Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Árpási Zoltánt, akinek nem is olyan régen, egy éve volt utoljára könyvbemutatója a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban, Dézsi János könyvtárigazgató köszöntötte, meleg szívvel ajánlva az új irodalmi-helytörténeti csemegét a hideg téli napokra. Az írót ezt követően Papp Gábor újságíró kérdezte az előzményekről és az eredményről, arra kérve Árpási Zoltánt, először is fejtse ki, miként született meg a könyv ötlete.
Az olvasótermet színültig megtöltő érdeklődők megtudhatták, hogy szerző a korábbi Gyula-könyve írása közben találkozott olyan érdekes történetekkel, amelyek önálló kötetet igényeltek. Ezt követte az elhatározás, hogy újabb könyv szülessen. Munkája alapforrása ezúttal Tóth Béla A magyar anekdotakincs című hatkötetes összeállítása volt. Csalódnia kellett azonban, mivel Munkácsy Mihályról és Erkel Ferencről három-három, Pálffy Albertről pedig egy anekdota szerepel ebben a könyvben. Ez kevés volt ahhoz, hogy összeálljon egy külön kötet.
Árpási Zoltán ezután bukkant rá Fodor József Nem csak a bor vidámítja az ember szívét – Papi anekdoták című könyvére, amelyet Nagyváradon adtak ki. Úgy gondolta, ez a kötet csakis hiteles lehet, hiszen a papok írták magukról. Majd búvárkodni kezdett az interneten is, különböző online adatbázisokban és az itt fellelhető könyvekben. Így bukkant rá Rozsnyai Kálmán Öreg diák élő emlékei című kötetére. Rozsnyai egy ideig Szeghalmon élt, és bár 34 évvel fiatalabb volt Prielle Kornéliánál, elvette feleségül. Árpási Zoltán feltételezése szerint azért, hogy a Petőfi Sándorral kapcsolatos hagyatékok a kezébe kerüljenek. Ezt sikerült is elérnie, hiszen Kornélia néhány hónapra az esküvő után elhunyt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A nemzet csalogányai
A szerző a most megjelent könyv címadását is elmesélte. Tizenkilenc címet írt össze, családtagjai ezek közül választották ki a legmegfelelőbbet. Ez Bartók Bélához kapcsolódik. A zeneszerző, aki a legszebb magyar népdalt Gyulán gyűjtötte, épp New Yorkban járt-kelt egy társasággal a 66. utcában, amikor egyszer csak lószag csapta meg az orrát, és ezt kifejezésre is juttatta. A többiek nem nagyon hittek neki, hiszen kizártnak tartották, hogy New Yorkban lószag legyen. Bartók átment az utca túloldalára, és ott megtalálta a lovardát.
A szerző Bartók első gyulai emlékeit is felidézte. A mai tűzoltólaktanya abban az időben közismert szálló volt, ahol szívesen töltötték pihenőóráikat a lócsiszárok. Bartók is itt szállt meg, innen írt az édesanyjának egy levelet, amelyben arról számolva be felháborodva, hogy az éjszaka nem tudott aludni, mert ledér hölgyek szaladgáltak a folyóson.
Gyűjtőmunkája során Árpási Zoltán olyan történetekkel is találkozott, amelyeken ő maga is meglepődött. Hiszen olyan színművészek is megfordultak a 19. század végén és a 20. század elején Gyulán, akik a kor meghatározó művészszemélyiségeinek számítottak. Nagyon rácsodálkozott, hogy Hegedűs Gyula és Újházy Ede is járt a békési városban, a mezőberényi származású Halmi Ferenc mellett, aki érzelmileg is kötődött a településhez. Hollóssy Kornélia operaénekesnő, a „magyar csalogány” szintén járt itt, hiszen a nagybátyja, Csausz Lajos itt volt orvos. De Tanay Frigyes is gyulai rokonsággal bírt, Bordy Bella színművésznő pedig itt született.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Anekdoták az ország közepéről
Mivel a könyvben több száz történet és személyiség szerepel, Papp Gábor megkérdezte, milyen elv alapján állította össze Árpási Zoltán a könyvet. Válaszából kiderült, hogy ez volt az egyik legnehezebb feladata, hiszen vigyáznia kellett arra, hogy ne tévedjen majd el a könyvben az olvasó. Úgy döntött, tematika szerint rendezi a fejezeteket.
