Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
A kommunizmus mélyreható társadalmi változásokat indított el, amelyek a valódi közösségek majdnem teljes felszámolásához vezettek – jelentette ki beszédében Pflaum Mária Erzsébet önkormányzati képviselő február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Erdődi Lajos emlékoszlopánál.
Emlékeztetett: az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává, Kovács Bélának, a Független Kisgazdapárt főtitkárának 1947-es Szovjetunióba való elhurcolásához kapcsolódóan.
Felidézte: a gyulai önkormányzat 15 évvel ezelőtt emléktáblát állíttatott Erdődi Lajosnak, a „szegények ügyvédjének” a Béke sugárúton, azóta minden évben itt emlékeznek meg a kommunizmus áldozatairól.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
„Emlékezünk, emlékezzünk és emlékeztessünk az áldozatokra, a halottakra – akiknek a száma becslések szerint világszerte 100 millió lehet, Kelet-Közép-Európában eléri az 1 millió főt –, de emlékezzünk az ő hozzátartozóikra is, a megfélemlített emberekre. Emlékezzünk azokra, akiknek a karrierjét törték ketté, akár már fiatalon, lehetetlenné téve a továbbtanulásukat, vagy épp munkát nem kaptak, vagy elbocsátották őket” – mondta.
Beszédében azt is felelevenítette, hogy Gyuláról 550 embert, országosan 700 ezer embert hurcoltak el málenkij robotra, 300 ezren soha nem tértek haza. Hozzátette: a magyar kormány 1946 és 48 között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, teljes ingó- és ingatlanvagyonától, majd kitelepítette őket.
Arról is beszélt, hogy közel 120 internáló-, gyűjtő- és munkatábor működött Magyarországon a második világháború után, és semmilyen vád vagy bírósági tárgyalás nem kellett ahhoz, hogy az ÁVO valakit kényszermunkatáborba zárjon. Hozzáfűzte: az 1950-es években létrehozott munkatáborok közül a recski volt a leghírhedtebb, „ez olyan szimbólummá vált, amely magába sűríti a magyarországi kommunista diktatúra embertelenségének valamennyi momentumát”.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
„Mindeközben módszeresen tették tönkre a piacgazdaságot, fosztották meg az embereket a szabadság minden formájától, a szólásszabadságtól, a véleménynyilvánítás szabadságától, a szabad vallásgyakorlástól, a szabad utazás jogától” – fejtette ki.
Kitért arra is, hogy „néhány parlamenti határozat és kormánydöntés elég volt ahhoz, hogy állami kézbe kerüljön a magyar gazdaság zöme”. A gazdákat szövetkezetekbe kényszerítették, beszolgáltatásokkal sújtották, és kuláklistát hoztak létre.
„A családokat sem kímélték, a gyermekeket nem tekintették a család teljes értékű tagjának, ezért egész hetes napköziket hoztak létre, hogy a munkaversenyek idején ne akadályozzák a felnőtteket a termelőmunkában” – hangzott el a beszédben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Pflaum Mária Erzsébet végezetül leszögezte: „soha nem felejthetjük el az ellenünk elkövetett bűnt és a felelősöket”. Hangsúlyozta: a közös emlékezés, a közös emlékezet felbecsülhetetlen értékű.
A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el Erdődi Lajos emlékoszlopánál.
