Elsőként Lukács Sándor színművész állt a közönség elé, aki a Harag György által rendezett Caligula helytartójáról beszélt, amelynek főszereplője volt. A darabot 1978 nyarán mutatták be a Gyulai Várszínházban.
– Kegyes volt hozzám a sors, hogy 1978 tavaszán, Sík Ferenc jóvoltából, megismerkedtem azzal a rendezővel, akinek pályafutásom során, mindmáig a legnagyobb színészi élményemet köszönhetem – fogalmazott Lukács Sándor.
A színművész elmondása szerint Harag Györgynek különös érzéke volt ahhoz, hogy hangulatot teremtsen a munkához, a színészekkel mindig baráti viszonyban volt, sosem volt nagyképű vagy cinikus.
– Egyszerűen ember volt, tetőtől talpig – hangsúlyozta.
Hozzátette: a rendező elfogadta, tisztelte az elődök munkáit, de mindig az újra törekedett, nem akart ismételni, csak teremteni. Elmondta azt is, hogy a próbák kezdetén nem volt kiérlelt koncepciója, majd egy ötlet elindította a fantáziáját.
Kiemelte: a Caligula helytartója csak az egyik mérföldköve volt a tündöklő Harag-repertoárnak.
Márkus Béla irodalomtörténész, az MMA levelező tagja az Át akarta ölelni az egész világot – Harag György színháza című kötetről beszélt a jelenlévőknek. Megtudtuk, a könyv egy Kányádi Sándor verssel kezdődik, amelynek az az oka, hogy a költő is színészként kezdte pályafutását, valamint gyakran felkereste a Nagybányán alakult színházi társulatot, amelyet Harag György vezetett.
Mint mondta, a kötetben található egy írás Gajdó Tamás színháztörténésztől, valamint Harag Ilonától, a rendező özvegyétől, valamint számos fotót tartalmas, elsősorban színházi jelentekről, mellettük pedig rövid részletek olvashatók azok kritikáiból.
Márkus Béla hangsúlyozta: Harag György sosem kapta meg életében azt az elismerést, amelyet megérdemelt volna, pedig ő volt a „legnagyobb magyar rendezők egyike, vagy talán a legnagyobb.”
Az előadások után egy filmvetítéssel zárult az előadás, amelyben interjúrészletek szerepeltek, valamint jelenetek Harag György rendezéseiből.