A bemutatón érdekességként a település hírhedt polgárairól is szó esett. Ezek egyike volt Bizay Mihály, aki elhittette magáról, hogy báró. Pont ezért a nemzet bárójaként is csúfolták. Bizay elég hosszú ideig Balatonfüreden élt, ahol gazdag színházi élet zajlott, amelynek ő is a részese, az élvezője volt. Előfordult, hogy előadás közben felugrott a nézőtéren, és hangosan beszólt, bekiabált az előadás menetébe. A közönség ezt egyáltalán nem vette rossz néven, még bíztatták is, hiszen jól szórakoztak rajta. Egyébiránt Bizay elég sok botrányt okozott mindenütt, idézte fel a könyv szerzője.
Papp Gábor érdeklődésére Árpási Zoltán arra is kitért, minek köszönhető, hogy Gyula rengeteg kimagasló személyiséget adott a magyar kultúrának és közéletnek, és hogy a Budapesttől való távolság nem szakította el a haladó eszméktől. Az író részben a német telepesek megjelenésre hivatkozott, akik magukkal hozták az Erkel családot, és arra az eszmetörténeti kuriózumra, hogy olyan szellemiség alakult ki Gyulán a 19. században, amely érdeklődésre tarthatott számon mások részéről. A reformkorban Kossuth Lajos hívei között számos gyulai is megjelent, mutatott rá Árpási Zoltán.
Ehhez a városi szerephez hozzájárulhatott az is, hogy a közeli Szarvas volt a történelmi Magyarország mértani középpontja, ilyen tekintetben Gyula sem esett távol a világ „zajától”. A híres Rosty-birtok Szarvas mellett, Csabacsűdön volt. A hely Trefort Ágostont és Eötvös Józsefet is idehívta és befogadta, mint sógorokat is, hiszen Rosty lányt vettek el feleségül. Ez valamiféle kapcsolatot is jelentett a világgal, fogalmazott a szerző, majd a Wenckheim grófokat említette, akik, mint mondta, nem akárkit voltak a magyar történelemben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Elfeledett gyulaiságok
A kötetben kilenc szobortörténet is helyet kapott. Ezek egyike az 1849-es világosi fegyverletétel és az aradi kivégzések emlékművével kapcsolatos. A korabeli pályázatkiírást ugyanis Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész munkája nyerte meg a lakossági szavazásnak köszönhetően, mégsem ezt az alkotást öntötték ki. Azért nem, mert a megfelelő méretre kinagyíthatatlannak bizonyult. Végül Székesfehérvárott, a tiszti klubban állították fel a nyertes kompozíciót. De szó esett a gyulai Lenin-gödörről és arról a lakossági tiltakozásról is, amely a Béke sugárúti bontásokat ellenezte a szocializmusban, és amely példanélküli visszhangot kapott a központi kormánylapban.
Árpási Zoltán Lószag New Yorkban című könyvét Gyulai László grafikái illusztrálják, ezért az író-olvasó találkozón ennek okairól is beszélt a szerző. Gyulai Munkácsy Mihály barátja volt, Árpási Zoltán szerint a 19. század egyik legfelkapottabb grafikusa, Arany János, Vörösmarty Mihály és Vas Gereben teljes életműsorozatának az illusztrátora, ám később kissé elfeledték, ma már a művészettörténet sem méltányolja különösképpen. A gyulai könyvbe a Vas Gereben köteteit illusztráló rajzok kaptak helyet.
A könyvbemutatót a szerző felolvasásokkal színesítette, amelyben elhangzottak a legmeghatóbb, a legmeghökkentőbb és a legviccesebb történetek, többek között a svéd hadsereg számára készített gyulai töltött káposztáról és a temetőben éjszakázó Erkel-táncegyüttesről. Az olvasók kérdezhettek, és a tetszésüket vagy a nemtetszésüket is kifejezhették a könyvvel kapcsolatban, végül dedikáltathatták a vaskos kötetet, amelynek jelentős részét, negyven oldalt irodalomjegyzék tölt ki, az írói korrektség kedvéért.
