Gyulai Hírlap - Shake, ahogy akarjátok

Két egymást követő nap is telt házas előadással számolhatott a várszínház. Ráadásul most valóban mozgalmas, humoros, ugyanakkor bölcs és kellően szórakoztató darabot menthettünk élménytárunkba. Bebizonyosodott, hogy igenis van még igazán nagy tehetségekkel dolgozó magyar színjátszás.

Az első változatot még Marton László rendezte, az előadásban a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatói és a Vígszínház művészei játszottak együtt még 2014-ben. A tanítvány újra megrendezte a történetet, véleményem szerint kihozta a maximumot a színészeiből és a tér adta lehetőségekből is. Ebben Nagy Attila (hang, fény), Hajdu Bence (látvány), Vecsei Kinga Réka (jelmez), Mátyássy Szabolcs (zene), Nagy Péter István (koreográfus) és Szilágyi Brigitta (rendezőasszisztens) voltak segítségére.

A Sztalker Csoport Vecsei fordítása nyomán William Faulkner Míg fekszem kiterítve című regénye után, egy közösség születését, a halált és az életet, s főként a szerelmet választotta témájául. Az eredeti darab (Twelfth Night, or What You Will, 1601) a shakespeare-i komédiák sorában az utolsó felszabadult és vidám darab, gyűjteménye, szintézise mindannak, amit a legendás drámaíró korábbi vígjátékaiban kipróbált és sikerre vitt (szervesen folytatva az Ahogy tetszik motívumrendszerét).

A cím misztikus, megmagyarázhatatlan, de a történetnek sincs sok kapcsolata vele. Meglehet, azon véletlen körülménynek köszönhető, hogy Angliában először vízkereszt ünnepén került színre (Magyarországon 1879-ben); vagy talán Viola (Waskovics Andrea) álruhája idézte fel az ünnepkörhöz tartozó különféle tréfálkozást (ahogyan az első teljes magyar fordítás, – amely Lévay Józsefé – is az ő nevét tette címnek: Viola, 1871), akár a második felvonás harmadik színében Böffen Tóbiás (Szabó Sebestyén László) néhány szóban énekelt balladarészlete az ok: „oh the twelfth day of December”.

A Vízkereszt töretlen népszerűségét a fordulatos történet, a bohózati vidámság és a kitűnő nyelvi megformáltság befolyásolták, amelyet Nádasdy Ádám 2005-ben zseniálisan adott vissza. A dráma táncos felvonulással kezdődik és zárul. A mozgásnak, megfeszített testeknek, kimerevített képeknek, embert próbáló tartásoknak, ugyanakkor a modern, kortárs zene- és táncbetéteknek, jelmezeknek óriási szerepük van.

A történet Illyriában játszódik, ahol Orsino herceg (Kovács Tamás) mellett a boldog tudatlanság uralkodik, így udvaroncai kellően összekuszálhatják a szálakat (Valentine – Mátyássy Szabolcs; Curio – Dóra Béla). A herceg hiába udvarol az átható tekintetű Oliviának (Rujder Vivien), a hölgy bátyja iránti gyásza olyan mély, hogy senkit sem fogad. A cselekmény egy hajótöréssel kezdődik, Viola és ikertestvére, Sebastian (Herczeg Péter) egy ismeretlen országban (Illyria) érnek partot. Viola fiúruhába öltözve (Cesario néven) Orsino herceg szolgálatába szegődik, míg Sebastian egy tengerész, Antonio (Mészáros Martin) pártfogását élvezi, ám mindketten úgy tudják: a másik meghalt.

Miközben Olivia unokatestvére, a mindig vidám, furfangos, alkoholista, örök fiatal mókamester, Böffen Tóbiás és a harcias, hiszékeny, ingerlékeny, de igaz barát-dzsigoló, Keszeg Andor/András (Bordás Roland), a két nemesúr mulatoznak társaikkal (pl. az identitásában érzékeny Fábiánnal – Böröndi Bence), Orsino megkéri Violát, hogy udvaroljon helyette Oliviának. Olivia beleszeret a fiúnak hitt lányba, futárt küld utána, hogy vigye el neki a gyűrűjét. A mulatozó nemeseket közben a végtelen kisebbségi komplexusban és megrögzött irigységben szenvedő Malvolio (Gyöngyösi Zoltán), Olivia udvarmestere megfeddi, így elhatározzák, hogy megtréfálják. Viola tovább udvarol Oliviának, a nemesek és a spanyol dominákat idéző Mária (Barta Ágnes), a szobalány, pedig hamis szerelmes üzenetet hagynak hátra a homokban Malvolio előtt, aki emiatt azt hiszi, hogy Olivia őt szereti. Azt is előírják, hogy mit viseljen, ha Oliviához megy – így sárgul be tetőtől talpig. Olivia most már nyíltan epekedik Cesario után, Tóbiás pedig elhatározza, hogy Cesariót is megtréfálják: összeugrasztják András úrral. Malvolio Olivia elé járul nevetséges öltözékében, csupa sárgán és összevissza beszél, ezért bolondnak nézik és homokbörtönbe zárják.

Általános Shakespeare-trükk, hogy legyen clownjelenet, amely oldja a feszültségeket. Ugyanakkor a darab távolról sem könnyed bohózat, de mégis van lehengerlően hiteles Bohóca (Patkós Márton), aki szándékosan lekési az előadás kezdetét, aki olyan életbölcsességeket oszt meg, mint „Aztán csak hasznosan épüljetek, midőn bolond kezéből veszitek az őrültet.” Ezeket a tudatos betéteket erősítik a japánul is tökéletesen megszólaló, magasságát remek iróniával kezelő Lestyán Attila és az olaszul kántáló, dionüssziákat idéző Reider Péter gagjei.

A feszültségfokozó harcjelenetben Tóbiás összeugrasztja Andrást és Violát, ám Violát megvédi Antonio, aki őt Sebastiannak nézi. Közben az igazi Sebastiant Olivia „férjül veszi.” Másik komikus Shakespeare-trükk, hogy a szerencsés véletleneknek köszönhetően végül minden jóra fordul. Így az ötödik felvonásban minden kiderül: Orsino feleségül veszi Violát, Tóbiás Máriát, és Malvolio is kiszabadul a börtönből. Teljes a káosz, majd totális az elégedettség, igazi happy end, jól kinevettük magunkat, de szórakozás közben azért rádöbbentünk: shake, shake that thing, micsoda nő ez a férfi, jól meg lett keverve a világ összes kártyalapja!