Gyulára látogatott Lindenberger János, aki aktív résztvevője az 1956-os gyulai eseményeknek. A Svájcban élő pedagógust Kónya István alpolgármester látta vendégül a városházán.
Lindenberger János elmondta, végzős gimnazista volt, amikor kitört a forradalom Budapesten, Gyulára csak pár nappal később értek el a hírek. Az emberek gyakorlatilag szervezés nélkül kezdtek el gyülekezni egy szovjet emlékműnél, amely a mai Harruckern téren állt, a tetején egy vörös csillaggal.
A csillagra kötelet akasztottak és lerántották a helyéről, a megüresedett talapzaton pedig Lindenberger János szavalta el a Nemzeti dalt, ahogy tette azt később a tejporgyárnál is, amikor a tömeg átvonult az épülethez. Onnan mentek át a tanácsházához – a mai polgármesteri hivatalhoz –, amelynek erkélyén állva újra versmondással biztatta az összegyűlt embereket.
Hozzátette: a következő napokban megalakult egy forradalmi bizottság, ő ennek az ifjúsági tagozatának lett a tagja. Napokkal a forradalom leverése után egy, a mai Komló szálloda melletti kávézóban töltötte az estét, amikor szóltak neki, hogy azonnal meneküljön, mert aznap éjszaka le akarják tartóztatni. A fiatal hazatért, összepakolt, az estét egy barátjánál töltötte, majd másnap reggel elindult vonattal Budapestre, onnan Győrbe, majd busszal vitték őt és utastársait Mosonmagyaróvár felé.
Miután a busz lerakta őket, gyalog folytatták az utat a határ felé, kukoricásokon, bokrokon keresztül. Lindenberger János kiemelte, az utazás félelmetes volt, mire elérte Andau városát elhagyta a cipőit és a táskáját is, amelyben kevés holmiját vitte magával. Andauból egy menekülttáborba került, Sankt Pöltenbe, ahol három hónapot töltött el.
A fiataloknak szervezett oktatásnak köszönhetően Lindeberger János érettségit szerzett, majd egyetemet is végzett, testnevelő tanár lett, később földrajzot és nyelveket is oktatott. Először Ausztriában helyezkedett el, onnan került Svájcba, ahol a mai napig is él. Több intézményben is oktatott, de már 24 éve nyugdíjas.
Többször is járt Gyulán, miután kényszerből el kellett hagynia a szülővárosát 1956-ban, most Kónya Istvánnal találkozott az alpolgármester irodájában a városházán.