Gyulai Hírlap - Irodalmi humor

A Gyulai Várszínház hagyományaihoz híven szakmai konferenciákat is szervez az aktuális évadban. Idén a X. Irodalmi Humorfesztiválhoz kapcsolódóan hallgathattunk meg előadásokat augusztus 10-én az irodalom és humor kapcsolatának témájában. A magyar irodalmi humor múltja és jelene elnevezésű konferencia ingyenesen volt látogatható. Ismét kiderült, hogy a jó humor mindig kortárs!

A konferencia elején Elek Tibor színigazgató köszöntötte a jelenlévőket. Felhívta a figyelmet, hogy a Gyulai Várszínház évadjaihoz kapcsolódóan közel 20 éve szerveznek konferenciákat: 2000-ben a Békéscsabán és Gyulán tartott Magyar líra az ezredfordulón és 2001-ben a Magyar próza az ezredfordulón konferencia- és lírafesztivált, illetve a 2003 óta kétévente megrendezett gyulai Irodalmi Humorfesztivál kapcsán. Ezeken a magyar líra és próza szakmai elemzése történt meg. Elsősorban a XX. századi szöveganyagból merítettek. A konferencia levezető elnökének szerepét Kiss László vállalta, aki kellő humorral kezelte az előadótársakat bemutató felvezető szövegeket.

Az első előadó a Gyulán már sokszor megfordult, előadói stílusában mindig önmagában is kellően humoros, ugyanakkor alázatosan alapos Bíró-Balogh Tamás volt, aki 2016-tól a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Pedagógiai Intézete Magyar szakcsoportjának oktatója. Az eredeti, A modernség irodalmi humora előadáscím nem tetszett neki, így át is írta: Irodalmi humor az 1933-as gyulai nyárban. Erre mindenki felkapta a fejét: hogy is van ez? A XX. század elején a magyar irodalom fogyatékossága, hogy nem akad olyan humoros írója, aki ne „sírva vigadott” volna. A magyar humort 1916-ban még hímneműnek tarthatták. Karinthy Tanár úr kérem kötete okot adott némi felüdülésre, de az őt követők elenyésző kisebbségnek mondhatók. A népszerű, korában kizárólag humoristának tartott író 1933-ban, a gyulai nyárban követett el egy humorosnak vélhető szöveget (Pesti Napló, -inti- álnevén: Medvetörténet). Zsenialitásának alapja, hogy az apró hírből csinált szenzációt. Később ezt tette újságírói gyakorlattá, önironikus, parodisztikus tudósításokat alkotott, mint tudjuk, a mai magyar olvasók nagy örömére is.

Király Levente 2008–2015 között a Magvető Könyvkiadó, majd 2015 márciusától a Corvina Könyvkiadó szerkesztője. A kortárs irodalom humora című előadásában azt boncolgatta, hogy ma mit tartunk humorosnak. Kiindulópontnak a Kocsonya Mihály házassága iskoladrámát vette alapul. A névjátékok ősi táptalaját adják a humornak. A paródiák közül korabeli mintának Karinthy Móriczról szóló „népiesch” írását emelte ki. Karinthyt ma biztosan popsztárként kezelnénk, rendkívüli népszerűségét jelzi, hogy minden előadó referenciának használta. A kortársak közül Darvasi Lászlót tartja etalonnak, aki nagyon jól szólal meg minden hangon. Kérdés: önmagában legyen egy szöveg humoros, netalán valami plusz viccet is be kell iktatni? Az élő vagy az olvasott humornak van-e nagyobb respektje? Mindenképpen érdemes az eredeti szerző stílusát ismerni a karikírozás hatásfokának, csattanójának kibontakozásához – ebben Varró Dániel Boci, boci parafrázisai a kortárs minták. A humoreszkek, paródiák, vicces karcolatok, anekdoták többek között Rejtő Jenő-i folytatását sajnos ma nem találjuk, de nagyon sok értékes szöveget igen: pl. Parti Nagy Lajosnál vagy az erdélyi szerzőknél. Ezekből Király állította össze a Nem kötelező – kortársak és kimaradók című antológiát, amely nem alternatív kánon, nem is értékítélet, csupán egy szubjektív válogatás, amelynek célja, hogy olvasóvá tegye a középiskolásokat. Kár, hogy e rendezvényen egyikőjüket sem láttam!

