Bodoki Károly fotója
„Gyulát febr. 13–20-ig olly vizáradás pusztitá, minőre még emberek nem emlékeznek. [...] febr. 15-én a Fekete-Körös medréből kitört, a város északi részén alantabb fekvő helyeket elöntötte, szétrombolt mindent a mit útjában talált [...] És e pusztitást febr. 20-án megkétszerezé a
Fehér-Körös, melly szintén kitört medréből, s a város déli részét pusztította.” Német- és Magyargyula város főbírói szerint a hasonló esetek megelőzésére a gátak kiigazítására és új gátak emelésére 22,3 km hosszúságban lett volna szükség, de ebbe még bele se számolták a Bárdos ellen emelendő gátak 7,7 km-nyi hosszát!
Ekkorra világossá vált, hogy a Körösök völgyének ármentesítése csak egy komplex, egységes terv alapján lesz végrehajtható. Ezután kérte fel a megyefőnök Bodoki Károly mérnököt a Körös–Berettyó vízszerkezet összefüggő tervének elkészítésére. Ő a tervezetében Gyulával kapcsolatban felsorolta az összes megoldást, valamint a mellettük szóló érveket és ellenérveket is.
A Gyula és Békés közti nagycsatorna
A folyó városon belüli szabályozása ellen az volt a fő kifogás, hogy drága pénzen kellett volna kisajátítani a telkeket. Egy másik változat szerint megosztották volna a vizet a városban haladó és a városon kívüli meder között, amivel szemben azt az aggodalmát fejezte ki: „ha a városon kívül vezetendő új meder csak a várost kerülné meg, és csak hamar a városon alól, a régi mederbe ismét bé vezettetne, ezen új medernek hossza semmi esetre sem lehetne rövidebb – és így vízműtani szempontból előnyösebb, – a városon keresztül most fenn álló régi medernél.” A harmadik megoldás szerint a Fehér-Köröst Gyulavárinál kívánták kiemelni medréből, és azt külön csatornán, egyenes irányban haladva Békésnél a Fekete-Körössel egyesíteni. A tervezet előnyeiről azt írta: „Az új medernek ezen vég pontja, mentől közelebb van Békéshez, annak hossza annál hasznosabb arányban fog lenni a Fehér-Körös régi, elhagyandó medréhez, és így [...] nem csak a Gyulán keresztüli meder, hanem a Gyulán alól Békésig […] eső meder rész szabályozásának szüksége is elesnék.” E megoldással kapcsolatban azonban több ellenérve is volt: mivel 15–20 évig a csatorna nem fejlődik ki rendesen, emiatt addig fenn kell tartani a régi medret is. A legfőbb problémája viszont az, hogy emiatt a városban élők nem jutnak megfelelő mennyiségű élővízhez: „nem csak Gyula városa, hanem az egész Körös medrének parti birtokosai, – egy eleven és bizonyos mértékben […] hajózható folyó jótékonyságaitól megfosztatna, egy bűzhödt vizet tartalmazó holt medret nyerendenek.” Véleményét ezért így foglalta össze: „egy Gyula városán kívül vezetendő új medernek kiásása, még azon esetben sem bírna előnnyel a régi meder szabályozása felett, ha a Gyulán keresztüli kisajátítások még egyszer annyiba kerülnének is, mint amennyibe kerülnek.” A Fehér-Körösön a gyulavarsándi határban két átvágást javasolt. A töltéseket 94,8 m távolságban, az eddigi legnagyobb víz felett 0,78 m magasságban, 2,2 m koronaszélességgel, a víz felől 1:3, a száraz felől 1:1,5 rézsűvel kívánta megépíteni. Békés vármegyében összesen 12 átvágást tervezett: a jobb parton 22,9 és a balon 33,9 km hosszú töltéssel. A Gyula–Békés között vezetendő csatornáról, mivel az csak alternatív javaslat volt, az eredeti tervében nem közölt adatokat. A szabályozatlan meder Borosjenőtől Békésig így is 125,5 km-ről 98,2 km-re csökkent volna.
Bodoki Károly festménye
A szakirodalomból ismert, hogy e tervnek egyetlen jelentős módosulása épp Gyula körül történt. Bodoki itt a Fehér-Körös eredeti vonalát meg akarta tartani. Terve szerint Nagyzerindtől Gyulavarsándig a Fekete-Körösnek kellett volna egy új, 10 km hosszú medret ásni. Ott lett volna a két folyó egyesítése. Ezzel az volt a célja, hogy az így egyesített Körös Gyuláig hajózható legyen, s a városunkban kikötő is épüljön – ha már a vasút elkerült bennünket!
Ezért a Szent László utcai hídtól a Szent József temetőig terjedő 1,7 km-es szakaszon 45,5 m szélességűre bővítették volna ki a folyó medrét. Ezt az elképzelést húzta keresztül az 1855-ös árvíz, mely után a várost a kormányzó, Habsburg Albert főherceg is megtekintette. Az elpusztult épületeket látva kijelentette: „Ennek többé nem szabad megtörténnie, mert Gyula végleg megszűnik lakóváros lenni!” El is rendelte, hogy a Fehér-Körös egy újonnan ásott csatornával kerülje el a várost. A nagyváradi helytartósági osztály 1856. október 27-én utasította Bodokit, hogy a Fehér-Körös Gyulától Békésig terjedő szakaszát 20 km hosszú, a belsőségeket elkerülő, új csatornával szabályozza. Ő elkészítette a tervet, melyet az osztály a 14.824/1856 (XI. 12.) sz. rendeletével jóváhagyott, és egyúttal utasítást is adott a munkálatok azonnali megkezdésére.
Városunk így hajóállomás nélkül maradt. Mintegy másfél évtizeddel később, épp a folyószabályozásoknak köszönhetően, azonban megépülhetett a vasút. Kár, hogy ezt Bodoki már nem érhette meg.
