Gyulai Hírlap - 300 éve telepedtek le Gyulán a németek

Emléktáblát avattak a gyulai svábok letelepedésének 300. évfordulója alkalmából június 8-án a németvárosi Szent József-templom falán. Az esemény után hálaadó szentmisét tartottak.

Kovácsné Murvai Zsuzsanna, az ünnepséget szervező K. Schriffert Hagyományőrző Kör elnöke beszédében kiemelte, a németek betelepítésének 300. évfordulója alkalmából országszerte megemlékezéséket tartanak.

Felidézte, őseiket azzal csábították Magyarországra a 18. században, hogy gazdagság és bőség vár rájuk. Mint fogalmazott, a németek nem jöttek üres kézzel, „kezdőtőkét hoztak magukkal”.

Elmondta, 1924-ben, a németek letelepedésének 200. évfordulóján a város vezetése jegyzőkönyvben rögzítette: „a németek beköltözésével az istenfélelem, a szorgalom és az erkölcs erősödött a városban”.

Hangsúlyozta: az Amerikában letelepült németekkel ellentétben azok, akik Magyarországot választották hazájuknak, nem költöztek vissza Németországba, miután meggazdagodtak. „A mi őseink maradtak, szerették és védték e hazát. Beilleszkedtek, és erősen hatottak a környezetükre” – fejtette ki.

Emlékeztetett: 1746-ban már 173 német család volt Gyulán, 1804-ben pedig 2900 német élt a városban. A járványok, majd a háború miatt megcsappant a lélekszámuk; 1941-ben pedig félelemből csak háromszázan vallották magukat németnek a településen. Egészen az 1980-as évekig alig eset szó a gyulai svábok német származásáról – ismertette.  

Az elnök azt is felelevenítette, hogy 1924. június 9-én, a letelepedés 200. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen Steib János németvárosi káplán feltette a kérdést: vajon lesz-e száz év múlva még német szó Németvároson. Kovácsné Murvai Zsuzsanna hozzátette, ha a nyelv el is veszett, a német származás, a közös érdek tudata megmaradt a közösségben.

Az emléktáblát Gerebenicsné Vencz Teréz és Hermann Ferenc leszármazottak, a K. Schriffert Hagyományőrző Kör tagjai leplezték le, majd Kovács Péter plébános áldotta meg.

A tábla carrarai márványból készült a leszármazottak és a Nádi Boldogasszony Plébánia támogatásával, adományokból.

Az emléktábla-avatás előtt Lindeisz Ferenc elevenítette fel a „Máriás” házban a betelepült németek történetét. Az első telepesek 1724-ben érkeztek Gyulára, és egy szigeten telepedtek le, amelyet a Fehér-Körös és a Holt-Körös zárt körül. 1734-től önálló közigazgatással rendelkezett Németgyula, amely 123 éven keresztül elkülönült Magyargyulától – fejtette ki.

Megjegyezte: jellemző volt a távolságtartás a németgyulaiak és a magyargyulaiak között, időnként még verekedések is előfordultak, de alapvetően jól megvolt egymással a két mezőváros.

Arról is beszélt, hogy az idetelepült németek többsége földműves volt, de jelentős számban voltak köztük iparosok is, elsősorban kőművessegédek, akik nyaranta más-más országban dolgoztak. Példaként említette, hogy gyulai német kőművesek építették a romániai Herkulesfürdő első épületét Czigler Antal tervei alapján. Az előadó emellett kiemelte Pfaff Ferencet és Titz Renhardtot, akiknek számos épületet köszönhetnek a gyulaiak.

Szólt arról is, hogy a gyulai német anyakönyvek első kötete eltűnt, ezért nem tudják pontosan, melyik család honnan származik.

Az eseményen felszólalt Darócziné Leiszt Emma, a Békés Vármegyei Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa is, aki elmondta: elvadult, kietlen, mocsaras területre érkeztek a gyulai németek, akik közül volt, aki továbbállt, és többen meghaltak.

Felidézte: 1980-ban kezdte meg működését a gyulai német klub, ahol helytörténeti előadásokat és sváb bálokat is rendeztek. Ekkor indult el az értékmentő munka: bútorokat, textíliákat, szentképeket gyűjtöttek össze.

A rendezvényen emléklapot és ajándékot vehetett át Nyisztor-Gyarmati Bonaventúra Gábriel, amiért kiskora óta őrzi a svábok hagyományait.

A gyulai németek betelepülésének évfordulója alkalmából több programot is tartottak, az első május 17-én Erdmann Gyula A gyulai Németváros története szóban és képekben című könyvének bemutatója volt a gyulai városházán.