Csordultig telt ház fogadta a Mogyoróssy Könyvtár kiselőadójában, január 14-én a Papp László közelmúltban megjelent városkönyvének bemutatójára érkezőt. A Gyula, az alföldi kisváros címmel publikált „urbanisztikai esszé” nem csupán szellemes és szórakoztató, jó stílusban megírt várostörténeti és építészeti kalauz, de komoly kritikai észrevételeket is tartalmaz, amelyeket a Gyula város arculatának kialakításában közreműködők nem minden haszon nélkül vehetnek fontolóra. S hogy kik ők, a város arculatformálói? Úgy gondoljuk, Papp László könyvének épp ez az egyik legfigyelemreméltóbb gondolata: hogy egy város nem csupán fizikai jelenvalóságában az, ami. Hiszen szellemi „együttes” is, afféle lelki közösség és intellektuális produktum, amelynek a létrehozásában nem csupán a döntés-előkészítő tervezők és a döntéshozó politikusok vesznek részt, de az a polgári „közélet” és „közízlés” is, amely a megteremtett keretek között nap mint nap mozog, használja, éli, s voltaképp ezzel formálja, alakítja is (építészeti) környezetét. A 14-ei kötetbemutató ennek a gondolatnak a kifejtése volt – könnyed, oldott, de egyetlen percig sem tét nélküli eszmecsere a könyvről, a városról, gyulaiságról.
Nem mindennapos gyakorlat, hogy egy könyvújdonságot négyen mutassanak be, most ennek lehettünk tanúi. Papp László meghívott vendége Krasznahorkai Géza, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatója és Kiss László, tanár, a Bárka című irodalmi-művészeti folyóirat szerkesztője volt. A beszélgetést Mocsár-Pörjés József, a Gyulai Hírlap főszerkesztője vezette, aki nem csak a moderátor szerepére szorítkozott, de bekapcsolódott is a társalgásba. Míg Mocsár-Pörjés József a Gyulai Alkotókör kiadványainak újabb darabjaként „üdvözölte” a könyvet, s a kötet keletkezésének körülményeibe avatta be a közönséget, Krasznahorkai Géza alapvetően az 1973-as polgári tiltakozási hullámról, mint példáról, annak természetéről, továbbgondolásáról, jelenkori lehetőségeiről kérdezte a szerzőt. Kiss László a kötet olvasmányosságát méltatta, hangsúlyozva, hogy tanórán is kitűnően alkalmazható, majd a civil fórumok megszólításának-megszólaltatásának mikéntjére kérdezett rá.
Papp László élvezetesen beszélt nem csupán a könyvről, de tervezői problémákról, kérdésekről is. Válaszaival voltaképpen tudományos jellegű, de szakszavakkal nem terhelt kiselőadást tartott, rávilágítva a kötet fontosabb csomópontjaira – s akár a könyv egy-egy passzusában, ezúttal is bőven hagyott nyitott kérdést, nem véletlen, hogy a helyszínen megvásárolható példányok kivétel nélkül gazdára találtak.
Hogy a Gyula, az alföldi kisváros hiánypótló könyv (Papp László elmondása szerint országos szinten is úttörő munka), és vélhetően erős visszhangja lesz, azt az est közben és után látott-hallott felszólalások, hozzászólások, vélemények is egyértelművé teszik: izgalmas, néhol parázs, kínos kérdéseket is felszínre hozó diskurzus alakult ki az egyébként családias-baráti hangulatú összejövetelen. Éppen olyan, mint amilyenre a szóban forgó könyv szerzője is gondolhatott, amikor a város építése, átépítése kapcsán – tanítanivalón demokratikus szellemben – „közösségről”, együttes munkáról és felelősségről írt.
