Kovács Péter köszöntőjében úgy fogalmazott, a szalagavató a közösségről szól, hiszen a diákok szellemi és lelki közösségben vannak. Kiemelte: ez az egység az iskola falai közül kilépve is követni fogja a tanulókat.
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – kezdte beszédét Görgényi Ernő, aki hozzátette: az ember gyökerei is mélyre hatolnak a szülőföldben. A fiatalokat először a család „táplálja”, majd az alma mater, és a szülőváros is hozzátesz ahhoz, hogy milyen emberek leszünk.
Aláhúzta: a diákok az életük egy fontos szakaszát fogják lezárni az érettségivel, átlépik a nagykorúság határát, saját lábukra kell állniuk.
Bengery Zsoltné elmondta: ettől az évfolyamtól sokat elvett a koronavírus-járvány, sokan nem tehettek előrehozott érettségit, amikor szerettek volna, és a diákok a tavalyi szalagavatón sem vehettek részt segítőként.
Kifejtette, reméli, a nehézségek megedzették a diákokat. Mint mondta, a szalag jelzi, hogy a középiskolás évek célegyenesébe értek a tanulók, tekintélyt ad viselőjének, szimbóluma az elválásnak, egyben az összetartozásnak.
Hozzátette: az iskola dolgozói igyekeztek olyan emberré formálni a végzősöket, akik számára a tudás, a becsület, a tisztesség az igazi érték.
Az ünnepség folytatásában huszonkilenc végzősre került fel a szalag, majd következett az osztályok műsora. A szalagavató a tanulók keringőjével zárult.