Hihetetlen volt a múlt péntek esti hír az 1964-es olimpiai bajnok, a Ferencváros egyik legígéretesebb labdarúgójáról, Varga Zoltánról (1945–2010), ahogy a pályán egy öregfiúk mérkőzésen rosszul lett, és nem tudták újraéleszteni. Tavaly, a városunkban induló Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia tanácsadói tisztét örömmel vállalta el. A felvételi vizsgákon terelgette a nebulókat, miközben beszélgettünk dicső sportágunk romos helyzetéről és arról, miként ütközött kőkemény profi szemlélete hazatérése óta a romhalmaz védelmezőivel. Ezért vállalta a megbízatást, a romlatlan gyerekek formálását segíteni.
Ősszel már nem találkozhattunk, mivel most derült ki, szívereinek állapota akadályozta. Orvosi engedéllyel mégis pályára lépett – de utoljára – mert szíve leállt, belehalva szerelmébe, a fociba! Különleges tehetséggel és sajátos lelkivilággal ajándékozta meg a sors, a meg nem értett zsenit, hiszen az egész életében szeretetért harcoló kiválóság, már a mennyei pályákon kergetheti feloldozottan a játékszerét.
