Gyulai Hírlap - Férfiak prés alatt

Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című sikertörténetével nyitotta meg július 29-én a Gyulai Várszínház nyári összművészeti fesztiváljának Erdélyi Hetét a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Vladimir Anton rendezése és Dálnoky Réka dramaturgiája mindenkor aktuális társadalmi problémákat feszeget.

A Száll a kakukk fészkére című kórbonctani darabban Ratched nővér (Mezei Gabriella) szigorúan és rutinosan irányítja osztályát egy állami elmegyógyintézetben. Pácienseinek eszükbe sem jut ellenkezni vele, hiszen nyugtatók hatása alatt állnak, és még az áramütéses terápia veszélye is fenyegeti őket. 

A dramaturgia (Dálnoky Réka) és a rendezés (Vladimir Anton) ötletét Ken Kesey azonos című regénye adta, amely a józan ész és az őrület határvonalán élők pusztítóan őszinte ábrázolása. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadása ennél több: korrajz, politikai szereplők kifigurázása és mocskos hatalmi játszmák bírálata.

A betegek manipulációjának helyszíne egy patyolatfehér kórterem, amelynek jobboldali falára időnként rávetül a bejárati ajtó feletti ventilátor horogkereszt-formájú árnyéka (látvány: Romulus Boicu). A szakalkalmazott „vallatók” irodája a közönséggel szemben helyezkedik el, egy üveg mögötti portaszerű „kalitkában”. Innen irányítják katonás tempóban a férfi kezelteket az egyenruhás nők.

A kórházi vasnővér rezsimjét csak egyvalami, a vidám és börtönviselt, de éles eszű suhanc, McMurphy (Barabás Árpád) érkezése zavarja meg. Az intézet új lakója, aki munkaundora miatt ügyeskedi be magát ide, elhatározza, hogy „rabtársai” nevében szembeszáll a kemény belső szabályokkal. Küzdelmébe a rezzenéstelen arcú félindián, Bromden főnök (Nagy Csongor Zsolt) szemével és értelmezésében kap betekintést a néző. A woke-üzenet általa is kibontakozik: az édesapját azért fosztotta meg a fehér ember a méltóságától, mert indián nőt vett feleségül.

Bromden önfeladása, végtelen szomorúsága, vaksága, közönye és „őrültsége” ennek a megtorlásnak a következménye. Sokáig néma tanúként viselkedik, támasztéka és fegyvere egy seprű, mégis az egyetlen, aki megérti McMurphy harcát a nyúlszívűeket börtönbe küldő hatalmi erők ellen. 

A gyakorlatias McMurphyt megzavarja a termetes Bromden félénksége. Amikor rájön, hogy a főnöknek becézett férfi önbizalma nem egyezik tényleges fizikai állapotával, segít neki, hogy megszólaljon, beszéljen, újra higgyen a saját erejében, megszökjön, és új, normális életet kezdjen. Mind fizikailag, mind érzelmileg felkészíti az útra, a szabadságra. 

Fura megközelítése a górcső alá vett társadalomnak, hogy a Száll a kakukk fészkére szerzője a rezsim elnyomógépezetét épp egy nővel képviselteti, aki a zsarnokoskodó állam és az embertelen rendszer mikrokozmoszában, a kórteremben állandó megfigyelésnek veti alá a polgárait, előírásokhoz köti a tevékenységüket. A követelmények megszegése ebben a világban szigorú büntetéseket von maga után, például az elektrosokkal történő „kezelést”, amely alatt erőszakos agymosást, átnevelést kell érteni. 

McMurphyt, aki bár mindenen átlát és gyorsan veszi a lapokat, új barátai és szövetségesei, a „bolondok” világosítják fel arról, hogy ne nagyon kezdjen ki Ratched nővérrel, hiszen a vezérnő szabadon gyakorolhat ellenőrizetlen hatalmat bárki felett. Akit a rendszerre nézve veszélyesnek ítél meg, azt akár életfogytiglan is bent tarthatja a diliházban. Ilyen tekintetben McMurphynek a legnagyobb a vesztenivalója, hiszen míg őt mások utalták be ide, addig a többiek nagyobb része önként, pipogyaságból, bátortalanságból jelentkezett az elmegyógyintézetbe, feladva a mindennapos küzdelmeket.

Ratched nővér nemcsak a politikai terrornak, hanem az attól való modern rettegésnek is a megszemélyesítője, hogy a nők jogainak előmozdítása és a nők arányának növekedése a hatalmi szférában, a munkahelyeken a férfiak elerőtlenedéséhez, a szabad társadalom pusztulásához vezet. Ratched többféle módon igyekszik eltakarni nőiességét, emellett érzelmi kasztrálással tartja kontroll alatt férfi pácienseit, megtagadva tőlük nemi identitásuk megélését.

