnokságba is tucatnyi együttes nevezett, amiért érdemes dolgoznunk.
