Önbecsülés és önállóság
A rendszeres társas kapcsolatok segítenek az idősebb emberek önbecsülésének, önértékelésének és önállóságának megőrzésében. Ez azonban csak akkor működik, ha ezek az alapvető kapcsolatformák egyáltalán rendelkezésre állnak. Én itt vagyok, és te is itt vagy – bárhol is vagyunk – ez marad a híd az idegenek, a távolság, a nemmegértés és a csend között.
A modern információk, média és internetes kapcsolatok nem tudják pótolni a személyes találkozásokat. A magány az idősebb emberek körében jelentős probléma. Egyre többen az internet világába menekülnek, játékkal, online kaszinó oldalakon töltik az idejüket.
Az újabb kutatások szerint 80–100%-kal is nőhet azok száma, akik 65 év felett magányosnak érzik magukat. Ez a gondozási szükséglet egyik oka lehet, és Dániában például már 8%-uk emiatt részesül idősgondozásban.
Ezért is foglalkoznak az idősgondozásban dolgozók a kérdéssel: mit is jelent a magány? Ez lehetne kritérium az ápolási szükséglet megállapításában is.
A magányosság megbetegít
Ez a tény már régóta ismert. A magány stresszt okoz, gyengíti az immunrendszert, betegségekhez vezet. Idősebb emberek gyakrabban szenvednek fizikai és szellemi problémáktól. Ez gyakran a magánnyal függ össze.
Minél magányosabb valaki, annál kisebb az esélye, hogy egészségesen és boldogan éljen. És minél tovább marad magányos, annál nagyobb az esélye a betegségeknek és szövődményeknek.
Ez nemcsak az egyéneket, hanem az egészségügyi rendszert is megterheli. Egy tanulmány szerint Ausztriában a magány éves szinten 1,36 milliárd eurónyi többletköltséget okoz az egészségügynek. Ez 579 millió euróval több, mint a dohányzás okozta költségek.
Ezért minden befektetés, amely segít megelőzni a magányt, kifizetődő.
Dániában például, ahol a 65 év felettiek fele egyedül él, már régen felmerült a kérdés: ki nem akar egyedül öregedni, ki nem akar egyedül főzni és enni, vagy magában ülni a nappaliban – annak lehetőséget kell biztosítani egy ingyenes közösségi szervezésre. A dán modell szerint ez a megelőzés fontos eleme.
75 év felett a többség egyedül él
A nyugdíjba vonulás után sok idősebb ember visszahúzódik az otthonába. Minden tizedik személy alig hagyja el a lakását. 6% hetente csak egyszer.
Nemi különbségek is vannak: abszolút értékben a nők gyakrabban találkoznak másokkal. Az idősebb korosztályban 75 év felett azonban a többség egyedül él.
A magány érzése egy olyan érzés, amelyet sok ember ismer. A foglalkozás a magánnyal elsősorban önmagunkkal való szembenézést jelent. Időskorban pedig ez alapvető kérdése az életnek.
Egyedül lenni nem feltétlenül rossz – de egyedül érezni magunkat az. Időben meg kell vizsgálni, hogy mire van szükségünk, milyen társas kapcsolatokra van szükségünk, és hogy hogyan tudjuk ezeket fenntartani – ez az egyik legfontosabb lépés az öregedéshez való pozitív hozzáálláshoz.
