– Gyula azért is egy rendkívül különleges hely, mert itt minden évben a még élő, egykori ’56-os veteránokkal és családtagjaikkal együtt, leszármazottjaik társaságában ünnepelhetjük a forradalom és szabadságharc évfordulóját – kezdte beszédét Fodor György.
Kiemelte: az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca volt. Azóta eltelt 65 év, 2021-ben pedig már szabadon és méltósággal emlékezhetünk a hőstettekre és mindazokra, akik a nemzet függetlenségéért, a demokráciáért és az alapvető emberi méltóságért küzdő forradalmárok voltak.
– A tapasztalat, a keserűség a vezető réteg dühítő tunyasága miatt a közembert, az érzelemből, nem érdekekből cselekvő kisembert edzette reformerré, majd forradalmárrá. Sokszor az egyszerű polgárok váltak hőssé. Akárcsak Gyula városában.
Fodor György elmondta, a forradalom híre három nappal később, október 26-án ért el Gyulára, aznap estére kétezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, másnap 6-7 ezren mentek a Petőfi térre, ahol Nádházi János beszélt a tömeghez. A forradalom Gyulán mindvégig békés volt, Simonyi Imre költő is arról szónokolt, hogy kerülni kell az atrocitásokat és a forradalom tisztaságát méltatta. A tüntetők senkit sem bántottak, hazafias dalokat énekeltek, noha politikai jelszavakat, rigmusokat skandáltak, de hisztéria, erőszak és agitáció nélkül.
A város forradalmi polgármester M. Szabó András lett, aki sok traumát kapott a sorstól, de neki köszönhetjük, hogy Gyulán van hol, van miért és van kikkel ünnepelni 1956-ot.
– Noha a november 4-i szovjet intervenció katonai vereséget mért a forradalomra, a forradalom eszméjét mégsem tudta eltiporni. 1956 célkitűzései, eszméi tovább éltek a társadalom többségében. 1989-ig azonban a kádári megtorlás érája következett, így egyaránt rettegtek a bebörtönzött, megkínzott, egzisztenciálisan megsemmisített, lakóhelyéről, vagy akár az országból száműzött forradalmárok.
Hangsúlyozta: 1957 januárjától kezdve a karhatalom mintegy 150 gyulait tartóztatott le, akik közül sokan évekig börtönben raboskodtak, verést, kínzást kellett elszenvedniük. Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt koholt vádak alapján elítélték, majd kivégezték.
– Figyelmezzünk tehát némán a lyukas zászlót formáló fekete gránittömbre, figyelmeztessük a jövő nemzedékeit a szimbólum jelentésére, és adózzunk hálával annak a névsornak, akik vállalták a kínzást, a büntetést, a szenvedést a magyar szabadságért, azért, hogy ma bárki szabadon véleményt nyilvánítson, szabadon képviseletet választhasson, szabadon utazhasson, szabad életpályát választhasson és tiszta szívvel helyezhesse el az emlékezés virágait, koszorúit a hősök márványtáblai előtt: a városháza falánál, a gyulavári kopjafánál, a rendőrség előtt, a hősök sírjainál, a kommunizmus áldozatainak emlékoszlopánál, itt, az Október 23. téren! – fogalmazott Fodor György.
Az emlékbeszéd után Dánielfy Zsolt színművész, valamint Kalapács József és zenekara adtak műsort, majd következett a koszorúk elhelyezése. Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.