A modern orvoslásba lassanként begyűrűző pszichoszomatikus szemlélet tudományos bizonyítékai egyre egyértelműbbé teszik, hogy a testi egészségünk korántsem független a pszichés működésünktől. A stressz megbetegítő hatása évtizedek óta ismert (ld. esszenciális magas vérnyomás, gyomorfekély, krónikus fájdalmi szindrómák stb.), s a nyugati típusú életvitel mellett annak fokozott jelenléte nyilvánvalóan elkerülhetetlen – az viszont egyelőre kevésbé köztudott, hogy a stresszterheltségünk mértékében milyen drámai szerepet játszik a saját elménk, a saját gondolkodásmódunk.
Ha szándékunk ellenére, pusztán megszokásból rutinossá válunk abban, hogy akár ártalmatlan, átlagos életeseményeket is stresszként értelmezünk; ha elménknek folyamatosan megengedjük, hogy a jelen pillanattól elkalandozva a múlton rágódjon vagy a jövőn szorongjon; ha gondolatban újra és újra a régi sérelmeinken vagy az elhibázott döntéseinken rágódunk; ha minden gondolatunkra tényként tekintünk, s ennek megfelelő érzelmekkel is reagálunk rájuk; ha stresszhelyzetben saját magunkat tévesen a dühünkkel, csalódottságunkkal, szomorúságunkkal azonosítjuk; s ha a multiaktivitás társadalmának divatos szemléletével, az állandó cselekvés-, produktivitás- és teljesítménykényszerrel, a hatékonyság és a haladás igényével azonosulva egész életünket „cselekvő üzemmódban” próbáljuk élni, és arra törekszünk, hogy mindig mindent megváltoztassunk, akkor könnyen elérhetjük, hogy életünk legfőbb stresszorává (vagyis stresszforrásává) mi magunk válunk.
Ha megengedjük az elménknek, hogy ilyen formán „robotpilóta üzemmódban” működjön, akkor minden valós fenyegetés nélkül is azt az üzenetet továbbítjuk újra és újra a szervezetünknek, hogy baj van, így rendszeresen bekapcsol a fiziológiás stresszválasz, az ezen dolgozó szerveink tartós készenléti állapota következtében pedig hosszú távon bekövetkezik a fizikális egészségkárosodás.
Úgy tűnik, éberség és tudatos jelenlét hiányában tehát az elménkben munkálkodó mentális mérgek a legnagyobb testi jóllét mellett is komoly stresszterheltségnek tesznek ki minket. A felesleges, céltalan stresszreakciók sorát, s ezzel együtt számos betegséget elkerülhetnénk, ha csak feleakkora gondot is fordítanánk a nyugodt elménkkel való kapcsolat megtalálására és erősítésére, mint az egzisztenciális jóllétünk biztosítására. Ehhez hasznos segítséget nyújthat például a mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét alapú szemlélet elsajátítása, amelynek néhány lépésével Ön az EFI gyulai mentális egészségklub foglalkozásain is megismerkedhet.
