Egy halk szavú mesterember, az utolsó polihisztorok egyike, aki szakmája minden fortélyát ismerte. 1951-ben került Gyulára. Néhány év múlva szinte mindenki ismerte, tisztelte hozzáértését. Munkájának élt. Az Eszperantó tér, és Damjanich utca sarkán (mai posta) lévő Órás üzletben sokan megfordultak. Ha éppen nem órát javított, akkor esztergált, köszörült, gyalult, forrasztott. Az ötvenes években több rádiót épített. Sokan megcsodálták kirakatában az általa készített elektromos órát. Saját maga restaurálta hegedűjét, amihez Ő fűrészelte, csiszolta a húrlábat, mondván, lehet kapni, de ez más. Kitűnő kapcsolata volt iparos társaival, akik két cikluson keresztül elnöküknek választották. Minden szakmai elismerés boldoggá tette, de legjobban az „Aranykoszorús Mester” címnek örült. Az olcsó tömegcikkek megjelenésével megjósolta a szakma hanyatlását, amiről unokája írta szakdolgozatát. Ennek záró mondatával búcsúzunk Tőle. „Isten áldd meg a tisztes ipart!”
Hajdu István órásmester, ahogy élt, csendben, békével távozott közülünk.
Gyula és Környéke Általános Ipartestület