Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója elmondta, hogy a 2010-es nyári évadban négy Erkel-programmal is készülnek, melyek egyike az aznapi esti előadás kibontakozása lesz.
Július 18-án ugyanis egy új és roppant különleges zenemű bemutatásának lehetünk tanúi, melynek ötlete az igazgató és Márta István közös gondolkodásából fakad, célja pedig, hogy Erkel-díjasok komponáljanak egy-egy – legfeljebb háromperces – művet, amelyből az Új Színház igazgatója majd egy szvitet komponál össze.
Hatvanegy Erkel-díjast kértek fel kompozícióik megírására, a sajtótájékoztató időpontjáig huszonhat művész fogadta el a felkérést – köztük a jelenlévőkön kívül Fekete Gyula, Hollós Máté, Lendvai Kamilló, Petrovics Emil, Szőnyi Erzsébet, Szörényi Levente, Várkonyi Mátyás –, Vukán György pedig épp a helyszínen adta le partitúráját, amit a többiek április 15-ig szintén megtehetnek.
Márta István nagyon érdekes játéknak és egyben kísérletnek tartja a különböző zeneművek egységbe simítását, mert a kompozíció – mint ahogy maga a díj is – nagyon különböző zenei műfajokból áll, ami közös bennük, hogy a díjazottak saját műfajukon belül mindannyian jelentős minőséget alkottak, így garantált, hogy az egységesített mű is jó minőség lesz.
A műveket a szolnoki szimfonikusok adják majd elő, mostani tervek szerint az adott szerző kompozíciójánál kivetítőn jelezve a szerző nevét s részkompozíciója címét. De a tervek közt szerepel a különleges este rögzítése, s a későbbiekben valamilyen hanghordozón történő terjesztése is.
Miután dr. Erdmann Gyula alpolgármester a város Erkellel kapcsolatos programjait ismertette, a zenészek is elárulták, kinek mit jelent Erkel szellemisége.
Márta István nem szereti a kampányszerű centenáriumi megemlékezéseket. – Én úgy gondolom, hogy Erkel esetében is a mindennapjainkba kéne beépülnie a zenéjének, énjének. Ez jelen is van, de méltatlanul kevés esetben hangzanak el a kompozíciói és operái, a többi évben s az év minden napján kellene Erkelt játszani, ez biztos.
Vukán György szerint egy zeneszerzőről az idő dönt, de sanszot kell adni arra, hogy dönthessen. Erkel a közel kétszáz éves zeneszerzésével már bizonyított, mert a kortárs szerzőkről ma egyáltalán nem tudni, ki fogja túlélni önmagát.
– Én az ő jelentőségét abban látom, hogy egy nem túlságosan gazdag zenei múltban tett egy kísérletet arra, hogy a magyar zene rangját – akár operában vagy valami nagyobb lélegzetű munkában – az európai kultúrába bevigye. Ez önmagában véve is nagyon nagy teljesítmény, arról már nem is beszélve, hogy sikerült is.
Binder Károly szintén abban bízik, hogy nemcsak ez az évforduló hozza vissza Erkel Ferencet, hanem abban is, hogy újra megtalálja a helyét, mert helyet találunk neki, és nemcsak Bartók és Kodály országaként ismernek majd bennünket, hanem az ugyanabba a rangsorba emelt Erkel Ferenc kapcsán is.
Tolcsvay László is elismerte Erkel Ferenc megkerülhetetlenségét. – Mert túl azon, hogy megalkotta a magyar operát, a magyarországi slágerek 80%-át is megírta – árulta el a művész, majd elmesélte, hogy még a Fonográf-időkben írt át könnyűzenei dalokat szimfonikus művekké, s elismerte, hogy azok dallamvilága olykor bizony igencsak erkeles lett. – Ha egy ilyen magamfajta rockzenész szimfonikus zeneszerzési lehetőséget kap, óhatatlanul előbújik belőle az az érzésvilág, amit minden alkalommal tapasztalunk, amikor csak elénekeljük a Himnuszt – mondta, ki szintén nagy tisztelettel fogadta el ezt a felkérést.
Este héttől pedig a hazai zenei élet e négy kiválósága lépett színpadra, kik a nyári műbe maguk is komponálnak egy-egy részt. Most azonban saját stílusukban, saját zenéjükben improvizáltak a két részre tagolt estén.
Binder Károly megejtő improvizációja után Tolcsvay László énekeltette meg a közönséget, a szünetet követően pedig Vukán György ült mélységes alázattal ahhoz a zongorához, amely egy időre akkor este szólalt meg közönség előtt utoljára, mert hamarosan felújításra szállítják annak reményében, hogy őszre ismét hallható lesz.
Az estet a sokoldalúságáról ismert Márta István zárta, ki a közönségnek a délután során mobiltelefonjával rögzített, az öltözőben montírozott meglepetésfilmmel kedveskedett, amit élő zenével kísért.
