Gyulai Hírlap - Puf(f)!

A grundvédő kamaszok szívmelengető történetének első zenei átiratát még Molnár életében, 1929-ben Lehár Ferenc készítette volna, de a regényíró – ígérete ellenére – egy árva sort sem küldött a szövegkönyvből. 1946-ban, 2009-ben és 2013-ban készültek átiratok, de a legismertebb, kortárs feldolgozás 2016. november 5-én debütált a Vígszínházban (Grecsó Krisztián egészen új arcát megmutatva), ahol a mai napig hatalmas sikerrel játsszák. A színlap és rendezés nevei magasra tették a mércét, az „eredeti víges” megoldásokhoz a Gyulán bemutatott darab is tisztelettel és olykor finom utalásokkal viszonyult. Mindenképpen átjött az érzés, amelyet Fesztbaum Béla (az eredetiben Rácz tanár úr) megfogalmazott, hogy elementáris ereje van annak, „ami a színpad és a nézőtér között az előadás végére kialakul”.

A kezdetben nehezen induló történet annyira magába szívott, hogy három óra alatt teljesen elfelejtettem, hogy általános iskolában még „kötelezőként” olvashattam a történetet. Molnár 1907-ben kiadott (2012-ben már 50. alkalommal), legismertebbé váló művét számos nyelvre lefordították (pl. vietnámi, héber vagy akár japán), színház- (7 db) és filmadaptációk (6 db) készültek belőle. Az utóbbi 50 évben – kivéve a 1969-es Fábri Zoltán-filmet – azonban egyik sem tudta úgy megmozgatni a magyar ifjúsági közélet irodalomszeretetét, mint a Marton László-féle rendezés. Köszönet érte, ahogyan a Práter utcai szoborcsoportért is Szanyi Péternek (2007)! Talán a gyulai Árnyas vagy Gyep utcák fiai is lesznek olyan hírűek majd, mint ezek a fiúk…

A világhírű regény olyan alapmű, amely az emberi társadalom természetéről, a hősiesség, az árulás, az esendőség és a hazaszeretet fogalmáról tanít örökbecsű gondolatokkal, jelenetekkel. Nemecsek (Szente Árpád Csaba), Boka (Szelle Dávid), Áts Feri (Kékesi Gábor) és a többiek (ld. a Gyulai Várszínház honlapján a színlapot) örök kortársaink. A klasszikus alkotás szálait a színpadon ezúttal nem gyerekek, hanem ifjú emberek mozgatták. A konfliktusok így még kiélezettebbek voltak, amelyeket a korszellemnek megfelelő hangzású zenék (a megszokott, fúvós Dés-szekvenciák) és dalszövegek (Geszti-nyelvritmika) még tovább fokoztak. A színészek zenei-ritmikai kreativitása (taps- és dobogáshullámok), akusztikus-vizuális elemekkel tűzdelt fellépése határozottan maradandó élményt nyújthattak a nézőknek. Betáncolták, átrendezték a színpadot számtalanszor, osztályterem, Füvészkert és grund váltakoztak, minden hitelesen alakult át.

Az élményt a dalokban megragadva írhatom le legjobban, hiszen elsőként is az Add át! (Nyitány) szólalt meg, amely a grund Grunddá válásának története. Mindenki megtanulta, újra átélte, mi a Bunsen-égő, a grund, az einstand, a gittegylet. Felcsendült az Einstand, tesó! (a Pásztorok dala), az Ilyen van?! (az elképedés dala), az Éljen a Grund! (a Pál utcai fiúk indulója), a Mindenki rágja (a Gittegylet dala). Számomra a Pál utcaiak demokratikusságával szemben élesen és nem burkolt módon állt szembe a forradalmiságot, egykori rendszerünket felidéző Felveszem a vörös ingem (a Vörösingesek indulója) dal. A Vörösingesek később is sokkal erőteljesebb egységet mutattak a színpadon, fegyelmezett, szolgálatkész, felfegyverzett csapatot, akiknél sokszor valóban inkább az erő dominált az észérvekkel szemben. Ugyanakkor rádöbbenhettünk arra, hogy NEMECSEK a legbátrabb, Boka a leghumánusabb, Geréb „a legpálabb”. Áts Feri pedig katonás, de következetes jellemével az egyik legszerethetőbb figurává vált a szememben.

Igaza volt Nemecseknek, hogy Igen, jó volt! (Nemecsek dala), nem vitatkozhatunk azzal sem, hogy Testvérben az erő (az új rend dala), nem hagyhatjuk, hogy egy „egylet” megszűnjön külső elnyomásra, vagy örökös viták kereszttűzében száradjon hamuvá (Mortusz Gittusz – az örökös vita dala). Az ember eltéved (Geréb vs. Boka), de a tévedéseknek nagy ára van, amelyet mindenképpen meg kell fizetni, hogy továbbléphessünk! A kis Nemecsek betegségén keresztül a leglíraibb betétek hangzottak el: Suttogják a fák (a lázas Nemecsek és Boka), Szólít egy hang (Nemecsek és Boka dala). Végül a Mi vagyunk a Grund! (fogadalmi dal) immár ikonikus sorait skandálhatta a közönség egyesülve a Pál utcaiakkal, nemkülönben a Vörösingesekkel. Helyreállt a világrend, volt katarzis, a könnyeket most is előcsalta egy gyermek tragikus halála és a grundért való felesleges küzdelem tehetetlen kudarca.

Egyetértek Békés Pál (aki a 2005-ben megtartott A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája volt) irodalomtörténész egykori szavaival, aki így fogalmazott: „Néhány évvel ezelőtt, egy fogadáson találkoztam a japán császárnéval, aki azt mondta, gyerekkorának kedvenc olvasmánya A Pál utcai fiúk volt, és biztos benne, hogy a magyarok mind olyanok, mint ők. Én meg azt gondoltam, hogy mi itthon tévedünk, nem a Nobel-díjas nagyságok, nem a művészóriások a legismertebb magyarok a nagyvilágban, hanem Boka és Nemecsek.”