– Mit gondolsz, mire van szüksége egy kutyának, hogy boldog életet éljen? Mi jelentheti számukra a boldogság forrását? – A kutyák a pillanatban élnek. Nem töprengenek a múltjukon, és nem tervezgetik a jövőjüket. Így tehát a mi feladatunk, hogy minden pillanatukat boldogsággal töltsük meg. Én csak egy kisfiú vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy véleményem hatására nem fog megváltozni a felnőttek gondolkodása. De talán az is elég lehet, ha meghallgatnak – néztem föl a nézőközönségre, szülőkre, tanárokra, osztálytársakra.
– A kutyák szemében észre kell venni a csillogást, meg kell tanulni az ő fejükkel gondolkozni. Meg kell adnunk a számukra azt a pluszt, amiért a társunkká váltak, amiért kitenyésztették őket, amiért most Erdész itt ül a baloldalamon.