Ahogy azt Katona András elmondta, lassan tíz éve él párjával Vlissingen városában, de a munka mellett régi szenvedélyét is tovább folytatta.
– Ha csak tehetem és egy kis időm van, már veszem is magamhoz a horgászfelszerelést és irány a part. Az elmúlt tíz évben inkább bojlis felszereléssel horgásztam, amire igen sok időt kellet áldoznom. A bojlis horgászattal azonban az volt a gondom, hogy sokszor eredmény nélkül zárult a pecázás, mert mire az etetés hatott volna, már mennem kellet haza.
A gyulai származású fiatalember a közösségi oldalon talált rá egy baráti csoportra, ahol a Hollandiában élő magyaroknak szerveznek horgászversenyeket. A Ned-Hun-Carp, azaz a Nederland-Hungary-Ponty elnevezésű klub szervezőinek köszönhetően ez év februárjában már csatlakozott is a csoporthoz, majd egy áprilisi versenyre sikerült is bejutnia.
– A versenyeket a Holland-Német határ mellet fekvő Rijkevoort városában, egy versenytavon rendezik meg, ahol közel harminc egyéni versenyző méreti meg magát. Ez egy reggel 8 órától este 6-ig tartó horgászat, amelyből hetet rendeznek meg egy évben. Az ország különböző részeiről érkeznek indulók, sokan 200-300 kilométert is utaznak, hogy hódolhassanak szenvedélyüknek. Én személy szerint 210 kilométert vezetek oda és ugyanennyit vissza, tehát elég fárasztó, de a jó közösségért megéri.
Katona András eddig öt megmérettetésen vett rész, amelyből kétszer a dobogó legfelső fokára állhatott. Mint mondta, elég nehéz horgászvíznek mondják a tavat, amin versenyeznek, a nagy mélységek és változó időjárás miatt.
– Minden versenyen pontokat kapunk, amiket a szezon végén összegeznek és ebből lesz egy egész éves eredmény, ami alapján kihirdetik a legjobb sporthorgászt. Az első három helyezett minden versenyen ajándékot és oklevelet kap, de díjazzák a legnagyobb halat kifogó pecást is. Reményeik szerint jövőre már egy országok közti összecsapást is össze tudnak hozni, mert jelenleg csak mi kint élő magyarok mérettetjük meg egymás között a tudásunkat – zárta beszámolóját a sikeres sporthorgász.