Csapody Kinga a Manó Könyvek főszerkesztője. A gyerekirodalom humorának szakavatottja, a Károli Gáspár Egyetemen tanít gyermekirodalmat. Természetesen elsőként Lovász Andreára hivatkozik, akinek a szaktekintélye megkerülhetetlen. Az első magyar meséskönyvet Bezerédi Amália írta 1836-ban (Flóri könyve). Azóta számos Szárnyati Géza született (pl. Zelk, Nemes Nagy, Weöres, Csoóri, Janikovszky). A klasszikusok közül kiemelhető Romhányi József idegen nyelvű rajzfilmszövegeinek magyarítása. A mesékben archetípusok jelennek meg, nem mindig gyerekeknek szólnak. A szülők felelőssége, hogyan és mit olvasnak a gyerekek., sőt az is, hogyan értik, dolgozzák fel. A nem reprezentatív közvélemény-kutatást a Neveljünk olvasókat! közösségi csoportban hajtotta végre. Eszerint a gyerekkönyvekben a rosszcsontoskodás még mindig alapmotívum. Ugyanakkor az alapvető emberi értékek is: pl. barátság, tisztelet, családi kötelékek, szeretet. Új hullámban tapasztalható az ún. svéd típusú gyerekversek térnyerése (eredetileg az 1975-ös Ami a szívedet nyomja antológiakötet nyomán). Gyulán közismerten Kiss Ottó és Haász János gyermekversei tartoznak az újragondolt felnőttlét lenyomataihoz, töretlenül népszerűek, saját felolvasásban különösen. Manapság iszonyatosan sok lény, teremtett szörny és állatszerű figura hódít bel- és külföldön (pl. a kulfik). A Pagony könyvek sorra hozzák ezeket. Remek kombinációja a magyar és skandináv mitológiának, az állat- és embertörténeteknek Varró Dániel könyve (A szomjas troll - Kis viking legendárium, 2018). De hogy melyik limerick, átirat lesz sikeres, az megválaszolhatatlan kérdés?! Tóth Krisztinának az utóbbi időben igencsak meggyűlt a baja a befogadói rétegek értetlenkedésével. Állatságok (2007) kötete kapcsán Csapody Kinga megállapította: „Az irodalom bizony humoros, de a befogadói réteg azt nem mindig érti.”

Fazekas Sándor a kaposvári Szent István Egyetem adjunktusa, Shakespeare-kutató, szonettjeinek újrafordítója, korábbi, gyulai Shakespeare-konferenciák rendszeres résztvevője. „A stand-up-irodalom” humora című előadásában közkedvelt stand-uposok könyveiről beszélt. Hamar kiderült, hogy a kezdetben spontán humorban fogant, szóbeli szövegek erősen eltolódtak a preformált, komolyabb húrokat is megpendítő, már papírstabil, maradandó humoreszkek felé. Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak (2019), illetve Addig se iszik (2017); Hajdú Balázs: Meztelen masszázs Ottóval (2021); Tóth Eduárd: Kutatás az ébrenlétben (2019); Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit (2019); Az utolsó 450 év [2021, még meg nem jelent, de már előrendelhető]. A szerzőket egy-egy rövid idézettel mutatta be, amelyek humorértékét vette szemügyre. Megállapítható, hogy a rögtönzésből fakadt humornak alapvető kellékei a szűk család működésének kritikája (szülőkkel, testvérekkel való viszony), az élettapasztalatok (emberi kapcsolat, párkapcsolati problémák, csonka családok, alkoholizmus, politika, vallás) groteszksége. Az elbeszéltektől való távolságtartás mértéke a szuggesztió fokmérője is. Vannak kritikusabb, szókimondóbb, agitatívabb, szatirikusabb, ironikusabb, cinikusabb „szövegelők”, de a többség csak egy jól irányzott, csattanós pofont akar adni a társadalmi közízlésnek, amikor a klasszikus görbe tükröt tartja annak orcája elé. Az válik igazán népszerűvé, aki hitelesen tudja reflexióiban összemosni az irodalmi világot a valósággal. Persze az sem hátrány, hogy egyfajta irodalmi-kulturális műveltség hiányában is tudunk mosolyogni a magyar társadalmat ért jellemformáló katasztrófákon (pl. trianoni trauma; holocaust).

Zárásként Kiss László házigazda, gimnáziumi magyartanár, Bárka-szerkesztő, kortárs prózaíró foglalta össze a korábbi 16 év irodalmi humorfesztiváljainak anyagát. Az irodalmi humor az Irodalmi Humorfesztiválok tükrében előadásában megállapította, hogy a humornak számtalan alfaja van: bájostól, feketén át a frenetikusig. Megemlékezett a 2017-ben elhunyt Tarján Tamás irodalomtörténészről, aki nyolc fesztiválon volt a moderátorok moderátora. Eddig az esteken 61 szerző lépett fel, rendkívül változatos, 37-féle műfajba sorolható szövegekkel, szóviccekkel, rímekkel, meglepő hasonlatokkal, szokatlan metaforákkal, össze nem illő tárgyakkal, személyekkel, ön- és társreflexiókkal, profanizálással, aktuális politikai és társadalmi változásokkal – Kiss Lászlót idézve: „odavert a korszellem”. Bármennyi írásmű is született, mindig számított, hogy a közönség éppen milyen lelkiállapotban van. Csak remélhetjük, hogy ez alkalommal is JÓL fogadják a Gyulán fellépő szerzőket és szövegeiket, értik, átérzik és kellő öniróniával kezelik. A humorfesztiválok és jelen előadássor szövegeit hagyományosan a Bárka folyóirat 2021/5. számában, az est rövidebb leírását a Gyulai Hírlap Online közli majd.