A 20. századi darab megértéséhez a regény és az előadás címe is magyarázatra szorul. Erre az előadás is időt szán, tisztázva, hogy a „száll a kakukk fészkére” egy népi gyermekmondókából ered, amelyben a kakukk az őrült szinonimája. A regény címében a kakukkfészek kórterem, a mentális betegségben szenvedők élettere, ahonnan Bromden főnök (és a regény szerint az osztály többi tagja) is megszökik, kirepül, kivéve McMurphyt, akit büntetésből élőhalottá tesz az intézet vezetősége. Bromden, hogy jelképesen magával vigye a szabadságba, megfojtja egy párnával. 

A címbeli kakukk a főszereplő McMurphyre utal elsősorban, áttételesen a társadalom összes olyan tagjára, aki fittyet hány a szabályokra. Lehet, hogy a többség őrültnek tekinti őket, a Száll a kakukk fészkére szerzője és a darab rendezője azonban olyan szabadgondolkodóknak, akik nem hajlandók feladni egyéniségüket, nem hajlandók rabszolgaként élni. 

Az előadást McMurphy tiltott bulija osztja ketté, hiszen tragédiák és változások egész sorát nyitja meg. Az első áldozat Billy Bibbit (Jakab Tamás), a dadogó fiatalember, akit azért torol meg Ratched, mert férfiként lép fel, lefekszik egy lánnyal. A vaslady azzal félemlít meg ezek után, amivel a diagnózis szerint a legjobban lehet: hogy elmondja az esetet az édesanyjának. Billy ettől annyira megijed, hogy inkább felvágja a torkát. Mivel McMurphy ezt már nem tudja elnézni Ratchednek, ráront, és majdnem megfojtja. A kegyetlenség megtestesítője, a nő túléli, McMurphy nem.

A forradalomnak felérő buli a Tomcsa Sándor Színház produkciójának egyik legsikeresebb epizódja, hiszen a szereplők (az említetteken kívül Dunkler Róbert mint Harding, Esti Norbert mint Martini, Tóth Árpád mint Cheswick, Szűcs-Olcsváry Gellért mint Scanion, Pál Attila mint Ruckly, Nagy Xénia Abigél mint Candy Starr, Veres Orsolya mint Sandra) ebben a jelenetben bontakoznak ki, mutatják meg a valódi énjüket, mint a részeg ember, aki felszabadul a gátlásai alól, és kimondja az igazságot. Hangszert ragadnak, és rázendítenek, élükön az egyébként csendes indiánnal. 

Külön színfoltja az erdélyi interpretációnak a magát Jézus Krisztusnak képzelő „beteg”, aki azzal bizonyítja vallásosságát, hogy a kulcspillanatokban nyomdafestéket nem tűrő módon káromkodik. Napjaink bábként viselkedő álkeresztényét kell felismernünk benne, aki látszólag azonosul a keresztre feszített Messiással, engedelmeskedik, nem ellenkezik, gépként szolgáltatja a gyógyító hatású muzsikát, amikor a kezébe adják a vonót, de a megszólalásai romlottak, evilágiak.  

Ken Kesey amerikai írónak a Száll a kakukk a fészkére című regény hozta meg a világhírnevet. Korai éveit vadászattal, horgászattal, úszással töltötte, megtanult bokszolni, birkózni, és sztárfocista is volt egy ideig. Érettségi után ösztöndíjjal kezdhette meg egyetemi tanulmányait, de hamarosan kimaradt, csatlakozott az ellenkultúra-mozgalomhoz, drogokkal kezdett kísérletezni. Az 1960-as években a pszichedelikus szerek gurujává vált, majd anyagi gondjai miatt gyógyszerkísérleteknek vetette alá magát. 

Egy kaliforniai kórházban Kesey önkéntes kísérleti alanyként szedett tudatmódosító szereket, majd beszámolt a hatásukról. Ezek a tapasztalatok – például a padlót seprő indián víziója – ihlették a Száll a kakukk fészkére című regényét, olyan írók nyomdokain haladva, mint Thomas de Quincy (Egy angol ópiumevő vallomásai, 1821), Aldous Huxley (Az észlelés kapui, 1954) és William S. Burroughs (Meztelen ebéd, 1959). 

Az antifeministának is tartott könyv filmadaptációja óriási sikert aratott, öt Oscar-díjat nyert, Kesey-t azonban alig emlegették a díjátadó ünnepségeken. Mivel nem tetszett neki sem Jack Nicholson, sem a forgatókönyv, beperelte a producereket.

Remélhetően a székelyudvarhelyi teátrum sem a gyulai közönséget, sem a színházi tudósítót nem fogja beperelni, amiért vastapssal fejezte ki hatalmas tetszését az előadás végén. Hogy biztosak lehessünk ebben, azoknak is köszönetet mondok a felemelő élményért, akikről a kritikában nem esett szó: a Flinn nővért megformáló László Katának és a Dr. Spiveyt alakító Wagner Áronnak.